„Arnold Böcklin” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
12. sor: | 12. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
[[1845]] és [[1847]] között a [[düsseldorf]]i művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a |
[[1845]] és [[1847]] között a [[düsseldorf]]i művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a [[tájkép]]festészetben mélyült el. Mestere J. W. Schirmer volt, Genfben A. Calame-nál tanult. Ezt követően bejárta Svájcot, [[Hollandia|Hollandiát]] és [[Franciaország]]ot. [[1850]] és [[1857]] között [[Róma|Rómában]] dolgozott. [[1858]]-ban Münchenben telepedett le, ahol ismeretséget kötött a kor neves tudósaival és művészeivel (például [[Ludwig Feuerbach]]hal, [[Adolf von Hildebrand]]dal és találkozott A. F. von Schack gróffal, aki támogatta művészetét, vásárolta képeit, megrendelésekkel látta el. [[1860]] és [[1862]] között a [[weimar]]i művészeti akadémián tanított. Rövidesen a kor ünnepelt művésze lett, bibliai és mitológiai tárgyú képei nagy sikert arattak. [[1863]]-ban – feladva állását – Olaszországba utazott, majd [[1866]]-tól [[Bázel]]ben tartózkodott, ahol a múzeumban festett freskókat és eleget tett néhány Schack-féle megrendelésnek. [[1871]]-től átmenetileg ismét Münchenben élt, majd végül [[1876]]-ban [[Firenze|Firenzébe]] költözött. [[1901]]-ben, San Domenicóban halt meg. |
||
== Művészete == |
== Művészete == |
A lap 2010. augusztus 23., 10:44-kori változata
Arnold Böcklin | |
Önarcképe | |
Született | 1827. október 16. Bázel |
Elhunyt | 1901. január 16.(73 évesen) San Domenico |
Álneve | Bocklin, Arnold |
Állampolgársága | svájci |
Házastársa | Angela Pascucci (1853–) |
Gyermekei | tizenkét gyermek:
|
Foglalkozása |
|
Iskolái | Düsseldorfi Képzőművészeti Akadémia |
Kitüntetései | Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1880) |
Sírhelye | Cimitero Evangelico agli Allori |
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnold Böcklin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Arnold Böcklin (Bázel, 1827. október 16. – San Domenico, 1901. január 16.) svájci festő, grafikus, szobrász, a 19. század egyik ünnepelt művésze.
Élete
1845 és 1847 között a düsseldorfi művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a tájképfestészetben mélyült el. Mestere J. W. Schirmer volt, Genfben A. Calame-nál tanult. Ezt követően bejárta Svájcot, Hollandiát és Franciaországot. 1850 és 1857 között Rómában dolgozott. 1858-ban Münchenben telepedett le, ahol ismeretséget kötött a kor neves tudósaival és művészeivel (például Ludwig Feuerbachhal, Adolf von Hildebranddal és találkozott A. F. von Schack gróffal, aki támogatta művészetét, vásárolta képeit, megrendelésekkel látta el. 1860 és 1862 között a weimari művészeti akadémián tanított. Rövidesen a kor ünnepelt művésze lett, bibliai és mitológiai tárgyú képei nagy sikert arattak. 1863-ban – feladva állását – Olaszországba utazott, majd 1866-tól Bázelben tartózkodott, ahol a múzeumban festett freskókat és eleget tett néhány Schack-féle megrendelésnek. 1871-től átmenetileg ismét Münchenben élt, majd végül 1876-ban Firenzébe költözött. 1901-ben, San Domenicóban halt meg.
Művészete
Ferdinand Hodler, Max Klinger és Lovis Corinth mellett a német szimbolizmus egyik fő alakja volt, szakított az akkoriban uralkodó akadémizmussal. Művészetét a romantikus témaválasztás és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte.
Olyan híres szürrealista művészek tekintették őt előfutáruknak, mint Giorgio de Chirico, Salvador Dalí és Max Ernst. Látványos művészete komoly hatással volt magyar festőkre is, köztük Szinyei Merse Pálra és Benczúr Gyulára.
Művei (válogatás)
- Önarckép, (1872)
- A holtak szigete ("Die Toteninsel")[1] (Neue Pinakothek, München)
- Hullámok játéka (Neue Pinakothek, München)
- Kentaurok harca (Báseli Múzeum)
- Kentaur a kovácsműhelyben (Szépművészeti Múzeum, Budapest)
- Tavaszi est (Szépművészeti Múzeum)
- Fuvolázó Pán
Források
- ↑ Ezt a témát 1880 és 1886 között öt változatban megfestette.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.