„Íriszdiagnosztika” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tambo (vitalap | szerkesztései)
75 789 szerkesztés
a Íriszdiagnosztika lapot átneveztem Írisz elemzés névre: Így pontosabb a cím.
G ambrus (vitalap | szerkesztései)
2 560 szerkesztés
a Írisz elemzés lapot átneveztem Íriszdiagnosztika névre (az átirányítást felülírva)
(Nincs különbség)

A lap 2010. október 9., 14:24-kori változata

Az írisz (ezen a szemen) a zöldes-sárgás terület, ami körülveszi az átlátszó (feketének tűnő) pupillát

Az íriszdiagnosztika (más néven iridológia) az alternatív gyógyászat körébe tartozó módszer, melynek támogatói szerint a szivárványhártya (latinul iris) és az ínhártya (latinul sclera) felületén látható színek, minták és a szem egyéb jellegzetességei alapján információkat lehet szerezni a páciens általános egészségi állapotáról. Az íriszdiagnosztikát alkalmazók megfigyeléseiket úgynevezett írisztérképekkel vetik össze, melyek a szivárványhártyát az egyes testrészeknek és szerveknek megfeleltetett részterületekre osztják. Az íriszdiagnoszták az írisztérkép segítségével tesznek különbséget az egészséges és a gyulladt, beteg, túlműködő stb. szervek között. Az íriszdiagnoszták szerint így információ nyerhető a páciens betegségre való hajlamairól, múltbeli betegségekről és a jövőben esetleg kialakuló kóros egészségi állapotról.

Az íriszdiagnosztika állításait nem támasztják alá tudományos vizsgálatok,[1] a legtöbb orvos és képzett szemész az íriszdiagnosztikát áltudománynak és kuruzslásnak tartja.[2]

Története

A szem vizsgálata régóta az egészségi állapot megállapításának része. Több leírásban olvashatjuk hogy a Gízai ásatások során két olyan papirusztekercs is előkerült amelyen Tutanhamon fáraó jobb és bal szeméről készült nagyméretű részletes rajz látható. A rajz készítője Elax, a fáraó főpapja volt.[3][4] A 6-ik dinasztia idején(i.e. 2400 körül) Iry néven említik a fáraó szemének doktorát a királyi orvosok főnökét.[5][6] Hippokratész munkáiban már külön tárgyalja a szem tüneteit. A Bibliai időkben Mózes már tanította népének hogy a tisztátalan emberek szemén gyakran foltok láthatók. Philippus Meyeus (Philip Meyen von Coburg) 1665-ben adta ki az íriszdiagnosztika elveinek (például a homolateralitásnak) az első leírását a Chiromatica Medica néven, amelynek ujabb kiadásai 1670-ben és 1691-ben készültek. Ebben még nem szerepelt az „íriszdiagnosztika” kifejezés.

1695-ben Johann Siegmund Eltzholtz Nürnbergben, 1786-ban Christian Haertels tett közzé Gottingenben egy dolgozatot a De oculo et Signo (A szem és a jelek) címmel.

A ma ismert és alkalmazott írisz-elemzés kezdeti gyakorlatát illetve leírását Péczely Ignác magyar orvos állította össze. A legelterjedtebb történet szerint gyermekkorában egy szerencsétlen baleset során egy bagoly támadt rá. Megragadta a kezét és nem akarta elengedni. A küzdelem során tört el a bagoly lába. Péczely magához vette és gyógyította a bagoly sérüléseit. Ezen idő alatt figyelte meg a bagoly szemén a furcsa foltot amelyet később az egyik páciense íriszén is felismert. Ezután már tudatosan figyelte és kereste az összefüggéseket az írisz és a szervi sérülések között. A megfigyeléseit írisztérképen[7] is rögzítette, amelyen az íriszt számos zónára osztja. Tanulmánya szerint ezek a zónák az emberi test részeinek felelnek meg. 1873-ban csak számozott pontokból állt. Módszerét főleg Budapesten a Mészáros utcai lakásán tanította az érdeklődőknek. Az Augendiagnostik („szemdiagnosztika”) kifejezést Péczely vezette be. Élete - munkássága és sorsa érdekes színfolt a gyógyítás történetében.
Nils Liljequist (1851-1936). súlyos betegsége folytán figyelt fel a saját íriszének változásaira. Az egykor kék szemű svéd fiatalember szeme egyre zöldebb árnyalatot mutatott, és vörös foltok jelentek meg rajta. Feljegyezte a változásokat és az alkalmazott gyógyszereket. Megfigyelte hogy a kinin és a jódtartalmú gyógyszerek abbahagyása után fokozatosan visszatért az írisz eredeti színe. Liljequist munkája során az elsők között jegyezte fel, hogy a kábítószer mérgezés milyen írisz elváltozásokat okoz.
Petar Dimkov (1886-1981) Bulgáriában Szófiában született. Már gyermekkorában jegyzeteket készített a gyógyításban gyakorlott nagyapja tanításaiból. 16 évesen vegetáriánus lett. Felnőttként nagy sikerű - híres gyógyítóvá vált. Tapasztalt íriszelemző volt. Az akkori szocialista országok több prominens vezetője is segítséget kért tőle. 95 éves korában tüdőgyulladást kapott. Még a halálos ágyán is fel akart kelni és indulni akart a betegeit gyógyítani. Életéről 2007-ben dokumentumfilm készült.[8][9]
Joseph Deck (1914-1990), alapította a híres Ettlingeni íriszdiagnosztika kutatóintézetet, Németországban. Josef Angererrel együtt több mint 5000 sérülést dokumentáltak a háborús orosz fogságban töltött idő alatt. Ők műtötték a frontról visszakerült katonákat.[10]

Írisztérkép a bal szemről (ahogy az a tükörben látható). Az egyes területeken látható elváltozások az iridológusok szerint a megfelelő testrészek elváltozásaival vannak összefüggésben.

Andre Roux (1926-1996) Algériában született Medeában. 1949-ben találkozott Dr. Cartonnal, Orvosként tanult tovább. Raymond Dextreit 1952-ben később 1953-ban Gaston Verdierrel is, akit íriszdiagnosztikára tanított. A módszert nagy lelkesedéssel, fejlesztették. kísérleteztek a konzultációt tartottak. Sok orvos követte az íriszdiagnosztika alkalmazásában. Eredményeit, tudományos munkáját és tanításait Franciaországban elismerik.[11]

Az Egyesült Államok-ban az írisz elemzés első kutatása az Ausztriából kivándorolt, Dr. Henry Edward Lane nevéhez fűződik aki saját sebészeti és a boncolási feljegyzéseket készített az írisz jeleiről. Az egyik Evanstoni szanatóriumban (Illonois állam). A „Szem diagnózis” Című könyve 1904 -ben jelent meg. Az orvosi szakmai tanulmányában lejegyezte, hogy több ezer vizsgálatra van szükség, mielőtt egy írisz elváltozást illetve annak összefüggését bizonyítottnak lehet tekinteni. Egyik hallgatója Dr. Henry Lindlahr szintén sebész. 1919-ben megjelentetett egy „lridiognosis és egyéb diagnosztikai módszerek” című kiadványt. Bernard Jensen (1908-2002)az 1950-es években divatba hozta az íriszdiagnosztikát, amikor alkalmazni - később oktatni kezdte a saját eredményeit.

James Colton 1963-ban egy búvár balesetet követően kezdte tanulmányozni az egészségügyi vizsgálatokat és különböző diagnosztikai módszereket. 1981-ben megalapította a Brit Íriszdiagnosztikai Társaságot. Felesége Sheelagh Colton segítségével nagy sikerrel tanították és terjesztették az íriszdiagnosztika módszerét.

Az írisztérkép továbbfejlesztését sokan folytatták. Mára többféle változat készült. Az írisztérképek készítői éveken keresztül gyűjtötték az adatokat hogy minél pontosabban írhassák le az írisz elváltozásainak jelentését. Főbb szervi lokalizációban hasonlóak de a nagyobb felbontás felé haladva illetve a lágy belső szervek viszonylatában eltérések vannak. Az eltérések jelzik hogy a munka még nem ért véget...

Egy példa az eltérések okára: Néhány íriszelemző a vese helyét az íriszen 6 órához teszi. Ez azért történhetett mert ha a vese szűrőfunkciója nem működik akkor az alsó végtagban már csak a gravitáció miatt is összegyűlhetnek a keringést szennyező elemek. Következésképpen idővel a lábakon a keringés akadályozottsága okán szöveti érhálózati roncsolódások alakulhatnak ki. Tehát negyedik szintű korelláció a tévedés oka. Ennek a jelenségnek a megoldását végül a vesevérzéssel járó elváltozás íriszképe mutatta meg. [12] Ez az eset is azt igazolja hogy széleskörű kutatási együttműködésre és komoly referenciákra van szükség hogy az íriszelemzés elfoglalhassa méltó helyét az egészségügy palettáján.

Leonardo da Vinci írta: „A szem a lélek tükre”... „A látás szempontjából három embertipust lehet alapvetően megkülönböztetni: Az első aki lát. A második aki látja ami előtte megjelenik. És a harmadik aki nem lát...”

Fontos figyelmeztetés az írisztérképekről

  • Fontos tudni, hogy tapasztalatok nélkül egy írisztérkép megtekintése és összehasonlítása nem elég és nem ajánlott ahhoz, hogy a saját vagy a páciens állapotáról bármit megállapítsunk. Az ilyen próbálkozásokból születnek azok a félreértések amelyek miatt ellenzik - elítélik az íriszelemzést. Számtalan jelenség van, amely nem fér el az írisztérképen és egy részét nincs is értelme rátenni.
  • Az írisz elemzése során nem konkrét betegségeket ismernek fel, hanem azt hogy az alkalmazott térkép illetve tapasztalatok (gyakorlatilag statisztika) alapján milyen kórós elváltozások esélye látható. Jelezhetik a páciens bizonyos betegségekre való hajlamát, mutathatnak múltbeli problémákat, vagy kóros elváltozások kialakulásának jövőbeni esélyét. A tapasztalt íriszelemző célszerűen tézis-lapot ad a páciensnek, az írisz fotóját pedig archiválja, ha az hozzájárul.

A betegségek megjelenése az íriszen

Az íriszképen nem a betegségeket láthatjuk. Fontos megérteni hogy az elváltozások létrejötte összetett következmény. Ez azt jelenti hogy a szervi elváltozások által keletkező ideg-élettani reakciók sajátos ún. mellékterméke. Harmadszintű korreláció.

Az íriszdiagnosztika megbízhatósága

Nem tekinthetjük megbízható módszernek. Szignifikáns példa erre hogy a fájdalomcsillapítók még a legsúlyosabb műtétek hatását is kikapcsolják az íriszen. Ebből az is következik hogy az íriszdiagnosztikát nem ajánlott önálló és kizárólagos módszerként alkalmazni. Az idegrendszer működése összetett, bonyolult ingerforgalom dendritek és axonok között, gátló és serkentő szinapszisokkal és összetett anyagcserével. Minden gyógyszer vagy egyéb hatóanyag amely neurológiai hatásával befolyásolja ezt az anyagcserét - következésképpen a keletkező melléktermékeit és a kapcsolódó következményeket is befolyásolja.

Módszerei

Az írisz elemzéséhez ajánlott eszközök: Az íriszfotó elkészítésére alkalmas szemészeti vizsgáló készülék fényképezőgép vagy kamera, amely közeli, 10-20 cm-es távolságból képes jó felbontású képet adni. A jó fénytechnika a szakszerű megvilágítás kritikus pontja a hatékony és helyes elemzésnek. A túl világos háttér és a megvilágítás tükröződése a szemen komoly tévedéseket okozhat. A digitális nagy felbontású fényképezőgép makrófeltéttel komoly segítséget jelenthet. A memóriakártya segíti az archiválást és a legtöbb gépen PAL-rendszerű videojel kimenet is van, ami helyben egy külső monitorra pl. egy LCD tv-re csatlakoztatható. Ezzel a megoldással a páciens felé is láthatóvá tudjuk tenni a saját íriszképét. A hordozható számítógépek és printer használatával akár azonnal kinyomtatható a páciens íriszképe és az elemző tézis-lapja is. Már ma is létezik interneten megvásárolható íriszelemző számítógépes program. Ez természetesen felveti annak veszélyét is, hogy újabb tapasztalatlan emberek próbálnak majd szerencsét az alternatív gyógyászat piacán. A programozók véleménye szerint ez lehetőség a pontosság fokozására is.
Használható íriszfotó elkészítése nem minden esetben egyszerű. A sötétbarna árnyalatú szem - promt módon csak speciális megvilágítással válik értelmezhetővé. A számítógépes grafikai programok legtöbbje már képes színcsatornákat kezelni. Speciális színkivonás segítségével láthatóvá válnak olyan részletek is amelyek emberi szemmel még nagyítva is észlelhetetlenek lennének.
A rendezvényeken kitelepülő íriszdiagnoszták rendszerint réslámpa, nagyítós zseblámpa vagy fényképezőgép segítségével vizsgálják a páciens íriszét. szöveti elváltozásokat, speciális pigment-mintázatokat keresve. A módszer gyakran nem tudja adni a páciensnek sem az intimitás lehetőségét és jogát sem pedig az ellenőrizhetőséget. Előfordulhat hogy a páciens az íriszdiagnosztát próbára kívánja tenni, egyfajta pankrációt vár tőle. A találkozás ilyen irányú menete sajnos úgynevezett megijesztéssel, megijedéssel zárulhat. A környezet zaja és a bámészkodók csevegése és az erre szánt rövidebb idő nevetségessé teheti a módszert. Ez a megoldás lejárathatja azokat, akik életüket erre és a gyógyításra szentelték.

Az íriszdiagnoszták szerint az írisz részletei a megfelelő szervek szöveteiben végbemenő változásokat jelezhetik. Például az „akut gyulladás”, „krónikus gyulladás” és „hurut” jelei szerintük rendre a megfelelő távoli szövet érintettségére, kezelésére és gyógyulására utalnak. További, az iridológusok által keresett jelek az „összehúzódási gyűrűk” és a „Klumpenzellen” (csomóssejtek), amiket a környezettől függően különféle egészségügyi problémák jeleként értelmeznek.

Az íriszdiagnosztika tudományos vizsgálata

Az ETI által elfogadott hivatalos tankönyvből: [13] „Mivel a vizsgálat nem teljesítette a megbízható tudományos kutatások kritériumait (vaktesztek, elfogultság hiánya, az eredmények statisztikai szignifikanciája stb.), az íriszdiagnosztika tudományos alátámasztására nem alkalmas.”

Tien Yin Wong professzor, az Ausztrál Szemészeti Kutatóközpont [14]munkatársa a világon elsőként bizonyította, hogy a látóhártya (retina) ereinek finom károsodását vizsgálva előre lehet jelezni a későbbi szív- és érrendszeri betegségeket – pl. magasvérnyomást, szívinfarktust vagy éppen szélütést. A tudós elmondta, hogy már több mint száz éve él az az elképzelés, amely szerint a szem - a szervezetnek mintegy ablakaként - más szerveket érintő betegségek felfedezésének területe lehet. Az ő vezetésével egy kutatócsoportnak mostanra pontos és számszerűleg mérhető formában sikerült bizonyítania ezt az elméletet. A kutatási eredményekért a Woodward Kitüntetés a Tudomány és Technika Fejlődéséért elnevezésű díjat nyerte el. [15] [16]

1964-ben rögzítették a Wilms-tumor és az aniridia kapcsolatát. A WT1 -nek nevezett gén és az aniridáért felelős gén(PAX6) a 11-es kromoszóma rövid karján egymás közelében helyezkedik el. Így sérülésük gyakran egyszerre történik. A krónikus autoimmun gyulladás vagy a sjögren szindróma a szemhéj csüngése és a jellegzetes S alakú szemrés kapcsolata a nyálmirigyek elváltozásaival tudományosan bizonyított. [17][18]

Egy, a Medical Hypotheses-ben megjelentetett cikkben egy kutatócsoport átlátszó mintázatokat figyelt meg az íriszben, amelyek fényt juttattak az ora serrata-ba (a retina peremére). Ezeket az ún. functio ocularis systemica feltételezésével próbáltak magyarázni.[19] Erre a feltételezésre alapozva kifejlesztették a transziridális fényterápia nevű módszert; eddig azonban független kutatók még nem erősítették meg sem a terápia, sem az elmélet működőképességét. Ugyanezen kutatócsoport megkísérelte a számítógépes íriszfeltérképezést az íriszdiagnosztika segítésére.[20]

Orvosilag elfogadott tétel, hogy szemészeti kórképek kísérhetik a következő betegségeket: Reumás ízületi gyulladás, juvenilis idiopathias arthritis (Ifjúkori elhúzódó ízületi gyulladás), neonatal onset multisystem inflammatory disease, Bechterew-kór (spondylitis ankylopoetica), szeronegatív spondylarthritisek, Reiter-szindróma, Behçet-szindróma, Lyme-kór, szisztémás lupus erythematosus, scleroderma, polyarteritis nodosa, Wegener-granulomatosis, polymyalgia rheumatica, erythema nodosum, polychondritis, sarcoidosis, Marfan-szindróma, osteogenesis imperfecta, scleritis, uveitis. Elfogadva: 2004. január 23. [21] WAGR syndroma (BNO: Q9350) esetében hiányos az írisz. [22] A Crohn betegségnek kimondottan szemészeti vonatkozású tünetcsoportja van. Crohn 1925-ben - Bargen 1929-ben többféle szövődményt is publikált amely a szemet érinti.[23][24] A maláriaellenes gyógyszerek egyes fajtái hosszabb idő után pigmentelváltozásokat okozhatnak. A fokozott bilirubin képződés valamint a máj csökkent kiválasztó működése egyaránt hyperbilirubinaemiát okoz. Ebben az állapotban a bilirubin a szövetekben felhalmozódik és a szem ínhártyáján (sclerán) és a bőrben látható sárga elszíneződést okoz.[25] [26] [27] Több betegség vagy neurológiai hatásnál megfigyelhető hogy az íriszt összehúzza(morfin hatás) vagy szokatlanul tágítja(atropin hatás). A vérzékenység jelei a szivárványhártya kapilláris ereiben a külvilág számára is láthatóvá teszik a tünetet.[28]
A Möbius-szindróma tünetét képezheti szemeken megfigyelhető abdukciógyengeség, az összetartó kancsalság, a VII. agyideg bénulása (felsőneuron-bénulás) és a XII. agyideg bénulása (nyelvatrophia). [29]
Szivárványhártya gyulladást kórokozók is előidézhetnek: Herpesz vírus, szifilisz, tbc, rubeola, Gyerekek esetén a veleszületett toxoplasma, toxocara.[30]
Dr. Bryen Keith Marcia Kanadai kutató orvos. Az írisz neurológiai feltérképezésében és az elemzést segítő eszközök fejlesztésében végzett kutatói munkát. 1994.12.15.-én. Hawaiin (Honolulu) az Íriszdiagnosztikai Kutatás Elméleti Doktori címét kapta.[31] 2006.06.30-án Washingtonban a Természetgyógyászat Emeritus Professzori címét kapta.[32]
Charles Bell (1774-1842) skót fiziológus írta le a Paresis nervi facialis idiopathica (rheumás arcideg bénulás vagy Bell-parezis) betegséget. Bell 1821-ben előadást tartott Londonban, az English Royal Society of Medicine előtt az általa légzőidegnek nevezett n. vagusról, accessoriusról, phrenicusról és az “arc respiratiós idegéről”, vagyis az arcidegről. Többek között felhívta a figyelmet ezek emocionális (pl. a szemrés beszűkülése -a szem zárásának képtelensége -és a felfelé való rotatió) jelentőségére is.[33]
Argyll Robertson (Douglas Moray Cooper Lamb Argyll Robertson 1837 - 1909) skót szemész és sebész. 1863-ban a bénulások kapcsán a physostigmin a Calabari bab (Physostigma venenosum) hatóanyagának kutatása közben jegyezte le először a szifilisz szemészeti tünetét - a pupilla izomzat részleges vagy féloldali bénulását. Az Argyll Robertson Pupilla nevű tünetet a tudósról nevezték el.[34] Az orvostudomány fejlődésével azóta több más ok is feljegyzésre került. Ilyen pl Parinaud szindróma (háti középagy szindróma - említik Macskakarmolás betegségként) is amelyet a Bartonella henselae nevű korokozó idéz elő.[35]
Horner-syndroma esetében a pupillák rendkívül szűkek (miosis), a szemhéj lóg (ptosis), a szem beesik (enophtalmus). Sajátos tünet hogy az azonos oldali arcfél nem verejtékezik (anhydrosis). Hátterében gyakran a központi idegrendszer sympaticus idegrostjainak károsodása áll. Lokálisan a mellkas felső részében (pl. apicalis tumor), az arteria carotis mentén (dissectio) vagy a szem környékén található.[36]
William John Adie az Ausztráliai Geelongban született, 1886. október 31-én. A róla elnevezett szindróma, amit Holmes-Adie szindróma néven is vagy Adie Tonic Pupillaként ismernek, egy olyan neurológiai zavar, ami kiterjed a szem íriszére, és az autonóm idegrendszerre. Oka a postganglionáris rostokban keletkezett sérülés a szem paraszimpatikus beidegzettsége. A tünetet egy vírusos vagy bakteriális fertőzés által okozott gyulladás idézi elő. Jellemzője az extrém tág pupilla.[37]Dr Adie később jelentette be hogy az általa bizonyított tünetcsoportot már többször is megpróbálták bevezetni. James Ware és Hughlings 1813-ban. Jackson 1881-ben nyújtott be meggyőző beszámolót; 1931 -ben G. Holmes írta le ugyanezt a betegséget. [38]
Vogt-Koyanagi-Harada betegség szemészeti megnyilvánulásai a kétoldalú uveitis, kiterjedt irisz depigmentáció. Retina-érhártya hegek, pigment károsodások és az uvea felhámszöveti érhártya (RPE) összecsomósodása és kúszása, vagy anterior uveitis.[39] [40]

Az íriszdiagnosztika kritikáiból

Az íriszdiagnosztika a legvitatottabb módszerek egyike. Változó igényességű publikációk - hírek tömege található pro és kontra. Ezekből idézünk néhányat:
„Nincsenek megbízható tudományos bizonyítékok az írisz és az egészségi állapot közötti kapcsolat létezésére, és nincs semmilyen ismert kauzális mechanizmus, ami magyarázatul szolgálhatna az állítólagos kapcsolatra.”
„A tudomány mai állása szerint a vizsgálatok az íriszdiagnosztika állításait nem igazolták.” „Az íriszdiagnosztika tudományos vizsgálata többnyire, de nem minden esetben, negatív eredményt adott. A módszertanilag átgondolt, kettős vak teszteken az íriszdiagnosztika egyetlen esetben sem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak.”

Németországban Dr. Walter Lang és Joseph Deck 1950 és 1954 között klinikai vizsgálatok során 640 betegről készített tanulmányt. A két orvos a Karlsruhe-i kórházban Dr. Vida felügyelete alatt dolgozott. A betegeket hagyományos orvosi diagnosztikai módszerekkel és íriszelemzéssel is vizsgálták. A vizsgálatok befejeztével az íriszelemzést megközelítően 75%-os pontosságúnak találták. A három orvos a betegekről nyomon követési vizsgálatot végzett és a feljegyzéseik szerint 5 év múlva bebizonyosodott hogy az eredeti szivárványhártya diagnózisok 95%-os pontosságuak voltak. Feljegyzéseik szerint a lakosság illetve a betegségek 5%-át nem lehetett az írisz elemzéssel pontosan diagnosztizálni.[41]

Egy, a Journal of the American Medical Association-ben publikált vizsgálatban három képzett íriszdiagnosztának íriszek fényképei közül ki kellett választania azokat, amik vesebetegségben szenvedő emberekről készültek.[42] Nemcsak hogy a betegséget nem sikerült felismerniük, de még egymáséval sem egyeztek a válaszaik. A kutatók végkövetkeztetése szerint „az íriszdiagnosztika sem szelektívnek, sem specifikusnak nem bizonyult, és a helyes válaszok gyakorisága nem különbözött a véletlen találgatásétól.”

A cikkre adott válaszukban az íriszdiagnoszták azzal érveltek, hogy a megbízható válaszokhoz a beteg és a diagnoszta közötti személyes kapcsolatra van szükség , de a vizsgálatban résztvevő három íriszdiagnoszta egyikének sem volt hasonló fenntartása az eredmények megismerése előtt, ráadásul ez az érv összeférhetetlen az íriszdiagnosztika alapelveivel, amely objektív tudományként kívánja azt elismertetni.

A British Medical Journal-ban publikált kutatásban, Paul Knipschild 39 olyan beteget választott ki, akiknek az epehólyagját másnap eltávolították epekő gyanúja miatt.[43] A kontrolcsoport tagjai olyan személyek voltak, akiknek egészséges volt az epehólyagja. Egy 5 íriszdiagnosztából álló csoport vizsgálta a kiválasztott emberek írisz-fényképeit. Az íriszdiagnoszták nem tudták beazonosítani a beteg epehólyagokat. Egyikük például az epeköves betegek 51%-át egészségesnek, az egészségesek 51%-át epekövesnek nyilvánította. Dr. Knipschild végkövetkeztetése szerint „a vizsgálat kimutatta, hogy az íriszdiagnosztika diagnosztikai segédeszközként hasznavehetetlen.”

Science Daily 2010 május 7. Rotterdamban 6000 holland ember szeméről készítettek nagy felbontású digitális fényképet. Manfred Kayser (Erasmus University Medical Center Rotterdam, Hollandia) vezetésével a genom-szintű szövetség tanulmányához. A korábbi genetikai tanulmányok szerint az emberi szivárványhártyát néhány színkategóriára osztották mint a "kék", "zöld", és "barna", de a szem színeinek eloszlása ennél sokkal változatosabb. A kvantitatív idő és költséghatékony módszerről, kiderült, hogy az emberi szem színe alapján lényegesen több lehetőséget hordoz, mint a korábban alkalmazott kategóriák. A kutatók azonosítottak három új gént, amely szignifikánsan meghatározza a szem színét. Az egyik ilyen, a LYST gén volt. Ezt már korábban az egerekben és a szarvasmarha esetében pigmentáció génnek tartották. A másik kettő kapcsolata a szem részeihez nem volt ismeretes. Ez a három gén az eddigi legnagyobb pontosságú genomikai előrejelzésre teszi alkalmassá az egyébként rendkívül összetett emberi tulajdonságokat. Ezek az eredmények fontosak lehetnek a jövőben a törvényszéki alkalmazások során mondta Kayser, ahol a súlyosabb bűncselekmények helyszínén biológiai anyag megtalálható segítséget nyújthat az ismeretlen elkövetők személyleírásában.[44] [45]

Egy 2005-es kutatásban egy gyakorlott íriszdiagnoszta vizsgálta meg 68 olyan ember szemét, akiknek bizonyítottan rákja volt (mell, petefészek, méh, prosztata és végbél) valamint 42 olyan személyt akiknél nem volt a rákra bizonyíték. Az íriszdiagnosztának, aki nem tudta a szemek tulajdonosának nemét vagy egészségügyi történetét, öt lehetséges diagnózist kellett feállítania. A 68 esetből összesen 3 esetben volt helyes a rák diagnózisa.[46]

Demea ezekkel ellentétben, pozitív eredményt mutatott ki: „A kutatás bizonyos írisz-jelek és a tanulmányozott páciensek általános patológiája közötti összefüggést vizsgálta. […] 57 kórházba utalt pácienst vizsgáltunk. […] A kapott korrelációk erős összefüggést mutattak az íriszdiagnosztika által megállapított jellemzők és a létező patológia között. […] Az írisz-vizsgálat nagyon hasznos lehet az általános patológia diagnosztizálására, a páciens holisztikus megközelítésének jegyében.”[47]

Edzard Ernst egy metatanulmányban 77 íriszdiagnosztikával foglalkozó cikket tekintett át; ezek közül azok találták alkalmas diagnisztikai eszköznek az íriszdiagnosztikát, amelyek kontrollcsoport nélkül dolgoztak és nem használtak kettős vak próbákat. Az ilyen vizsgálatok azonban az elfogultságot nem tudják kiszűrni. Ezzel szemben a négy kontrollált, kettős vak módszertannal dolgozó kutatás közül egyik sem találta hasznavehetőnek az íriszdiagnosztikát. Ernst végkövetkeztetése szerint mivel az íriszdiagnosztika személyi és gazdasági károkat okozhat, a pácienseknek és a terapeutáknak nem javasolt a használata.[48]

Erdmann Emanuel Felke (1856 - 1926) nevéhez kapcsolódik az íriszdiagnosztika német ellenzőinek legsúlyosabb tanulsága. Az akadémikus orvoskar 1909 - ben feljelentette, s egy bizonyítási kisérletre idézte a tiszteletest. Krefeld város kórházában 20 beteget fektettek egy elkülönített kórterembe úgy, hogy a szemükön kívül teljesen le voltak takarva. Felke nem ismerte őket, az orvosi bizottság azonban ismerte a betegek kórtörténetét. Felke egy kézi nagyítóval – mely csupán 2-3-szoros nagyításra volt képes – megvizsgálta valamennyiük szemét, s a véleményét összehasonlították a „hivatalos” diagnózisokkal. Ezek 15 esetben teljesen, háromban megközelítően megegyeztek. Két esetben Felke mást diagnosztizált, s megjegyezte, hogy ezek közül az egyik páciens életét csak egy sürgős sebészi beavatkozás mentené meg. Ezt a beteget orvosai veszélyen túl lévő gyógyulónak nyilvánították. A beteg néhány nap múlva meghalt. A boncolás Felke diagnózisát igazolta. Ezek után az íriszdiagnosztikát – Németországban – kutatás tárgyává tették.[49] [50]

Az íriszdiagnosztika jogi helyzete

Magyarországon az 1997-es egészségügyi törvény[51] tette lehetővé a természetgyógyászat gyakorlását. Ezen belül mint állapotfelmérő módszer a szemtréner szakma vizsgaelőkészítő tematikájában szerepel az íriszdiagnosztika. A szemtrénerek az Egészségügyi Továbbképző Intézetben tesznek képesítő vizsgát, amely után ÁNTSZ-engedély birtokában gyakorolhatják az íriszdiagnosztikát, mint funkcionális állapotfelmérő módszert, de az íriszdiagnosztika önálló diagnosztikai módszerként nem használható. Abban az esetben, ha laikus íriszdiagnoszta gyógyászati eljárást ír elő, megsérti az egészségügyi törvényt, amely a gyógykezelést más jellegű engedélyhez köti. Statisztikai adatok szolgáltatásáról a fenti törvény nem rendelkezik.

Hivatkozások

  1. ↑ Ernst E (2000. January). „Iridology: not useful and potentially harmful (Íriszdiagnosztika: nem hasznos és lehet, hogy káros)”. Arch. Ophthalmol. 118 (1), 120–1. o. PMID 10636425.  
  2. ↑ Iridology Is Nonsense – Az íriszdiagnosztika badarság
  3. ↑ forrás
  4. ↑ forrás
  5. ↑ forrás
  6. ↑ forrás
  7. ↑ Péczely Ignác írisztérképe
  8. ↑ P.Dimkov Életrajzi adatok
  9. ↑ Életrajzi könyv P.Dimkovról
  10. ↑ forrás: Chip Engelmann (angolul)
  11. ↑ Íriszdiagnosztika története egy Francia lapon (franciául)
  12. ↑ Íriszfoto: vese vérzéssel járó elváltozása esetében.
  13. ↑ Dr. Ozsváth Mária Szemtréning Kézikönyv 1997 -Az ETI által elfogadott hivatalos tankönyv
  14. ↑ http://www.cera.org.au/home
  15. ↑ Ujságcikk a díjról.
  16. ↑ A Woodward-Award tanári kitüntetés alapítványa. (angolul)
  17. ↑ ISBN 963 242 920 6 PATOLÓGIA MEDICINA
  18. ↑ ISBN 963 242 922 2 PATOLÓGIA 2 MEDICINA
  19. ↑ Waniek, D.A., Medical Hypotheses 1987;23(1): 309-312. PMID 3614020
  20. ↑ Popescu, M.P.; Waniek D.A., Rev Chir Oncol Radiol O R L Oftalmol Stomatol Ser Oftalmol 1986;30(1): 29-33. PMID 2940632 (román nyelvű)
  21. ↑ Dr. Vogt Ferenc tanulmánya
  22. ↑ dr.diag:WAGR syndroma leírás
  23. ↑ Dr. Csoma Éva tanulmánya
  24. ↑ Crohn betegségre utaló eres burok
  25. ↑ ISBN: 963 242 845 5 MEDICINA Az ORVOSI ÉLETTAN TANKÖNYVE III. rész 9.29 fejezet 270. oldal
  26. ↑ Foto: Bilirubin megjelenése az ínhártyán
  27. ↑ Szakmai leírás a bilirubin megjelenéséről.
  28. ↑ Íriszfoto a vérzékenység jeleivel
  29. ↑ Hypermed Möbius-szindróma
  30. ↑ Cikk a szivárványhártya gyulladásról
  31. ↑ Oklevél
  32. ↑ Em.Prof.oklevél
  33. ↑ Prof.Dr.Sziklai István cikke
  34. ↑ Az Argyll Robertson Pupillák orvosi leírása
  35. ↑ Parinaud szindróma leírása
  36. ↑ Tankönyvtár: Horner szindróma.
  37. ↑ DrDiag: Adie szindróma
  38. ↑ NCBI PubMed: Wiliam J. Adie
  39. ↑ Christopher R Walton, Tenesse Medical University 2010 április 14. (angolul)
  40. ↑ En.Wikipédia (angolul)
  41. ↑ Cikk: Orvosi bizonyítási eljárásról.(németül)
  42. ↑ Simon A., Worthen D.M., Mitas JA 2nd. An evaluation of iridology. JAMA. 1979 Sep 8;242(13):1385-9. PMID 480560
  43. ↑ Knipschild P. Looking for gall bladder disease in the patient's iris. BMJ. 1988 Dec 17;297(6663):1578-81. PMID 3147081
  44. ↑ Science Daily 2010 május 7.
  45. ↑ PLOS GENETICS
  46. ↑ Münstedt K és mások, Can iridology detect susceptibility to cancer? A prospective case-controlled study. Journal of Alternative and Complementary Medicine 11;515-519, 2005.
  47. ↑ Demea S. [Correlation between iridology and general pathology] Oftalmologia. 2002;55(4):64-9. PMID 12723182 (román nyelvű) 8
  48. ↑ Ernst E. Iridology: not useful and potentially harmful. Arch. Ophthalmol. 2000 Jan;118(1):120-1. PMID 10636425
  49. ↑ Újságcikk Emanuel Felke atyáról
  50. ↑ InforMed: írás Emanuel Felke atyáról
  51. ↑ Az 1997. EÜ Törvény szövege.

Lásd még

Írisztérképek

Külső hivatkozások

Pro

Kontra

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Íriszdiagnosztika&oldid=8605396”