Laterán

A lateráni Basilica di San Giovanni kései barokk homlokzata

A római Laterán térsége a hajdani Lateráni család birtoka volt, mely a császárságra szállt át, s ezt Fausta, Nagy Konstantin felesége ajándékozott a római püspöknek, s így lett a pápák korábbi székhelyévé.

A Laterán épületegyüttesét az 1871. május 13-i törvény (legge di guarentigia) a Vatikánnal és Castel Gandolfóval és további néhány egyházi ingatlannal egyetemben az Olasz Királyság területén kívül állónak nyilvánított. A lateráni palota pápák székhelye volt egész addig, míg Avignonba nem költöztek át. A mellette levő ókeresztény eredetű templomban (S. Giovanni in Laterano) tartották az öt lateráni zsinatot. Az 1308-ban leégett palotát V. Sixtus 1586-ban újból fölépítette. Mivel a palota környéke maláriaveszélyes volt, azt a pápák nem lakták. XII. Ince pápa 1693-ban árvaházat, XVI. Gergely 1843-ban pedig múzeumot csinált belőle ókori pogány és keresztény régiségek számára.

A Laterántól északra levő épületben van a jeruzsálemi Pilátus-palotából származó 28 márványlépcső (Scala Santa), melyet 326-ban Ilona császárnő hozatott Rómába, és a tisztelet jeléül a hívők csak térden csúszva járhatnak rajta.

A lateráni egyházi épületegyüttes legjelentősebb tagját, a „Róma és a világ minden templomának anyja és feje” a S. Giovanni in Laterano bazilikát (az ókori városfalban levő S. Giovanni kapu közelében) I. Szilveszter pápa 324-ben a Lateráni Palota mellett építette 1308-ban ezt 1361-ben tűzvész pusztította, de a pápák díszesebben helyreállították. Itt van eltemetve II. Szilveszter pápa is, akinek tiszteletére a magyar püspöki kar - a magyar Szent Korona ajándékozását megörökítő - domborművet (Damkó József művét) helyeztetett el 1909-ben.

Lásd még

• A lateráni egyházi épületegyüttes