„Csukás Kálmán” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
{{nincs forrás}} |
||
Vitéz nemes zetényi '''Csukás Kálmán''' ([[Siómaros]], [[1901]]. [[december 13.]] – [[Ilivszkoje]], [[1943]]. [[január |
Vitéz nemes zetényi '''Csukás Kálmán''' ([[Siómaros]], [[1901]]. [[december 13.]] – [[Ilivszkoje]], [[1943]]. [[január 19.]]) Magyar Királyi vezérkari alezredes, a Második Repülődandár parancsnoka. |
||
== Életrajz == |
== Életrajz == |
||
A lap 2010. augusztus 12., 19:10-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Vitéz nemes zetényi Csukás Kálmán (Siómaros, 1901. december 13. – Ilivszkoje, 1943. január 19.) Magyar Királyi vezérkari alezredes, a Második Repülődandár parancsnoka.
Életrajz
1901. december 13-án született Siómaroson. Régi nemesi családból származik, ősei 1499-ben nyertek nemességet a törökkel vívott hősies harcban kiemelkedő bátorságukért. Édesapja református lelkipásztor volt, nemzetgyűlési képviselő. Csukás Kálmán a négy középiskolai osztály elvégzése után katonai nevelőintézetbe került, a katonai főreáliskolát Budapest-Hűvösvölgyben fejezte be 1920-ban. Ezt követően a Ludovika Akadémiára jelentkezik, ahol tüzér szakkiképzést kapott és 1924. augusztus 20-án mint évfolyamelsőt avatták hadnaggyá. Nem sokáig maradt eredeti fegyverneménél a repülés vonzotta. Kiváló eredményeket ért el mint sportrepülő. 1926-ban már képzett vadászpilóta. 1929–1932 között hadiiskolát végez, százados lesz és átkerül a vezérkarhoz. Mint vezérkari őrnagy a szovjet fronton közvetlen elöljárója a kormányzóhelyettes Horthy Istvánnak. 1942. október 29-én a II. osztályú vaskereszt mellé megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét hadiszalagon kardokkal díszítve, valamint november 1-jétől vk. alezredessé léptették elő. 1943. január 19-án az ilivszkojei repülőtér parancsnokaként, az üzemképes repülőgépeket, repülő bajtársait haza küldte, ő maga az oroszok által körbevett területen maradt. A vezérkarral nem volt semmilyen kapcsolata, ezért a dandárjának példát mutatva, 400 önkéntes katonája élén megpróbált kitörni a szovjetek gyűrűjéből. Egy páncélos jármű parancsnoki állásában érte a halál, egy gránát repesz a nyakát, a géppuska záró tűz a mellkasát találta el. A négyszáz hősből csak néhányan tértek vissza a dandárhoz. Másnap a dandár teljes létszámmal kísérelte meg a kitörést, amely sikerrel járt, eközben megtalálták és hazaszállították Csukás holttestét. Az anyaországban lévő pilótái semmit sem tudtak róla, érdeklődésükre a Hadügy kitérő választ adott. Halálának hírét a Pesti Hírlap csak február 9-én közli. Végső nyughelye jelöletlen sírban, orosz földön van.
