„I. Magnus norvég király” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 341 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
12akd (vitalap | szerkesztései)
166 341 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
48. sor: 48. sor:
{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}}
{{egyért2|a norvég királyról|I. Magnus (egyértelműsítő lap)}}


'''I. Magnus Olafsson''' vagy '''Jóságos Magnus''' ([[1024]].<ref name=nagylexikon>'''Magyar Nagylexikon''', ''főszerkesztő:'' Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal</ref><ref>http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html</ref> [[április]]a/[[június]]a<ref>http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779</ref> &nbsp;–&nbsp;[[1047]]. [[október 25.]]<ref name=nagylexikon/>) [[Norvégia]] királya ([[1035]] – [[1047]]) és az [[1042]]-es örökösödéis szerződés alapján<ref name=enciklopedia>'''Világtörténelmi Enciklopédia II.''' (''Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte'', Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963 09 1831 5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal</ref> [[Dánia]] királya ([[1042]] – [[1047]]) volt.
'''I. Magnus Olafsson''' vagy '''Jóságos Magnus''' ([[1024]].<ref name=nagylexikon>'''Magyar Nagylexikon''', ''főszerkesztő:'' Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal</ref><ref>http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html</ref> [[április]]a/[[június]]a<ref>http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779</ref> &nbsp;–&nbsp;[[1047]]. [[október 25.]]<ref name=nagylexikon/>) [[Norvégia]] királya ([[1035]] – [[1047]]) és az [[1042]]-es örökösödési szerződés alapján<ref name=enciklopedia>'''Világtörténelmi Enciklopédia II.''' (''Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte'', Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963 09 1831 5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal</ref> [[Dánia]] királya ([[1042]] – [[1047]]) volt.


[[II. Olaf norvég király|II. (Szent) Olaf]] törvénytelen fiaként született<ref name=nagylexikon/><ref name=uralkodok/><ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal</ref>, [[1028]]-ban el kellett hagynia hazáját<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 218. oldal</ref>, [[Novgorod]]ban [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem]] udvarában nevelkedett, ahonnan [[I. Knut dán király|Nagy Kanut]] halála ([[1035]]) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend<ref name=uralkodok/> és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust<ref name=csiffary/> és trónra segítették<ref name=nagylexikon/>. [[1038]]-ban [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknuttal]] kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát<ref name=uralkodok/>. Ennek alapján [[1042]]-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett [[II. Svend dán király|Svend Estridsen]] (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt<ref name=uralkodok/><ref name=csiffary/>. [[1043]]-ban fontos csatát nyert Dániától délre, [[Lyrskov Hede]] mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet<ref name=uralkodok/>. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki<ref name=csiffary/>. Amikor Magnus nagybátyja, [[III. Harald norvég király| Harald Sigurdsson]] [[1045]]-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak<ref name=uralkodok/>. Így [[1046]]-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal<ref name=csiffary/>. [[1047]]-ben [[III. Anund svéd király]] segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és [[Skåne tartomány|Skåne]] svéd tartományba menekült. Magnus [[1047]]-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról<ref name=csiffary/>. Halála előtt állítólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a [[trondheim]]i katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt [[II. Olaf norvég király|Szent Olaf]] egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak [[1280]]-ban, [[II. Erik norvég király|II. Erik]] személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.
[[II. Olaf norvég király|II. (Szent) Olaf]] törvénytelen fiaként született<ref name=nagylexikon/><ref name=uralkodok/><ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal</ref>, [[1028]]-ban el kellett hagynia hazáját<ref name=csiffary>Csiffáry Tamás: '''Európai uralkodók könyve''', Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 218. oldal</ref>, [[Novgorod]]ban [[I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem|Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem]] udvarában nevelkedett, ahonnan [[I. Knut dán király|Nagy Kanut]] halála ([[1035]]) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend<ref name=uralkodok/> és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust<ref name=csiffary/> és trónra segítették<ref name=nagylexikon/>. [[1038]]-ban [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknuttal]] kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát<ref name=uralkodok/>. Ennek alapján [[1042]]-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett [[II. Svend dán király|Svend Estridsen]] (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt<ref name=uralkodok/><ref name=csiffary/>. [[1043]]-ban fontos csatát nyert Dániától délre, [[Lyrskov Hede]] mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet<ref name=uralkodok/>. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki<ref name=csiffary/>. Amikor Magnus nagybátyja, [[III. Harald norvég király| Harald Sigurdsson]] [[1045]]-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak<ref name=uralkodok/>. Így [[1046]]-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal<ref name=csiffary/>. [[1047]]-ben [[III. Anund svéd király]] segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és [[Skåne tartomány|Skåne]] svéd tartományba menekült. Magnus [[1047]]-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról<ref name=csiffary/>. Halála előtt állítólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a [[trondheim]]i katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt [[II. Olaf norvég király|Szent Olaf]] egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak [[1280]]-ban, [[II. Erik norvég király|II. Erik]] személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.

A lap 2010. szeptember 3., 16:35-kori változata

I. Magnus
Norvégia királya
Uralkodási ideje
1035 – 1047
ElődjeKnut
UtódjaIII. Harald
Dánia királya
Uralkodási ideje
1042 – 1047
ElődjeKnut
UtódjaII. Svend
Életrajzi adatok
UralkodóházYngling-ház
Született1024
Norvégia
Elhunyt1047. október 25. (23 évesen)
Skybbi[1]
NyughelyeTrondheim
ÉdesapjaII. Olaf
ÉdesanyjaAlvhild[2]
Testvére(i)Ulfhild Olavsdatter
GyermekeiRagnhild Magnusdatter
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Magnus témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk a norvég királyról szól. Hasonló címmel lásd még: I. Magnus (egyértelműsítő lap).

I. Magnus Olafsson vagy Jóságos Magnus (1024.[3][4] áprilisa/júniusa[5]  – 1047. október 25.[3]) Norvégia királya (1035 – 1047) és az 1042-es örökösödési szerződés alapján[6] Dánia királya (1042 – 1047) volt.

II. (Szent) Olaf törvénytelen fiaként született[3][1][1], 1028-ban el kellett hagynia hazáját[7], Novgorodban Bölcs Jaroszláv nagyfejedelem udvarában nevelkedett, ahonnan Nagy Kanut halála (1035) után tért vissza. Ugyanazok a norvég nemesek, akik apját elűzték, fellázadtak Knut fia Svend[1] és a dán ellen uralom ellen, visszahívták Magnust[7] és trónra segítették[3]. 1038-ban II. Hardeknuttal kötött egy örökösödési szerződést, hogy amelyikük túléli a másikat, egyesíti a dán és a norvég koronát[1]. Ennek alapján 1042-ben követte őt a dán trónon, bár az alkirállyá kinevezett Svend Estridsen (Estrid, Knut nővérének a fia) is magának követelte a trónt[1][7]. 1043-ban fontos csatát nyert Dániától délre, Lyrskov Hede mellett, ekkor szerezte melléknevét is. Ugyancsak a Hardeknuttal kötött szerződés alapján magának követelte az angol trónt is, és támadással fenyegette Angliát, de a dániai harcok miatt erre nem került sor. A dánok többsége Magnust támogatta, mert szükségük volt a segítségére Jütland déli részén, a szláv vendek ellen, és Magnus több csatában is legyőzte Svendet[1]. Svend Estridsen ennek ellenére nem adta fel a harcot, és számos összecsapásra került sor. A király Svendet Dánia grófjává nevezte ki[7]. Amikor Magnus nagybátyja, Harald Sigurdsson 1045-ben visszatért Konstantinápolyból, a két férfi egyezséget kötött, hogy közösen uralkodnak[1]. Így 1046-ban meg kellett osztania a norvég trónt Haralddal[7]. 1047-ben III. Anund svéd király segítségével Magnus kiszorította Svendet Dániából. Svend nem tudott elég erőt gyűjteni és Skåne svéd tartományba menekült. Magnus 1047-ben halt meg egy balesetben, leesett a lováról[7]. Halála előtt állítólag Svendet nevezte meg örökösének Dániában és Haraldot Norvégiában. A testét Norvégiába vitték és a trondheimi katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott. Halálával megszakadt Szent Olaf egyenesági leszármazottjainak uralkodó dinasztiája és csak 1280-ban, II. Erik személyében került újra a trónra, aki Magnus lánytestvérétől származott.

Halála

Svend scaniai főhadiszállásáról növelte a nyomást Magnuson,[8] de 1046 végére Magnus kiszorította Dániából. 1047. október 25-én azonban Magnus hirtelen meghalt Dániában - Zealandon vagy Jutlandon -, egy balesetben vagy betegségben - a beszámolók különbözőek.[9] Van olyan változat, amely szerint kiesett az egyik hajóból, amelyeket Anglia meghóditásához gyűjtött össze, és megfulladt[10], egy másik szerint egy lóról esett le,[11], egy harmadik szerint megbetegedett egy hajón és belehalt.[12] Állítólag Sweynt nevezte meg dániai örököseként es Haraldot Norvégiában; van olyan beszámoló, amely szerint a betegágyán rendelkezett ezekről.[12] A mai Trondheimben lévő Nidaros katedrálisban temették el, ahol apja is nyugodott.[12]

Egyéb

  • Magnus egyetlen lánya, Ragnhild Magnusdatter[2] (édesanyja nem ismert) egy norvég nemes felesége lett. Egy leszármazottjuk Orkney grófjának felesége lett, és ezen az ágon Magnus leszármazottja, I. Jakab Skócia királya lett. Az ő leszármazottja volt VII. Keresztély dán király, akivel Magnus vére visszatért a norvég trónra is.
  • Magnus halála megszakította II. Olaf vérvonalát. 1280-ban azonban II. Erik lett a norvég király, akinek az anyja Magnus törvényes lánytestvérétől származott.

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f g h Uralkodók és dinasztiák (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, 439. oldal
  2. ↑ a b http://genealogy.euweb.cz/scand/norway2.html#M1
  3. ↑ a b c d Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2001, 12. kötet, 395. oldal
  4. ↑ http://www.mittelalter-genealogie.de/mittelalter/koenige/norwegen/magnus_1_der_gute_koenig_1047.html
  5. ↑ http://fmg.ac/Projects/MedLands/NORWAY.htm#_Toc189819779
  6. ↑ Világtörténelmi Enciklopédia II. (Kleine Enzyklopädie – Weltgeschichte, Leipzig, 1979); Magyar kiadás: Kossuth Könyvkiadó, 1982, ISBN 963 09 1831 5, fordították: Dalos György, Hollós Alfréd, Réthelyi Károlyné, Sarlós Mariann, Szalontai Sándorné, Széll Jenőné és Tandori Dezső Világtörténelmi Kisenciklopédia-beli (1972) fordításainak felhasználásával Máthéné Glavina Zsuzsa, Héjja Zsuzsa, Hollós Alfréd, Ólmosi Zoltán, Pártos Gyula, Szalontia Sándorné és Taraba János, 791. oldal
  7. ↑ a b c d e f Csiffáry Tamás: Európai uralkodók könyve, Könyvmíves Könyvkiadó, Budapest, 2008, ISBN 978 963 9898 06 6, 218. oldal
  8. ↑ Monarkiet i Danmark - Kongerækken at The Danish Monarchy
  9. ↑ Gwyn Jones, A History of the Vikings, London: Oxford University Press, 1973, ISBN 0-19-285063-6, 406. oldal
  10. ↑ Palle Lauring, A History of the Kingdom of Denmark, tr. David Hohnen, Copenhagen: Høst, 1960, 57-59. oldal
  11. ↑ Knut Gjerset, History of the Norwegian People, Volume 1, New York, Macmillan, 1915, 279. oldal
  12. ↑ a b c Carl Frederik Bricka, Dansk Biografisk Lexikon, vol. XI [Maar - Müllner], 1897, 44. oldal

Források

Lásd még


Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Dánia királya
1042 – 1047		A dán uralkodói korona
 Következő uralkodó:
{{{következő}}}
Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Norvégia uralkodója
1035 – 1047		A Norvég Királyság címere
 Következő uralkodó:
{{{következő}}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Magnus_norvég_király&oldid=8351881”