„ZSZU–23–4” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ar:ZSU-23-4 |
a „Önjáró lövegek” kategória eltávolítva; „Szovjet önjáró lövegek” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
58. sor: | 58. sor: | ||
{{A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek}} |
{{A második világháború utáni szovjet, orosz és ukrán harcjárművek}} |
||
⚫ | |||
[[Kategória:Szovjet harci járművek]] |
[[Kategória:Szovjet harci járművek]] |
||
⚫ | |||
[[en:ZSU-23-4]] |
[[en:ZSU-23-4]] |
A lap 2010. szeptember 3., 18:29-kori változata
A ZSZU–23–4 egy szovjet önjáró légvédelmi gépágyú. Az 1960-as évek elején fejlesztették ki az elavult ZSZU–57–2 leváltására.
Története
Két prototípust készítettek egyazon feladatra, az egyik a 37 mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkező ZSZU-37-2 Jenyiszej (alváza alapként szolgált a később erre az alvázra épített 2K11 Krug és 2SZ3 Akacija járműveknél), másikuk pedig a 23 mm-es négycsövű Silka (GM-575 alvázon).
A tesztek alapján mind tűzgyorsaság, mind tűzerő szempontjából felülmúlta a Silka ellenfelét.
Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a Szovjetunióban szolgálatba állított ZSU-23-4 előszériát követte a tapasztalatok alapján továbbfejlesztett V-verzió 1967-ben.
Első nagy számban készített és exportra szánt változata a ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a Varsói Szerződés tagállamai, valamint Egyiptom is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az egyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány izraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították).
Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódját, a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguszka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).
Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített automatikus védelméről). Az alváza a PT–76-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba. Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnamban, Afganisztánban (szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), az Irak-Iráni háborúban, a Délszláv háborúban. Lengyel, orosz és ukrán cégek modernizálták a járműveiket.
ZSU-23-4 V1 alapján készült a lengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla lengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hőkibocsájtás mértékét minimalizálták, javították a zavarvédettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott.
Oroszország és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.
Műszaki adatok
- Tömeg: 19 000 kg (harckész tömeg)
- Méretek: hosszúság 6,54 m (6535 mm) szélesség 2,95 m (3125 mm) magasság 2,25m 2576 mm menethelyzetben, 3572 mm harchelyzetben
- Nyomtáv (lánctalpak középpontjai közötti távolság): 2500 mm
- Hatótávolság: 260 km műúton, 450 km (fogyasztás 100 km-en műúton 80 liter), szárazföldi úton 300 km (fogyasztás 100 km-en 130 liter)
- Páncélzat: 10-15 mm
- Fegyverzet: négy AZP-23 23 mm-es légvédelmi gépágyú
- Meghajtás: egy 260 LE teljesítményű V-6R-1 négyütemű közvetlen sugárporlasztású, gyorsjáratú dízelmotor
- Teljesítmény: maximális sebessége műúton 50 km/h, száraz földúton 30 km/h
Források
- Eredeti szolgálati könyv: Léfe alapján, Juhász Gábor.
- Philip Trewhitt: Páncélozott harcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963 8009 99 3
- Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.