I. Lajos flamand gróf

I. Lajos flamand gróf
Flandria, Nevers és Rethel grófja
Uralkodási ideje
1322 – 1346 (Nevers) 1322–1346 (Flandria) 1328–1346 (Rethel)
Koronázása	1322
Elődje	I. Lajos nevers-i gróf III. Róbert flamand gróf Johanna retheli grófnő
Utódja	II. Lajos flamand gróf
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Dampierre-ház
Született	1304 Nevers
Elhunyt	1346. augusztus 25. Crécy
Nyughelye	Brugge
Édesapja	I. Lajos nevers-i gróf
Édesanyja	Johanna retheli grófnő
Testvére(i)	Joanna of Flanders
Házastársa	Burgundi Margit
Gyermekei	Lajos
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Lajos flamand gróf témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dampierre v. Nevers-i Lajos (1304 – 1346. augusztus 25.) középkori flamand nemes, 1322-től Flandria és Nevers grófja, majd anyja halála után 1328-tól haláláig Rethel grófja.

Élete

Apja I. Lajos nevers-i gróf (? - 1322), anyja Johanna, Rethel grófnője (? - 1328). Apja halála után II. Lajos néven Nevers grófja. Nagyapja, III. Róbert flamand gróf őt nevezte meg örökösének és 1322-ben Flandria grófja lett. Anyjával együtt Rethel társuralkodója, majd 1328-tól egyedül viseli a Rethel grófja címet.

Még nagyapja, Róbert flamand gróf érte el, hogy Lajos feleségül vehesse V. Fülöp francia király lányát, Burgundi Margit hercegnőt, aki egyben Burgundia grófnője is volt. Lajos a francia királyi udvarban nevelkedett és igen jó kapcsolatokkal rendelkezett. 1322-ben Flandriába utazott, hogy elfoglalja a grófi trónt, mielőtt III. Róbert második házasságából származó nagybátyja, Róbert, megkaparintotta volna azt. V. Fülöp utóda, IV. Károly francia király 1323. januárjában börtönbe záratta, mivel részben ő volt a flamand grófok hűbérura és nem hagyta jóvá, hgy Lajos örökölje Flandriát. Csak azután szabadult, hogy a párizsi parlament is elismerte Flandria grófjának.

IV. Károly elérte, hogy Lajos béküljön ki a hainaut-i grófokkal, akikkel még dédapja, Guy de Dampierre uralkodása idején vesztek össze a flamand grófok: Lajos lemondott Zeeland grófsággal szemben követeléséről, míg I. Vilmos hainaut-i gróf lemondott a flamand grófság felé fennálló követeléseről.

Lajos és családja, a Dampierre-házból származó flamand grófok (balról jobbra): III. Róbert, I. Lajos, II. Lajos, III. Margit és férje, II. Fülöp burgundi herceg

A kiegyezés ellenére Lajos idegen maradt a flamandok szemében, aminek összetett okai voltak: a francia királyi udvarban nevelkedett és közelebb állt hozzá a francia kultúra, mint a flamand. Lajos sokat tartózkodott a nevers-i grófságban, ahol jobban fennállt a hagyományos feudális rend, mint Flandriában, ahol a városok polgárainak és kereskedőinek sokkal nagyobb önállósága volt.

1323-ban átadta nagybátyjának, I. János namuri grófnak Sluis kikötőjét, mire a szomszédos Brugge városban felkelés tört ki és a brugge-i polgárok felégették a rivális kikötőt. A Lajos iránti ellenszenv olyan mértékű volt, hogy Nicolaas Zannekinvezetésével fellázadtak a flamandok és elfoglalták Nieuwpoort, Veurne, Yper és Kortrijk városokat. Kortrijk elfoglalásakor, 1324. június 19-én Lajost is foglyul ejtették kísérőivel, akiket röviddel ezután kivégeztek. Lajos rabsága alatt János namuri grófot nevezték ki régensnek Flandriába. Lajos 1325. novemberében szabadult ki IV. Károly francia király közbenjárására. A gróf és a lázadók rövid életű békét kötöttek, de Lajosnak hamarosan menekülnie kellett és Károlytól kellett segítséget kérnie a lázadás leveréséhez. 1328-ban a casseli csatában a franciák döntő vereséget mértek Zannekin seregére.

1337-ben a százéves háború kitörésekor Lajos hű maradt a francia királyhoz, VI. Fülöphöz, aki azt követelte, hogy a flamand flotta szálljon szembe az angolokkal. Ez azonban a flamand városok elleni angol kereskedelmi blokádhoz, a szigetországi gyapjúszállítmányok leállításához és egy újabb felkeléshez vezetett, Jacob van Artevelde vezetése alatt. A felkeléshez később csatlakozott Brugge és Ypres is. 1138. április 11-én a gentiek serege sikerrel szállt szembe a francia királyi sereggel, majd április 23-án a biervliet-i kastály közelében a grófi sereget is legyőzték. 1338. nyarán Lajosnak ismét menekülnie kellett Flandriából. Távolléte alatt a lázadók felvették a kapcsolatot az angolokkal és szövetséget kötöttek. III. Eduárd angol király 1340. január 26-án bevonult Gentbe és ott francia királynak kiáltották ki.

1345-bem Artevelde-t Gentben megölték és Lajos megkísérelte a visszatérést: Dendermonde városába tette székhelyét, de a gentiek hamarosan ismét elüldözték..

Lajos 1346-ban a crécyi csata során esett el. A győztes III. Eduárd Lajost Saint-Riquier apátságban temette el, onnan fia és örököse hozatta maradványait Brugge-be, ahol a Szt. Donát-templomban temették el.

Családja és leszármazottai

Felesége (1320. július 22.) Burgundi Margit francia királyi hercegnő, V. Fülöp francia király lánya (1309 - 1382), Burgundia és Artois grófnője. Lajosnak és Margitnak csak egy fia született:

• Male-i Lajos (1330 - 1383), aki 1346-ban II. Lajos néven örökölte a flamand grófságot.

A feljegyzések szerint Lajosnak kilenc törvénytelen gyermeke született számos szeretőjétől.

Előző uralkodó: {{{előző}}}

Flandria grófja 1322-1346

Következő uralkodó: {{{következő}}}

Források

• Charles Cawley: Medieval Lands. Online változata a Foundation for Medieval Genealogy weboldalán [1] elérhető
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Louis I, Count of Flanders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.