„Endrődi sortűz” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dencey (vitalap | szerkesztései)
Dencey (vitalap | szerkesztései)
2. sor: 2. sor:


== Az események ==
== Az események ==
Az [[1935-ös választások|1935. évi országgyűlési választási kampány]] alatt, március 20-án Endrőd főterén [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|kisgazdapárti]] választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák Andaházi Kasnya Béla beszédét, aki a párt jelöltje volt.<ref>[http://gyomaendrod.onkori.econet.hu/telepules/telepules/?PHPSESSID=e9c14665192cd4bfc8f6cbca39af1ea9 Gyoma és Endrőd története]<ref> Andaházi azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, ami feszültséget keltett a várakozók között. (Egyes források szerint a képviselőjelöltetm aki telefonálni akart a belügyminisztériumba engedélyért a gyűlés megtartása végett a gyomai járási szolgabíró tartóztatta fel.<ref>[http://www.kommunista.net/hir/emlekek-horthy-demokracia kommunista.net]</ref>) Erre hivatkozva Pálka Pál [[főszolgabíró]] elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, és a téren tartózkodók egy része meg akarta hallgatni őt. Ezt a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban dulakodás támadt a csendőrök és a tömeg között, a csendőrök pedig - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.<ref>Rubicon: ''Csendőrség a Horthy korszakban'', 18. old.</ref>
Az [[1935-ös választások|1935. évi országgyűlési választási kampány]] alatt, március 20-án Endrőd főterén [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|kisgazdapárti]] választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák Andaházi Kasnya Béla beszédét, aki a párt jelöltje volt.<ref>[http://gyomaendrod.onkori.econet.hu/telepules/telepules/?PHPSESSID=e9c14665192cd4bfc8f6cbca39af1ea9 Gyoma és Endrőd története]</ref> Andaházi azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, ami feszültséget keltett a várakozók között. (Egyes források szerint a képviselőjelöltetm aki telefonálni akart a belügyminisztériumba engedélyért a gyűlés megtartása végett a gyomai járási szolgabíró tartóztatta fel.<ref>[http://www.kommunista.net/hir/emlekek-horthy-demokracia kommunista.net]</ref>) Erre hivatkozva Pálka Pál [[főszolgabíró]] elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, és a téren tartózkodók egy része meg akarta hallgatni őt. Ezt a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban dulakodás támadt a csendőrök és a tömeg között, a csendőrök pedig - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.<ref>Rubicon: ''Csendőrség a Horthy korszakban'', 18. old.</ref>


Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. Az endrődi sortűz az egyik legsúlyosabb volt az 1935-ös választást kísérő A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben, a rá vonatkozó jogszabályok és központi utasítások alapján hozta meg, és eljárását később a felettes hatóságok teljes egészében jóváhagyták, se őt, se a csendőrséget nem vonták felelősségre a történtek miatt. A csendőrség az adott helyzetben a fegyverhasználatra vonatkozó rendkívül szigorú szabályok miatt nem volt döntési helyzetben, a csendőrnek ugyanis mérlegelési lehetőség nélkül azonnal tüzelnie kellett, ha bármilyen támadás érte őt, vagy bajtársát, ellenkező esetben hadbíróság várt rá.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 7. old.</ref> Támadásként kellett értékelnie már azt is, ha megfogták a puskáját.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 13. old.</ref>
Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. Az endrődi sortűz az egyik legsúlyosabb volt az 1935-ös választást kísérő A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben, a rá vonatkozó jogszabályok és központi utasítások alapján hozta meg, és eljárását később a felettes hatóságok teljes egészében jóváhagyták, se őt, se a csendőrséget nem vonták felelősségre a történtek miatt. A csendőrség az adott helyzetben a fegyverhasználatra vonatkozó rendkívül szigorú szabályok miatt nem volt döntési helyzetben, a csendőrnek ugyanis mérlegelési lehetőség nélkül azonnal tüzelnie kellett, ha bármilyen támadás érte őt, vagy bajtársát, ellenkező esetben hadbíróság várt rá.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 7. old.</ref> Támadásként kellett értékelnie már azt is, ha megfogták a puskáját.<ref>Rubicon: ''Magyar királyi csendőrség'', 13. old.</ref>

A lap 2010. augusztus 7., 18:28-kori változata

Az endrődi sortűz az 1935-ös országgyűlési választási kampány során 1935. március 20-án a Békés vármegyei Endrődön bekövetkezett tragikus esemény, amelynek nyolc halálos áldozata volt. Az endrődi sortűz fogalommá vált a későbbiekben: a Gömbös Gyula nevéhez kapcsolt erőszakos, terrorisztikus módszerek szinonimájává lett. Nevezik a „választási gyűlés véres szétverésének”,[1], a kormányterror megnyilvánulásának,[2] az endrődi kisgazdagyűlés sortüzes feloszlatásának.[3]

Az események

Az 1935. évi országgyűlési választási kampány alatt, március 20-án Endrőd főterén kisgazdapárti választási gyűlésre gyülekeztek a település lakói, hogy meghallgassák Andaházi Kasnya Béla beszédét, aki a párt jelöltje volt.[4] Andaházi azonban egy óránál többet késett a kezdés előre meghirdetett időpontjához képest, ami feszültséget keltett a várakozók között. (Egyes források szerint a képviselőjelöltetm aki telefonálni akart a belügyminisztériumba engedélyért a gyűlés megtartása végett a gyomai járási szolgabíró tartóztatta fel.[5]) Erre hivatkozva Pálka Pál főszolgabíró elrendelte a karhatalomként kirendelt csendőrségnek a gyűlés feloszlatását. A csendőrök felszólították a résztvevőket a terület elhagyására, akik rendben meg is kezdték elvonulásukat. Ezalatt azonban megérkezett a képviselőjelölt és meg akarta tartani beszédét, és a téren tartózkodók egy része meg akarta hallgatni őt. Ezt a főszolgabíró továbbra sem engedélyezte, és utasította a csendőrséget a terület kiürítésének folytatására. Az emiatt kialakuló tumultusban dulakodás támadt a csendőrök és a tömeg között, a csendőrök pedig - az erre vonatkozó szabályokat követve - fegyverüket használták a tömeggel szemben, aminek következtében hat ember a helyszínen, kettő a kórházban később halt bele sebesüléseibe.[6]

Az ellenzék az eseményeket (a gyűlés betiltását a késés ürügyén, a csendőrség igénybevételét a feloszlatásához és az eljárás során alkalmazott erőszakot) a választások szabadságának korlátozásaként értékelte. Az endrődi sortűz az egyik legsúlyosabb volt az 1935-ös választást kísérő A főszolgabíró az intézkedéseit saját hatáskörben, a rá vonatkozó jogszabályok és központi utasítások alapján hozta meg, és eljárását később a felettes hatóságok teljes egészében jóváhagyták, se őt, se a csendőrséget nem vonták felelősségre a történtek miatt. A csendőrség az adott helyzetben a fegyverhasználatra vonatkozó rendkívül szigorú szabályok miatt nem volt döntési helyzetben, a csendőrnek ugyanis mérlegelési lehetőség nélkül azonnal tüzelnie kellett, ha bármilyen támadás érte őt, vagy bajtársát, ellenkező esetben hadbíróság várt rá.[7] Támadásként kellett értékelnie már azt is, ha megfogták a puskáját.[8]

Az 1935-ös választások körülményei

A Horthy Miklós kormányzóval baráti viszonyt ápoló Gömbös Gyula, aki 1932 óta volt miniszterelnök, igyekezett a kormánypárt Bethlen vezette mérsékeltebb köreit kiszorítani az országgyűlésből. 1935-ben elérte, hogy a kormányzó feloszlassa a parlamentet, majd a csalásokban és terrorban bővelkedő választásokon igyekezett visszaszorítani az ellenzéki FKgP-t is, sikerrel, így a mandátumok 70%-át pártja szerezte meg az újjáalakuló parlamentben.[9]

Az eredmény kialakításában a szokásos választási csalások és kormányprivilégiumok felhasználása – az ellenzék ajánlási íveinek visszautasítása, a választók közvetlen befolyásolása, a hatalmas kampánypénzek, a rádiónak, mint propagandaeszköznek a monopolizálása – jelentős szerepet játszott. Az ellenzék szinte minden árnyalata egyetértett abban, hogy ezen a választáson történt a legtöbb törvénysértés és csalás. A legdurvább eset Tarpán történt, ahol Gömbös a hozzá csatlakozni nem akaró Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenében olyan személyt választatott meg képviselőnek, akiről utóbb kiderült, hogy nemcsak a neve hamis, hanem még választójoggal sem lett volna szabad rendelkeznie. Minden addiginál nagyobb számban, összesen 38 mandátumot támadtak meg petícióval, s ebből 17-nél a Közigazgatási Bíróság az eredményt megsemmisítette. Ennek ellenére nem írható minden a közigazgatási apparátus[10] közreműködésének számlájára. Nem lehet kizárni annak lehetőségét, hogy Gömbös viszonylagos népszerűségének, a reformretorika sikerének köszönhetően egy „tiszta” választáson is többséget szerzett volna.[11]

Jegyzetek

  1. kommunista.net
  2. Politikus életrajzok
  3. A Horthy-korszak csendőrsége
  4. Gyoma és Endrőd története
  5. kommunista.net
  6. Rubicon: Csendőrség a Horthy korszakban, 18. old.
  7. Rubicon: Magyar királyi csendőrség, 7. old.
  8. Rubicon: Magyar királyi csendőrség, 13. old.
  9. Történelemklub.hu
  10. A közigazgatási apparátus legfontosabb helyi vezetői vidéken a járási közigazgatás élén álló főszolgabírók voltak.
  11. Magyarország a XX. században. I. kötet 91-94. oldal.

Források

  • Kaiser Ferenc (2010/I). „Csendőrség a Horthy-korban”. Rubicon XX (202), 14-25. o. ISSN 0865-6347.  
  • Kaiser Ferenc (2010/I). „Magyar királyi csendőrség (1881-1945)”. Rubicon XX (202), 4-13. o. ISSN 0865-6347.