Rendszerváltás Magyarországon

A rendszerváltás Magyarországon (avagy rendszerváltozás, vagy rendszerváltoztatás) szűkebb értelemben Magyarország történelmének azon korszakát jelöli, mely során a magyar állam a pártállammal és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva demokratikus állammá vált, s szakítva az államszocializmussal visszatért a kapitalizmusra.

A rendszerváltás Magyarországon tágabb értelemben olyan eseményt jelöl, mely során a magyar társadalom szerkezete egy adott formáról egy másikra váltott (avagy változott) vagy békés (pl. őszirózsás forradalom), vagy erőszakos úton (pl. 1848–49-es forradalom és szabadságharc).

Összefoglalás

A magyarországi rendszerváltásra (a térség többi kommunista államához hasonlóan) válsághelyzetben – elsősorban az államszocialista geopolitikai rendszert fenntartó Szovjetunió strukturális (katonai és gazdasági) válságának következtében – kerülhetett sor, a társadalom egy kis részének, elsősorban az értelmiség egyes, politika iránt érdeklődő csoportjainak aktív részvételével.

A kialakult politikai formák megértéséhez tudni kell, hogy az átalakulás részben az államszocialista időszak végén uralmon levő politikai vezetők egy csoportja (a reformkommunisták) kezdeményezésre indult meg. A külső befolyásoló körülmények között figyelembe kell venni egyrészt a szovjet katonai megszállás tényét, másrészt az európai biztonságpolitika adottságait, azaz Magyarország "kettős függőségét". Mindezek következtében az új rendszer kompromisszumok, politikai alkuk eredménye volt, s az átalakulás az új elitek megteremtése mellett az államszocialista politikai és gazdasági elitek (MSZMP-nómenklatúra) társadalmi előnyeinek részleges - bár jobbára átmeneti és korlátozott - átmentését is eredményezte. (E kompromisszumban a főbb mai magyarországi politikai erők mindegyike, illetve ezek közvetlen elődje részt vett, s e 'békés' megoldás élvezte a „rendszerváltó” társadalom nagy többségének hallgatólagos támogatását is.) A magyar rendszerváltás közjogi jellegű volt, az ország intézményeinek átalakulását az Országgyűlés által jóváhagyott törvények szabályozták. Az események az Alkotmánybíróság 1990 januári létrejötte után kizárólag jogállami keretek között zajlottak.

Ralf Dahrendorf mondása szerint „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.” Ennek értelmében Magyarország legutóbbi rendszerváltása nem szűkíthető le a politikai pluralizmus, a többpártrendszer és a szabad választások bevezetésére. Olyan komplex folyamat, amely teljesen átalakítja a társadalom intézményeit: régiek szűnnek meg, újak jönnek létre, illetve a fennmaradók működése nagyrészt átalakul. A változások kézzelfoghatóak az egyes emberek hétköznapi együttélésében vagy a családokban épp úgy, mint országos szinten vagy a szimbólumok világában. Az intézményi változások különböző időhorizontjaik miatt gyorsíthatják, de akadályozhatják is egymást. Így hanyatló Kádár-kor jelenségeinek többsége már az átmenethez tartozik, és jóval 1989 után is zajlanak átalakulási folyamatok.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar rendszerváltás a világpolitika átalakulásába illeszkedett, így a nemzetközi vonatkozások nélkül nem érthető meg a menete. Elsősorban a Mihail Gorbacsov által kezdeményezett politikai nyitás és gazdasági átépítés, a szovjet-amerikai viszony (a hidegháborús fegyverkezési verseny), a lengyelországi események, valamint a nyugatnémet külpolitikai törekvések, Németország újraegyesítése gyakorolt jelentős hatást Magyarországon.

A rendszerváltás megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Az elégedetlenség előbb csalódottsághoz, majd fásultsághoz vezetett. Az új politikai intézmények nagy részének a népszerűsége 20 év alatt erősen lecsökkent, a beléjük vetett társadalmi bizalom 2009-ben minimális. A társadalom széles rétegeiben nosztalgia él a Kádár-rendszer iránt.

Politikai eseménytörténet

1989 előtt

1977-ben megjelent az első magyar szamizdat, a Marx a 4. évtizedben. 1980-ban megjelenik Kornai János Hiány című könyve. Ez év szeptember 17-én Gdańskban Lech Wałęsa villanyszerelő vezetésével hivatalosan megalakul a Szolidaritás Független Önigazgató Szakszervezet Lengyelországban. Nem sokkal később elkészült a Bibó-emlékkönyv. 1981. december 13-án Lengyelországban szükségállapotot vezettek be. 1982. november 10-én meghalt Leonyid Iljics Brezsnyev szovjet pártfőtitkár. 1984 októberében az Új Forrásban megjelenik Nagy Gáspár „Öröknyár” c. verse, amelyben Nagy Imre kivégzett miniszterelnökre utalva írja: „nem szabad feledNI, a gyilkosokat néven nevezNI.” A lapot betiltják, Nagy Gáspár nem publikálhat. 1985. március 11-én Gorbacsov lett az Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) Központi Bizottságának új főtitkára. 1985. június 14–16. került sor a monori találkozóra. 1986. február 25-én Gorbacsov meghirdeti az SZKP XXVII. kongresszusán a peresztrojkát, a politikai-gazdasági rendszer átalakítását. Március 15-én este a Lánchídra vonuló békés fiatalokat feltartóztatta és megverte a rendőrség. Október 11–12-én Gorbacsov és Ronald Reagan csúcstalálkozója Reykjavíkban. December 12-én Kádár János rádió- és televízió-nyilatkozatot adott, amelyben tagadta, hogy válsághelyzet lenne Magyarországon.

1987. január 1-jével formálisan is kétszintűvé vált a magyar bankrendszer. Az év elején megjelent a Fordulat és reform. 1987 júniusában. A szamizdat Beszélő különszámaként megjelenik Kis János Társadalmi szerződés c. röpirata. Június 25-én Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé. Szeptember 27-én a lakiteleki találkozó során megalakult a Magyar Demokrata Fórum (MDF), az első új párt az 1956-os forradalom óta. 1988. január 1-jén bevezették a személyi jövedelemadót és az állampolgársággal járó, a világ összes országába érvényes „világútlevelet”, amivel megszűnt a korábbi, a szocialista és a tőkés országokba eltérő feltételekkel kapható „kiutazási engedélyek” gyakorlata. A világútlevél révén indult meg a tömeges árubeszerzési célú turizmus, amit az új vámszabályok is segítettek. Március 15-én 10-15 ezer fős tüntetés követelte a szabad választásokat. Demszky Gábort letartóztatják. 2 nappal később 46 fő megalakította a Szabad Kezdeményezések Hálózatát, az SZDSZ elődjét. Március 30-án megalakult a Fidesz. Április 8-án Bíró Zoltánt, Bihari Mihályt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót kizárták az MSZMP-ből. Május 20–22-én az MSZMP pártértekezlete. Grósz Károly és hívei elérték, hogy felmentsék Kádár Jánost pártfőtitkári tisztségéből, aki ugyan a párt elnöke maradt, de hatalma megszűnt. Utódja Grósz lett. Leváltották a Politikai Bizottság nagy többségét is. A pártértekezlet határozata kiállt az egypártrendszeren belüli, „a párt vezető szerepére épülő” szocialista pluralizmus mellett.

1988. június 16-án Nagy Imre volt miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján Párizsban, a Père Lachaise temetőben felavatták Nagy Imre és mártírtársai jelképes síremlékét. Magyarországon független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. A körülbelül 200 fős ünneplő tömeget a rendőrség erőszakkal feloszlatta. Június 29-én százezres tüntetés volt Budapesten a romániai falurombolások ellen. Augusztus 31-én a Lengyel Egyesült Munkáspárt részéről kezdeményezést mutattak a hatalom megosztására. November 13-án a budapesti Jurta Színházban megalakult a Szabad Demokraták Szövetsége. November 24-én Németh Miklós lett a minisztertanács új elnöke. 5 nappal később Szegeden MSZMP-tagok kezdeményezték a párton belüli platformok, reformkörök megalakulását. Grósz Károly „frakciózás” címén elítéli a kezdeményezést.

1989–90

1989. január 28-án Pozsgay Imre 1956-ot népfelkelésnek nevezi a rádióban. Február 6-án kerekasztal-tárgyalások kezdődtek Lengyelországban. Március 15-én több tízezres tüntetés volt Budapesten. Beszédet mondott Kis János, Orbán Viktor; Tamás Gáspár Miklós felszólított a Varsói Szerződésből való kilépésre. A Szabadság téren, a Magyar Televízió lépcsőjén Cserhalmi György felolvasta a tüntetést szervező ellenzéki szervezetek 12 pontját. A hivatalos tömegtájékoztatás, elsősorban a televízió csak néhány mondatban, hiányosan és torzítva számolt be a tüntetésekről. 1989. március 22-én megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Május 2-án hirdették ki egy nemzetközi sajtótájékoztatón Hegyeshalomban a vasfüggöny lebontásának megkezdését. Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter 1989. június 27-én személyesen is részt vett a bontásban. Május 20–21-én Az MSZMP reformköreinek első országos tanácskozása Szegeden. Június 13. és szeptember 18. között politikai egyeztető tárgyalások folytak az EKA és az MSZMP képviselői között az ún. sarkalatos törvények megalkotásáról. Ezeknek a törvényeknek az 1985-ben választott országgyűlés általi elfogadása teremtette meg a rendszerváltás jogi kereteit.

• 1989. június 16. Nagy Imre és mártírtársainak ünnepélyes újratemetése a Hősök terén több százezer fő részvételével. Orbán Viktor éles hangú beszédben követelte a szabad választásokat és a szovjet csapatok kivonását.
• 1989. július 6. A Legfelsőbb Bíróság megsemmisítette Vida Ferenc bíró 1958. június 15-iki ítéletét, és bűntelennek jelentette ki Nagy Imrét és vádlott-társait. Ugyanezen a napon hetvenhét éves korában meghalt Kádár János.
• 1989. augusztus 19. A Páneurópai Piknik három órára megnyitotta a vasfüggönyt.
• 1989. szeptember 10-én a magyar kormány megnyitotta az ország nyugati határát az NDK-menekültek előtt.
• 1989. szeptember 18-án véget értek a nemzeti kerekasztal-tárgyalások. A megállapodást az SZDSZ és a Fidesz nem írta alá. (Lásd még: Négy igenes népszavazás.)
• 1989. október 7–10. Az MSZMP XIV., utolsó kongresszusán a küldöttek döntöttek a párt megszüntetéséről és Magyar Szocialista Párt néven új, demokratikusan működő párt alapításáról. Az MSZP örökölte az MSZMP vagyonát. Az átalakulást ellenzők Thürmer Gyula vezetésével 1989. december 17-én újjáalakították az MSZMP-t, melynek Központi Bizottságában tag lett a párt két korábbi politikusa, Grósz Károly és Berecz János.
• 1989. október 23-án, déli 12 óra 3 perc 28 másodperckor Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök a Parlament egyik teraszáról kikiáltotta a harmadik Magyar Köztársaságot. (Azért a „harmadik” köztársaság, mert 1918–1919 között, az őszirózsás forradalom után „népköztársaság” néven, majd 1945–1948 között már volt Magyarországon köztársasági államforma.)
• 1989. november 21. Németh Miklós a Parlamentben bejelentette, hogy Magyarország bruttó külföldi adóssága az év végére eléri a 20 milliárd, a nettó adósságállomány pedig a 14 milliárd dollárt, az államháztartás összes adóssága 1100 milliárd forint lesz, egyúttal elismerte, hogy a vezetés még a 80-as évek közepén is hamis adatokat közölt az adósságállományról, attól tartva, hogy elriasztja a külföldi hitelezőket.
• 1989. november 26. Négy igenes népszavazás.
• 1989. december 2–3. Gorbacsov és id. George Bush csúcstalálkozója Máltán.
• 1990. január 5. Kirobbant a Dunagate-botrány.
• 1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter megállapodott a szovjet csapatok kivonásáról.
• 1990. március 25. és április 8. 43 év szünet után ismét demokratikus, szabad választások zajlottak le. Az MDF szerezte meg a legtöbb szavazatot, így Antall József alakíthatott kormányt. Ezután négy évente került sor országgyűlési választásokra.
• 1990. április 29-én Antall József és Tölgyessy Péter megkötik az MDF-SZDSZ paktumot.
• 1990. május 2. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök megválasztása.
• 1990. május 23. Az Antall-kormány megalakulása
• 1990. június 7. A Varsói Szerződés tagállamai a kelet-európai kommunista rendszerek bukása óta először tartottak csúcsértekezletet. Magyarország szerint meg kell szüntetni a szervezetet. Antall József bejelentette: 1991 végéig kilép a Varsói Szerződésből.
• Az 1990. június 9. Az Országgyűlés az MDF-SZDSZ paktum értelmében módosítja az alkotmányt, lecsökkentik a kétharmados törvények számát.
• 1990. június 21-én megalakult a Budapesti Értéktőzsde (BÉT).
• 1990. augusztus 3. Az Országgyűlés Göncz Árpádot köztársasági elnökké választja.

1990 után

Az Erzsébet híd az EU-belépés napján

• 1990. október 26-án országszerte útlezárások kezdődtek egy jelentős benzináremelés hírére. A taxisblokád 3 nap múlva békésen, egy politikai kompromisszummal ért véget.
• 1991. június 19-én Csapnál az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy elhagyta Magyarországot.
• 1994. március 31-én Magyarország benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz.
• 1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot, és Lengyelországot, hogy csatlakozzanak a szövetséghez.
• 1999. március 12-én letétbe helyezték a magyar NATO-csatlakozási okmányokat az amerikai Independence városban.
• 2004. május 1-jén Magyarország másik kilenc társult országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.

Korábbi rendszerváltások Magyarországon

Noha a rendszerváltás kifejezés Magyarországon a legtágabb értelemben véve az 1987–1990 között végbement (radikális) politikai és társadalmi változásokat jelöli, hasonlóan gyökeres és gyors politikai és társadalmi berendezkedés-változás több is lezajlott Magyarország történelme során. Az egyik legismertebb és talán legradikálisabb, „rendszerváltásnak” nevezhető esemény Szent István hatalomra jutása volt, mikoris Magyarország a korábbi törzsi berendezkedést rövid idő alatt felváltotta a királyság és a feudalizmus korabeli politikai rendszerével és egyúttal vallást is „váltott”; keresztény állam lett.

Hasonlóan radikális, a magyar politikai rendszert alapjaiban megváltoztató eseménysor ezt követően egészen az áprilisi törvényekig nem volt; az Aranybulla, illetve a Werbőczy István által készített Hármaskönyv az addig is létező, csak le nem jegyzett szokásokat, íratlan törvényeket foglalta össze és írta le, illetve egészítette ki. Utóbbi egészen 1848-ig érvényben volt a törvénykezésben. Az ország három részre szakadása csak a török uralom alá került területeken hozott rendszerváltást; az iszlám törvénykezés, a saría bevezetését és kizárólagos alkalmazását, valamint a török adminisztrációs és politikai rendszer bevezetését. Erdélyben és a Magyar Királyság fennmaradó részében ugyanaz a rendszer működött tovább, mint Buda török kézre kerülése (1541) előtt.

Az áprilisi törvények a Szent István óta létező feudális rendszert egy polgári-parlamentálissal váltották fel, a hatalom nagy részét az azt addig kizárólagosan gyakorló mindenkori magyar királytól egy felelős kormány kezébe utalva. A békés, ám radikális változást rövid időn belül egy forradalom követte, melynek bukásával Ausztria totális diktatúrát vezetett be Magyarország területén. A Bach-korszak kezdete az áprilisi törvényekhez hasonlóan szintén „békés” és radikális rendszerváltozást jelentett, melyet egy újabb radikális rendszerváltás, a kiegyezés követett. Az így kialakult dualizmust és vele a királyságot az I. világháborút követő őszirózsás forradalom győzelméből született (első) Magyar (Nép)köztársaság kikiáltása söpörte el. Ezt hamar váltotta a Magyarországi Tanácsköztársaság, hogy azt ismét, ezúttal egy király nélküli királyság váltsa, a maga sajátos, az általa restaurálni kívánt rendszerhez nem túlzottan hasonlító berendezkedésével. Ezt a politikai rendszert a nyilas hatalomátvételt követő diktatúra számolta fel, mely a II. világháborúba bukott bele. A háború után egy rövid, valóban demokratikus átmenet következett (a második Köztársaság), mely a kommunisták erőszakos hatalomra jutása és a sztálinista diktatúra bevezetése vetett véget. Ezt az 1956-os forradalom törölte el, melynek bukása újbóli rendszerváltásként is értelmezhető. Ezt a Kádár-korszaknak nevezett politikai berendezkedést váltotta 1989. október 23-án a (harmadik) Magyar Köztársaság kikiáltása és a jelenleg is működő rendszer.

Idézetek

„Tetszettek volna forradalmat csinálni!” – Antall József miniszterelnök mondása az 1990-es évek elején radikális MDF-es párttársainak szólt, és arra utalt, hogy a magyar átmenet békés, megegyezéses jellege követekeztében nem lehet végrehajtani az előző rezsim vezetőinek elszámoltatását.

Érdekesség

A pesti humor a fogalmat mindjárt születése után kiforgatta, módszerváltásként és gengszterváltásként emlegetve a rendszerváltozást – utalva ezzel a nómenklatúra hatalmat és vagyont átörökítő manővereire és a változással kapcsolatos csöndes népi szkepszisre.

Külső hivatkozások

• A köztársaság kikiáltása – videó
• Romsics Ignác: Tartalmi szempontból igenis forradalom
• Szalai Erzsébet: Rendszerváltó értelmiség és privilégiumok?
• Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás megbukott
• Novák Zoltán: Az MSZMP Budapesti Reformköre
• A Duna-gate egy belügyminisztériumi jelentés tükrében. Közzéteszi: Markó György. Kritika, 2002. október

Irodalom

• Bihari Mihály: Magyar Politika 1944-2004, Osiris kiadó, 2005 ISBN 9633897858
• Böröcz József: 'Change Rules', "American Journal of Sociology", 2001, 106,4(July):1152-68.
• Böröcz József: 'Kistársadalom-kiskapuk'. 2000. 2000, július-augusztus: 3-15.
• Böröcz József és Caleb Southworth: 'Kapcsolatok és jövedelem: Magyarország, 1986-87' Szociológiai Szemle, 1995,2: 25-48.
• Böröcz József: 'Kettős függőség és tulajdonvákuum: Társadalmi átalakulás az államszocialista félperiférián.' Szociológiai Szemle, 1992,3:3-20.
• Körösényi András - Tóth Csaba - Török Gábor: A magyar politikai rendszer, Osiris kiadó, 2007 ISBN 9789633899632
• Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás, Helikon Kiadó Kft., 2003 ISBN 9632123484
• Róna-Tas Ákos: 'The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism' American Journal of Sociology, 1994, 100,1: 40-69.
• Tamasi Mihály: A rendszerváltozás társadalmi mérlege, Bába Kiadó, Szeged, 2008.
• Pártállambomlás, Csongrád megyei reformszocialisták 1988-1989 (szerk: Sipos József), Bába Kiadó, Szeged, 2009.

Dokumentumfilm

• Mozgóképes történelem, Rendszerváltás Magyarországon és Kelet-Európában (1988-1990) I-II., Fekete Doboz Alapítvány, 2006
• Szalay Zoltán – Arnold Éva: Visszapillantás 1981-2005. A magyar sajtófotó huszonöt éve (magyar–angol ny.), Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 2007 ISBN 9789630621373