„Szúrós luc” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
RibotBOT (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: it:Picea pungens
RedBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő módosítása: ca:Pícea pungent
69. sor: 69. sor:
[[en:Picea pungens]]
[[en:Picea pungens]]
[[bat-smg:Cėdabrėnė eglė]]
[[bat-smg:Cėdabrėnė eglė]]
[[ca:Picea pungens]]
[[ca:Pícea pungent]]
[[cs:Smrk pichlavý]]
[[cs:Smrk pichlavý]]
[[da:Blå-Gran]]
[[da:Blå-Gran]]

A lap 2010. október 22., 18:09-kori változata

Szúrós luc
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Ezüstfenyő (Picea pungens 'Glauca')
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
IUCN2.3
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Fenyők (Pinopsida)
Rend: Tűlevelűek (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Lucfenyő (Picea)
Fajcsoport: Casicta
Faj: P. pungens
Tudományos név
Picea pungens
Engelm.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szúrós luc témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós luc témájú médiaállományokat és Szúrós luc témájú kategóriát.

Érett toboz
Éretlen toboz

A szúrós luc (Picea pungens) a fenyőfélék (Pinaceae) családjának lucfenyő nemzetségébe tartozó növényfaj. Európában homokos területek fásítására használják, de parkokban, kerti díszfaként is a legismertebb észak-amerikai fenyőfélékhez tartozik. Kékeszöld levelű, vastag viaszréteggel bíró változatát díszfának, karácsonyfának termesztik ezüstfenyő néven.

Elterjedése

Észak-Amerika nyugati részén őshonos, ahol kék lucnak nevezik, Délkelet-Idahótól és Délnyugat-Wyomingtól Utah és Colorado államokon keresztül délre Arizonáig és Új-Mexikó államig megtalálható. 1750-3000 méteres magasságig felhatol, bár a sziklás-hegységi szürke luctól (Picea engelmannii) eltérően nem éri el az alhavasi öv határát, a felső fahatárt. Leggyakrabban völgyekben, vízfolyások mentén található meg, ahol a talaj nedvességszintje magasabb, mint amit a terület alacsony csapadékmennyiség indokolna.[1][2]

Ma már tisztán szúrós luc alkotta fenyvesek nem léteznek.

Jellemzői

Középméretű, örökzöld fa, 25-30, nagyon ritkán 46 méter magasra nő meg, törzsátmérője mintegy másfél méterig terjedhet. Szabályos, széles, kúp formájú koronát növeszt igen sok ággal, a korona alakja a fa korosodásával hengeresebbé válik. A nagyobb ágak vízszintesek, az idősebb példányokon a talaj közeli ágak azonban enyhén lefelé csüngenek.

A kéreg vékony, barnásvörös vagy barnásszürke, 5–10 cm-es pikkelyekben durván hámlik. A fiatal ágak sárgásbarnák vagy csaknem fehérek, szinte szőrtelenek. A keskeny-tojásdad, kb. 6 cm-es rügyeken sok lándzsaszerű rügypikkely található. A tűlevelek a hajtásokon körkörösen, a csúcson csomókat alkotva helyezkednek el. Hosszuk 1,5–3 cm, igen merevek, szúrósak, több csík húzódik végig rajtuk gázcserenyílásokkal, négyélűek (a találkozásnál rombusz formával), csúcsuk élesen kihegyezett.[1][2][3] Színük a ritka teljesen zöldtől a szürkészöldön át a kékeszöldig terjed; a vad populációkban többnyire kékeszöld, ritkán egészen zöld, de fáról fára igen különböző lehet, míg a kultúrváltozatok leggyakrabban kékes- vagy hamvas szürkészöld színűek.

A kissé meggörbült termős tobozok fiatalon barnás-bíbor színűek, éréskor szürkésbarnák; lelógóak, karcsú hengeres formájúak, hosszuk 6–11 cm, zárt állapotban 2 cm, kinyílva 4 cm szélesek. A lazán elhelyezkedő, papírszerű, 20–24 mm hosszú tobozpikkelyek szegélye hullámos, a csúcsnál finoman fogazott. A megporzás után 5-7 hónappal érnek meg. A magok 3–4 mm hosszúak, karcsú, 10–13 mm hosszú szürkésbarna szárnnyal vannak ellátva.[1][2]

A szúrós luc általában nem képez hibrideket más lucfajokkal, kivéve nagyon ritkán a Picea engelmanniival.[2]

Változatai

Tűlevelei közelről

Európai kertekben, arborétumokban a zöldebb törzsalak igen ritkán található meg, míg a feltűnő, kékes-ezüstös tűlevelekkel rendelkező színváltozat széles körben elterjedt. Ezt a kertészetben 'Glauca'-nak nevezik.[4]

  • Picea pungens 'Glauca'
  • Picea pungens 'Globosa'
  • Picea pungens 'Hoopsii'
  • Picea pungens 'Hoto'
  • Picea pungens 'Iseli Fastigiata'
  • Picea pungens 'Koster'
  • Picea pungens 'Oldenburg'
  • Picea pungens 'Thomsen'

Kártevői

A többi lucfenyőhöz hasonlóan gyakran a gubacstetű támadja meg.

Külső hivatkozások

Források

  • Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178  
  • Terra Alapítvány
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Picea_pungens című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. a b c Farjon, A. (1990). Pinaceae. Drawings and Descriptions of the Genera. Koeltz Scientific Books ISBN 3-87429-298-3.
  2. a b c d Flora of North America: Picea pungens
  3. Gymnosperm Database: Picea pungens
  4. Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. 34. o. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178