Brooklyn Nets

New Jersey Nets
Adatok
Főcsoport	Keleti
Csoport	Atlanti
Alapítva	1967
Története	New Jersey Americans (1967–1968) New York Nets (1968–1977) New Jersey Nets (1977–)
Stadion	Izod Center
Város	East Rutherford, New Jersey
Csapatszínek	tengerészkék, piros, ezüst, fehér
Kabala	Sly
Honlap	Honlap
Tulajdonos	Mikhail Prokhorov Bruce Ratner Shawn "Jay-Z" Carter
Vezérigazgató	Billy King
Vezetőedző	Avery Johnson
Sikerek
Bajnoki cím	ABA: 2 (1974, 1976) NBA: 0
Főcsoportgyőztes	2 (2002, 2003)
Csoportgyőztes	ABA: 4 (1974) NBA: 4 (2002, 2003, 2004, 2006)
Mezek
Hazai Idegenbeli
A Wikimédia Commons tartalmaz Brooklyn Nets témájú médiaállományokat.

A New Jersey Nets egy profi kosárlabdacsapat, amely az NBA Keleti főcsoportjában, az Atlanti csoportban játszik.

A csapat arénái

• Teaneck Armory (1967–1968)
• Long Island Arena (1968–1969)
• Island Garden (1969–1971)
• Nassau Coliseum (1971–1977)
• Louis Brown Athletic Center (1977–1981)
• Continental Airlines Arena/Izod Center (előzőleg Brendan Byrne Arena) (1981–napjainkig)

Franchise történet

1967–1976 – Az ABA-évek

A franchise-t 1967-ben alapították az ABA (American Basketball Association, Amerikai Kosárlabda Egyesület) részeként. A csapat eredeti neve New Jersey Americans, első szezonjukat Teaneckben (New Jersey) játszották végig, mielőtt a székhellyel együtt a nevüket is lecserélték. Long Island lett az új székhely, a névválasztásban pedig figyelembe vették New York másik két profi sportcsapatát: a New York Mets és a New York Jets nevére rímelő New York Nets lett belőlük.

1972-ben, két évvel Rick Barry megszerzése után, a Nets előretört az ABA döntőjébe. Mindemellett nem tudták legyőzni az Indiana Pacers csapatát, 4:2 arányban vesztettek. Barry az utószezon után elhagyta a Netst, visszaküldve őket ezzel a csapatépítés szakaszába. Az 1972–73-as szezon egyike volt a csalódásoknak – a Nets mindössze 30 meccset nyert. Az 1973-as offseason alatt megszerezték Julius Ervinget (beceneve: Dr. J) a Virginia Squires-től.

1973–74-ben Ervinggel együtt drámaian megnőtt a Nets teljesítménye, 55 győzelemmel zárták a szezont. Miután Ervinget az ABA legértékesebb játékosává (MVP – Most Valuable Player) választották, a Nets előrenyomult a rájátszásban (playoff), és a Utah Stars legyőzésével az 1974-es ABA döntőben elnyerték első címüket. A következő szezonban 58 meccset nyertek meg, de az 1975-ös ABA döntőből a Spirits of St. Louis 4:1 arányban kiütötte őket. Erving vezetésével egy 55 győzelemmel tarkított szezont zártak 1976-ban, Ervinget ez után ismét jelölték MVP-nek. Egy fárasztó Denver Nuggets elleni szezon után a Nets ismét ABA-bajnok lett (megnyerve az utolsó ABA-bajnokságot) – ez a második bajnokságuk három éven belül.

1976–1980 – Költözés az NBA-be és New Jersey-be

1976 nyarán az ABA és az NBA egyesült. Az egyesülésről szóló szerződés részeként az ABA négy csapata (köztük a Nets) csatlakozott az NBA-hez. A Nets 3 millió dollárt az NBA-nek, 4,8 millió dollárt a New York Knicksnek fizetett ki, előbbit a csatlakozásért, utóbbit a Knicks területére való "betörésért". Az adott helyzetben Boe-nak szüksége lett készpénzre, kénytelen volt Ervinget a Philadelphia 76ers csapatának 3 millió dollárért eladni. Ez a lépés a csapat történetének eddig sikeres sorozatát szakította meg. A Nets első NBA-beli szezonját a liga legrosszabb eredményével (22–60) fejezte be.

Az 1977–78-as szezont megelőzően a csapat tulajdonosa, Roy Boe visszaköltöztette a csapatot New Jersey-be, a csapat új neve New Jersey Nets. Amíg a játékosok a Meadowlands Sports Complex-beli új aréna befejezésére vártak, négy szezont töltöttek a Louis Brown Athletic Centerben, a Rutgers University területén (akkoriban Rutgers Athletic Centernek hívták). 1978-ban Boe eladta a csapatot hét helyi üzletembernek (vezetés: Joe Taub és Alan Cohen), akik "Secausus Hetes" néven váltak ismertté. A New Jersey-ben eltöltött első négy év csalódás volt, a Nets négy egymást követő vesztes szezont szenvedett végig.

Az 1980-as évek

A csapat 1981-ben a Brendan Nyrne Arenaba költözött (ez a mai Continental Airlines Arena), és mérsékelt sikereket ért el négy egymást követő nyertes szezonban. 1982-83-ban, Larry Brown edzősége mellett, a Nets legjobb évadát zárhatta az NBA-be való belépése óta. Brown elfogadta a University of Kansas edzői posztját, és a szezon utolsó egy hónapjában felmentették edzői feladatai alól. A Nets sosem állt helyre az edzőcsere után, és elvesztette a rájátszások első fordulóját.

Az 1983–84-es szezonban a Nets elérte azt a keretet, melyet a legjobbnak hittek, mióta csatlakoztak a ligához. Darryl Dawkins, Buck Williams, Otis Birdsong és Micheal Ray Richardson vezetésével a Nets megnyerte első NBA rájátszás sorozatát, a rájátszás első körében legyőzve a címvédő Philadelphia csapatát, mielőtt elbuktak volna a Milwaukee Bucksszal szemben az északi főcsoport elődöntőjében 6 játék alatt.

Sérülések gyötörték a csapatot az 1984–85-ös szezonban, de a Netsnek még mindig sikerült 42 meccset megnyernie, mielőtt a playoffban a Detroit Pistons három játékban kiütötte őket. A Nets a következő hét szezonban nem jutott be a rájátszásba (az 1991–92-es szezonig), és nem dicsekedhetett végső győzelemmel az 1992-93-as idényig.

Az 1990-es évek

Az 1990-es évek elején a Nets fiatal játékosok magja körül kezdett fejlődni, amikor draftolták Derrick Colemant és Kenny Andersont, és megszerezték Dražen Petrovićot a Portland Trail Brazersszel való trade során. Az 1991–92-es szezon veszteségei ellenére a Nets bekerült a rájátszásba, de az első körben kikapott a Cleveland Cavalierstől, 3:1 arányban.

A csapat jelentősen fejlődött 1992–93-ban, a Coleman–Petrović–Anderson trió és Chuck Daly edző irányítása alatt. Sajnos Anderson és Petrović sérülése a szezon végén a csapatot egy 1–10 arányú hirtelen negatív hullámba döntötte, így a Nets 43–39-cel fejezte be az évadot, a Keleti Főcsoport 6. kiemeltjeként. Az első körben ismét a Cavaliers ellen harcoltak, ám Anderson frissen felgyógyult törött karjával és Petrović sérült térdével elvesztették a kemény 5 játékból álló párharcot. A csapat lelkesedését a fejlődéssel kapcsolatban egy sajnálatos eset teljesen szétzúzta: június 7-én Németországban Petrović egy autóbalesetben elhunyt. 28 éves volt.

Petrović tragikus és lesújtó elvesztése ellenére a Nets 45 játékot nyert az 1993–94-es szezon alatt, a rájátszásban pedig a New York Knickstől kapott ki 3:1 arányban. Daly az évad után lemondott, az új főedző Butch Beard lett.

A csapat az évtized maradékában csak küzdött. A 90-es évek közepén az NBA fő image-problémáját az önző, éretlen játékosok jelentették, és ha látni akartál egy embert, aki megtestesítette ezt a képet, csak egy pillantást kellett vetned a Netsre. 1995-ben Coleman ennek a problémának megszemélyesítőjeként feszített a Sports Illustrated címlapján, de nem ő volt az egyetlen jelölt erre a posztra – a lap választhatta volna az ugyancsak a Nets rosterét erősítő Andersont, Benoit Benjamint, Dwayne Schntziust vagy Chris Morrist. A csapat képe a nyilvánosság felé annyira silány volt, hogy a vezetés új névválasztást fontolgatott ("Swamp Dragons" = mocsári sárkányok), végül mégis elvetették az ötletet. Az 1994–95-ös és az 1995–96-os szezont egyaránt 30–52-es eredménnyel zárta a Nets.

Az újrakezdés érdekében Colemant és Andersont eladták az 1995–96-os évad közben, és John Calipari vette át Beard helyét főedzőként a szezon végén. Kerry Kittles az 1996-os drafttal került a csapathoz, és az 1996–97-es szezon félidejében a Nets eladta Sam Cassellt. A 26-56 végeredményű idény után, 1997 júniusában nagy draft-napot tartott a csapat, melynek során megszerezték Keith Van Hornt, Lucious Harrist és két másik játékost Tim Thomasért cserébe. Az egyetlen csapattag, akit a vezetőség a 90-es évek elejéről megtartott, az időközben rebound-specialistává fejlődött Jayson Williams volt.

Az 1997–98-as szezon a Nets számára fény volt a 90-es évek éjszakájában. A csapat jól játszott Calipari irányításával, 43 játékot nyertek, és az évad utolsó napján bejutottak a rájátszásba. 8. helyen emelték ki az együttest a Keleti főcsoportban, de a Chicago Bulls ellen három játékból vesztettek.

A "Secaucus Hetes" 1998-ban eladta a csapatot helyi befektetőnek, akik a következő évben aláírtak egy szerződést a New York Yankees tulajdonosával, George Steinbrennerrel, így jött létre a YankeeNets, egy holding-társaság, ami a két csapatot és a velük járó növekvő befolyást birtokolta. A sugárzást illetően hosszas tárgyalások folytak számos csatorna vezetőivel, köztük a jelenlegi jogtulajdonossal (Cablevision), végül egy új helyi sportcsatorna elindítása mellett döntöttek (YES Network).

Az 1998–99-es szezont három hónapos késedelemmel kezdték el. Amikor az 50 játékra szűkített évad elkezdődött, a Nets a szakértők kedvelt választása volt, ha meglepetés csapatról volt szó. Cassell az első játékban lesérült, és a csapat rosszul kezdett. A 3–15-ös eredményt produkáló, erősen alulteljesítő Nets eladta Cassellt a Bucksnak, és megszerezték Stephon Marburyt a Minnesota Timberwolvestól. Két további veszteség után Caliparit kirúgták. A csapatnak nem sikerült a rossz kezdet után kilábalni a helyzetből,16–34-es végeredménnyel zártak. A rájátszásba sem kerültek be, miután Marbury egy Atlanta Hawks elleni meccsen összeütközött Williamsszel, és eltörte a sípcsontját – soha többé nem játszott az NBA-ben.