„Szepespatak” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a kisebb formai javítások
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
131 512 szerkesztés
a Kategória: Az Iglói járás települései
64. sor: 64. sor:
{{Iglói járás}}
{{Iglói járás}}


[[Kategória:Szlovákia települései|Szepespatak]]
[[Kategória:Az Iglói járás települései|Szepespatak]]


[[en:Hnilčík]]
[[en:Hnilčík]]

A lap 2010. szeptember 15., 15:35-kori változata

Szepespatak (Hnilčík)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásIglói
Rangközség
Első írásos említés1280
PolgármesterVladimír Fabian
Irányítószám053 32
Körzethívószám053
Forgalmi rendszámSN
Népesség
Teljes népesség542 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség25 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság678 m
Terület22,23 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 51′ 30″, k. h. 20° 34′ 30″
Szepespatak weboldala
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepespatak (1899-ig Kis-Hnilecz, szlovákul: Hnilčík, németül: Eisenbach) község Szlovákiában a Kassai kerület Iglói járásában, Iglótól 15 km-re délre a Vaspatak völgyében. 2001-ben 487 lakosából 479 szlovák volt.

Története

A mai település 1961-ben több kis bányásztelepülés, Iglórosztoka (Ráztoky), Bindt, Felső-Hnilec és Kis-Hnilec (Hnilčík) egyesülésével keletkezett. A településrészek közül Kishnilec és Bindt a Máriássy család márkusfalvi uradalmának területén, Iglórosztoka és Felső-Hnilec (amely a mai plébániatemplom környékét, valamint Zimná dolina, Furmanec, Cechy és Štolvek településrészeket foglalja magában) egykor Igló városhoz tartozó területen keletkezett.

Hnilecet a 13. – 14. század fordulóján alapították a közeli rézbányák kitermelésere. 1315-ben a Máriássy családhoz tartozó Batiz comes oklevelében "Guylnitz" néven említik először. Lakói, akik bányászok és favágók voltak a letelepedés fejében 20 évre adómentességet kaptak. A következő említés Willermus magiszter szepesi gróf 1328-ban kelt oklevelében található. A kitermelés a 15. század második felére visszaesett, a bányák nagy részét bezárták. Újabb fellendülés a 16. század végén következett be, amikor a szepesi bányászat megújult, új bányákat nyitottak és az érc feldolgozására kohókat építettek. Ekkor épült meg Jero huta is. 1639-ben a bányák közül Szontágh Gáspárnak Gajnár, a királyhegyi, Knole és Grétli, Reiser Zsigmondnak és Walsdorf Lajosnak a Knole, Mum Gáspárnak a Bindt nevű részeken, a Rosenbergeknek Rosztoka, a Weisz családnak a Vaspatak völgyében voltak bányáik, a Münnich család új bányát nyitott a Glazen nevű részen. Ez az időszak a 17. század végéig tartott, amikor a kuruc háborúk miatt a vidék a hadak fosztogatásának volt kitéve és sok település elnéptelenedett. Az élet csak a 18. század második felében tért vissza a régi kerékvágásba, amikor a kihalt településeket nagyrészt újratelepítették. 1772 már 16 bánya működött a területén. A Glanzen rézbánya birtokosai a Jóny, Szulyowszky, Grünblatt, Pongrácz, Glatzinger, Újházy, Berzeviczy családok, a Rinnergang rézbánya a Grünblatt, Glatzinger, Újházy, Meerwaldt, Zittkowszky családok, a Grétla rézbánya Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok, a Stohlweg rézbánya a Grünblatt és Korabinszky családok, a rosztokai Borovniak bánya a Schneider, Jóny, Elstermann, Grünblatt, Szulyowszky, Meerwaldt, Zittkovich, Szontagh, Pongrácz, Berzeviczy és Izdenczy családok tulajdonában voltak. 1779-ben a Csáky, a Grünblatt, a Greisinger, a Szontágh, a Gál, az Eötvös a Jóny, a Máriássy, a Szentmiklóssy és Demján családok voltak a főbb birtokosok. Az 1780-ban a szepesi püspökség által elrendelt összeírás szerint a plébánia területén összesen 777 lakos élt, közülük 710 katolikus és 67 egyéb. 1787-ben Kishlinec 51 házában 306 lakos élt. A település első fatemplomát 1793-ban, első iskoláját 1806-ban épatették. 1828-ban 47 háza volt 343 lakossal. Lakói bányászok, erdei munkások voltak.

Fényes Elek szerint " Hnilecz, tót falu, Szepes vmegyében, a Gölnicz vizénél, Gömör vmegye szélén: 187 kath., 31 evang. lak. Kath. paroch. templom. Vashámorok. Szép erdõ. F. u. a kamara. Ut. p. Lõcse." [2]

1910-ben 945, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Iglói járásához tartozott. Ma mindinkább üdülőtelepülés jelleget ölt.

Nevezetességei

  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1882 és 1885 között épült.
  • A temetőben álló Nepomuki Szent János kápolna 1819-ben épült.
  • A patak hídja előtt álló Nepomuki Szent János kápolna 1886-ban készült.
  • Jerohuta nevű településrészén álló Szűz Mária tiszteletére szentelt templom 1930-ban épült.
  • Bindt településrész Szent Borbála tiszteletére szentelt fatemplomát 1998-ban építették.
  • Iglórosztoka területén áll az 1912-ben készült Szent Borbála-kápolna.
  • Mráznica nevű falurészén télisportközpont található sífelvonókkal, sípályákkal, szállodákkal és éttermekkel.

Külső hivatkozások

Jegyzetek

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szepespatak&oldid=8472463”