Gondolatjel és nagykötőjel

A nagykötőjel és a gondolatjel (jele: –) a magyar helyesírásban egyazon írásjelre utal; használatuktól függően nevezzük egyik vagy másik néven (a gondolatjelet formailag általában megkülönbözteti az a nagykötőjeltől, hogy szóköz előzi meg, és szóköz vagy írásjel követi).

Használata a helyesírás szerint

Gondolatjel néven

Gondolatjelről önálló mondatok (olykor mondatrészek) összekapcsolásakor beszélünk:

• elkülönülő gondolatsorok elválasztására (l. AkH.¹² 246.),
• közbevetés jelölésére (például Az ablak – természetesen – nyitva volt, l. AkH. 250–252., 248. b)),
• emberek vagy közmondások idézésekor (például „Így jó lesz” – mondta, l. AkH. 256. b), c), 259.),
• párbeszédek egymást követő soraiban (l. AkH.¹² 258.),
• lazábban kapcsolódó gondolatok elválasztásánál, a pontosvesszőhöz hasonló szerepben (például Ez jónak tűnik – szerintem elfogadhatjuk.).

A gondolatjelet mindig szóköz előzi meg (kivéve a párbeszédek sorainak elején), utána (esetleg vesszőt, pontosvesszőt vagy kettőspontot követően) újabb szóköz következik.

Nagykötőjel néven

Nagykötőjelről szavak, szókapcsolatok (többnyire lazább, alkalmi) összefűzésekor beszélünk (l. AkH.¹² 263.):

• népek, nyelvek összekapcsolásakor (például angol–magyar szótár, Osztrák–Magyar Monarchia),
• tulajdonnevek összekapcsolásakor (például Hadrovics–Gáldi-féle szótár [az utóbbi jel kötőjel], Újpesti Dózsa–Ferencváros),
• teljes tulajdonnevek összekapcsolásakor kis spáciummal (nem szóközzel!) szedendő, hogy az egyes nevek elkülönüljenek (például: Filep László – Bereznai Gyula, Walter Gropius – Moholy-Nagy László)
• valamettől valameddig terjedő viszony jelölésére (például Budapest–Bécs-járat, 2004–2005. évi, Ménesi út 11–13.) és
• géptípusok számjelzése mellett (például Apollo–11).

A nagykötőjel előtt és után nem állhat szóköz. Kivétel ez alól csak az olyan, bonyolultabb esetekben fordul elő, amikor többtagú szókapcsolatokat köt össze egymással (például i. e. 753 – i. sz. 456, MINSZK–22 – RAZDAN–3-szerű inkompatibilitás).

Jelentésmegkülönböztető szerepe

A kiskötőjel és a nagykötőjel különbsége bizonyos esetekben értelmi különbséget is hordoz:

• Az „1985-1990” arra utal, hogy hozzávetőleg akkortájt valamikor (bár lehet, hogy 1984-ben vagy 1991-ben), az „1985–1990” pedig pontosan az adott időtartományra utal.
• A „Boyle-Mariotte-törvény” (ami nincs) azt jelentené, hogy egy Boyle-Mariotte nevű emberről nevezték el (vö. Gay-Lussac-törvény, amit Gay-Lussacról neveztek el), a Boyle–Mariotte-törvény (ami van) pedig azt jelenti, hogy egy Boyle és egy Mariotte nevű emberről nevezték el (ahogy az valójában történt).
• A „Komárom-Esztergom” a megyére mint egységre utal, a „Komárom–Esztergom” alak pedig a Komárom és Esztergom közti útvonalat jelöli.
• A „német-római” egy összeforrt egységre utal, mint a Német-római Birodalom nevében, a „német–olasz” pedig Németország és Olaszország, a németek és az olaszok közti, ill. a német és az olasz nyelv viszonylatában értendő dolgot jelöl.

Formája, számítógépes megjelenítése

A kódtáblában több vízszintes vonalat is találunk, gondolatjelként latinbetűs írásokban a következőket használják:

• –  félkvirtmínusz, endash: Egy en (fél em) szélességű gondolatjel és nagykötőjel.
• —  kvirtmínusz, emdash: Egy em szélességű, angolszász jel. Lásd még szóköz.

A magyarban bármelyik célra csakis a rövidebbet, vagyis a félkvirtmínuszt használjuk; ez azonban még mindig hosszabb és vékonyabb a kötőjelnél.

HTML-kódja – vagy –. A Windowsban az Alt+0150 kombinációval lehet előhívni; a Wordben pedig a bal Ctrl gombbal és a számbillentyűzeten lévő mínuszjellel is elérhető. Unicode-kódja U+2013.

Ha a nagykötőjel semmiképpen sem érhető el, két kötőjellel (--) szokták helyettesíteni – ez a megoldás is jobb, mint pusztán kötőjelet írni helyette.

Lásd még

• Kötőjel
• Kötőjel (magyar helyesírás)