„Erdély erődtemplomos falvai” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PityuBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Források: automatikus kategorizálás megszüntetése
62. sor: 62. sor:
{{Portál|világörökség|-|Erdély|-}}
{{Portál|világörökség|-|Erdély|-}}



[[Kategória:Kulturális világörökségi helyszínek]]
[[Kategória:Erdély erődtemplomos falvai| ]]
[[Kategória:Erdély erődtemplomos falvai| ]]
[[Kategória:Románia világörökségi helyszínei]]
[[Kategória:Románia világörökségi helyszínei]]

A lap 2010. augusztus 26., 07:34-kori változata

Erdély erődtemplomos falvai
Világörökség
Adatok
OrszágRománia
Világörökség-azonosító596
TípusKulturális helyszín
KritériumokIV
Felvétel éve1993
Elhelyezkedése
Erdély erődtemplomos falvai (Románia)
Erdély erődtemplomos falvai
Erdély erődtemplomos falvai
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′Koordináták: é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat.

Erdély erődtemplomos falvai néven került fel a Világörökség listájára hét dél-erdélyi falu, a 13.-16. századbeli jellegzetes építkezési módszerével:

Történet

Az erdélyi szász falvak a 13. században jelentek meg, amikor a magyar királyok szászokat telepítettek a vidékre. Különböző kiváltságokat élveztek és a sajátos közösségformáló kultúrájuk évszázadokán át fentmaradt. Mivel a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző méretű erődítményeket építettek. A 15. század közepéről már 250 szász falu erődtemplomáról maradtak fenn adatok. A legfontosabb városokat teljesen megerősítették, a kisebb falvak pedig egy-egy erődtemplom köré csoportosultak. A templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és a kor hadászati szintjének megfelelő egyéb védelmi elemekkel láttak el.[1] Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyésládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból.[2]

A templomerődök azonban csak ideiglenes védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. Nagyszeben a 13. században, Brassó és a többi szász város a 14.-15. században építette meg kőfalát, amelyet folyamatosan erősítettek és bővítettek.[1]

A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvak lakossága még a 19.-20. században is sok helyen a toronyban őrizte ünneplő ruháit.[2] Szintén tovább él a „Speckturm”, azaz „szalonnatorony” elnevezés.[1]

Leírás

A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint a falvak kompaktak: vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak. A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el. A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak, függetlenül attól, hogy román vagy gótikus stílusban épültek. Majdnem minden esetben a templom könnyen védhető helyen, például dombtetőn épült. Az anyagok a hagyományos kő, illetve vörös tégla.

A templomhoz közel van a falu főtere vagy tánctere (Tanzplatz), amely a társadalmi élet központja volt. A templomhoz közel csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A legtöbb faluban a búza tárolására használt csűrök is közel vannak a falu központjához.

Lásd még

Galéria

Források

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat.
  1. a b c Cziráki, Zsuzsanna. Az erdélyi szászok története. Erdélyi szász irodalomtörténet. Kozármisleny: Imedias Kiadó. ISBN 963 87195 08 (2006) 
  2. a b Éltető József: Éléskamra a templomerődben. in: Kövi Pál: Erdélyi lakoma, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980