Vizenyős terület

A Wetland a modern limnológiai szakirodalomban egyre gyakoribb a kifejezés, amely magyarul vizenyős területet jelent. Olyan területek ezek, amelyek átmenetet (ökoton) képeznek a valódi szárazföldi és vízi élőhelyek között. Lehetnek állandóan -mint a tőzeges mocsarak- vagy csak időszakosan nedvesek, mint a legtöbb olyan mocsaras hely, mely nálunk nyár közepére-végére kiszárad. Átmenti területek, melyeken a vegetációfejlődés az adott helyen jellemző szukcessziós szeriesz valamely szakaszában van. A szukcessziós fejlődés lehet szinte követhetetlenül lassú (tőzeglápok), de lehet olyan gyors is, hogy a wetland a szerves anyagok gyors felhalmozódása miatt szinte éveken vagy évtizedeken belül terresztris társulássá alakul.

Meghatározás

A wetland-ek oly különbözőek, hogy nem könnyű egységesen definiálni őket, az egyes meghatározásokat nagymértékben befolyásolja a definícióba bevonni szándékozott projectek vagy célobjektumok jellege.

Első definíció

Ramsari Konferencia definíciója pl. azért tűzi ki a bűvös 6-m-es határt, mert azokat a területeket is wetland-nek szándékozik tekinteni, melyek a vízimadarak (elsősorban is a vándorló vízimadarak) megtelepedésére alkalmasak, és ezek közül a búvármadarak nemigen merülnek 6 m-nél mélyebbre.

Második definíció

A második definíció kivehető célja a mély vízektől való elhatárolás, a harmadik a hidrológiai viszonyokra koncentrál. Más meghatározások az ember által kialakított területeket (halastavak, rizsföldek), vagy a tengerpart menti mocsarakat kizárják definícióikból.

Wetlandok jelentősége

A vizenyős területek különleges jelentőségét annak a felismerése adja, hogy a Föld biodiverzitásának fenntartásában e területeknek kiemelködően fontos szerepe van, emiatt védelmük megoldása alapvető természet- és környezetvédelmi feladat. Magyarországon a folyószabályozások, ill. lecsapolások (még a Balaton lecsapolásának tervét is kidolgozták, s ennek célja az lett volna, hogy mezőgazdaságilag művelhető területeket szerezzenek) előtt a vizenyős területek aránya sokkal nagyobb volt, mint ma. Számos lecsapolás végződött kudarccal: a kapott "szárazföldek" különféle okoknál fogva mezőgazdasági termelésre teljes mértékben alkalmatlannak bizonyultak. E területeken a jövőbeni cél csakis a wetland-rekonstrukció lehet, majd pedig a rekonstruált terület turisztikai hasznosítása. Világszinten az egyik legnagyobb lélegzetű wetland rekonstrukció volt a Kis-Balaton 1980-as években kezdődött visszaállítása. Miközben az eredeti cél (a Balaton vízminőségének védelme) lassan megvalósulni látszik, a terület-főleg az ott megtelepedett vízimadarak nagy száma és fajgazdagsága miatt-hazánk egyik legnagyobb természeti értéke, a Ramsari Konvenció hatálya alatt álló szigorúan védett természetvédelmi terület.

Vizenyős terület Moszkva területén, Oroszország.

Szempontok

A fentiekben láttuk, hogy a "wetland" meghatározása nehéz feladat. Ha tudományos szempontból kívánunk e területekkel foglalkozni, akkor vízháztartási szempontból (mely általában a legfontosabb ökológiai tényező az ilyen területeken) az alábbiakat kell tekintetbe vennünk (Boulton&Brock 1999):

Időzítés

Mikor van víz jelen? A kis kiterjedésű, időszakos wetland-ek esetén az éven belüli időjárási mintázat (pl. csapadékeloszlás)a meghatározó. Az állandó wetland-ek ökológiai folyamatait a többéves, mezoklimatikus ciklusok (pl. sorozatos aszályos vagy csapadékos évek) befolyásolják leginkább.

Gyakoriság

Milyen gyakran váltják egymást a kiszáradásos és elöntéses időszakok? Minimuma a nulla (állandóan vízborított terület), mely évi sokszori értékig terjedhet. Pl. az egy adott helyen rendszeresen (minden esőzés után keletkező és kiszáradó) megjelenő pocsolyák képezik a másik végletet: e pocsolyák akár pár nap alatt képesek benépesülni, minthogy a bennük élő rövid életidejű, mikroszkopikus növények és állatok a száraz időszakokat spórák, ciszták, tartós peték vagy egyéb propagulumok formájában átvészelik.

Tartam

Mennyi ideig tart a vízborítottság? Napoktól évekig, évtizedekig váltohat. A Velencei-tó például szabályozás nélkül durván százévenként kiszárad. Az 1980-as években a tavat csak a víz nagy erőkkel történő utánpótlása akadályozta meg a kiszáradásban, a vízszint így is katasztrofálisan alacsony szintre süllyedt. Az élővilág szempontjából fontos ráta, vagyis hogy milyen gyorsan történik a kiszáradás és a feltöltődés.

Kiterjedés és mélység

Mekkora az elöntött terület és milyen mély a vízborítás?

Variabilitás

Annak a mértéke, hogy a fenti négy faktor térben és időben mennyire variál.

Egyéb elnevezések

A magyar nyelv igen gazdag a sekély tavak, kisvizek, vizenyős területek elnevezésének vonatkozásában

• kopolya
• szék
• tócsa
• tömpöly
• pocsolya
• láp
• mocsár
• dagonya
• dágvány
• tocsogó
• libbány

Ezek értelmezését Dévai (1976) munkájában, és/vagy a "Hidrológia szavakban" (Felföldy 1984) c. könyvében találjuk meg.

Forrás

• Padisák Judit ELTE Eötvös Kiadó Budapest, 2005