„Saguaro” változatai közötti eltérés

Saguaro
	Természetvédelmi státusz
	Veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Szegfűvirágúak (Caryophyllales);
Család:	Kaktuszfélék (Cactaceae);
Alcsalád:	Cactoideae;
Nemzetség-; csoport:	Echinocereeae;
Nemzetség:	Carnegiea; Britton & Rose
Faj:	C. gigantea;
Tudományos név
	Carnegiea gigantea; Britton & Rose
Szinonimák
	Cereus giganteus Engelm.
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Saguaro témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Saguaro témájú médiaállományokat és Saguaro témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. július 28., 20:53-kori változata

A saguaro, más néven kandeláberkaktusz (Carnegiea gigantea) a legismertebb oszlopkaktusz, a westernfilmek szinte elmaradhatatlan kelléke, a Carnegiea nemzetség egyetlen tagja. A 15 m-esre is megnövő, vastag oszlop vagy karos gyertyatartó alakú kaktusz tömege (eső után) elérheti az 5–6 tonnát.

Elterjedése

Hazája Arizona, Mexikó Sonora tartománya és Kalifornia délkeleti részének félsivatagos területe. Bár Amerikának ez a része közel esik a Csendes-óceánhoz, az onnan induló esőfelhőket felfogják a több ezer méter magas hegyvonulatok. A keletről erre sodródó, amúgy is ritkás esőfelhőket a Sziklás-hegység 4000 m-nél is magasabb hegyláncai tartják fel. A magas hegyláncokkal körülzárt fennsíkok hónapokig nem kapnak esőt. Az évi csapadék alig 200-300 mm, de ennek megoszlása is szélsőségesen egyenetlen: néhány esős napon esik le az egész. A déli órákban a hőmérséklet gyakorta eléri a 45 °C-ot, de a keveset párologtató és sokat raktározó kandeláberkaktuszok azt is kibírnák, ha néhány évig egyáltalán nem esne az eső.

Felépítése

Eleinte függőlegesen fölfelé nő, majd a legtöbbször karosan elágazik; erről kapta a kandeláberkaktusz nevet. A 100–200 éves vagy még ennél is idősebb példányok magassága eléri a 11–14 m-t, törzsük átmérője a 40–60 cm-t. Oldalágai ritkásak, különböző magasságban hajtanak ki a törzsből, és mihelyst eltávolodtak tőle annyira, hogy zavartalanul elférjenek mellette, ugyancsak fölfelé nőnek tovább. 12–14 bordája párhuzamos, meglehetősen nagy, tompa. Az areolák elég sűrűn ülnek a bordák élvonalán, és barna nemezesek. A tíz vagy több, 1–2 cm hosszú peremtövis sugarasan áll, a 3 vagy több középtövis 4–7 cm-es, előreálló, erős.

Virágai a hajtás csúcsrészén csoportosan nyílnak, fehér szirmaik ívesen kihajolnak. A virág közepéből kiemelkedik a többágú bibe, amit koszorúszerűen vesznek körül a sűrűn álló, sárga porzók, amik csaknem teljesen kitöltik a szirmok töve és a bibe közötti részt. A virágok éjszaka kezdenek nyílni, de csak nappal tárják ki teljesen szirmaikat. Termése kb. 7–8 cm hosszú, megnyúlt, kékes-piros színű, vörös pulpájú bogyó.

Felhasználása

Szárított törzsét építőanyagnak (gerendának) és tűzifának használják. Viaszos beléből régebben fáklyát készítettek.

Rokonsági viszonyai

A monotipikus Carnegia gigantea bélyegeiben mind a Neobuxbaumia, mind a Pachycereus nemzetségekre jellemző karakterek megjelennek. A faj taxonómiai besorolása jelenleg is vizsgálatok tárgyát képezi, Arias et al. (2005) kladisztikai elemzése alapján a Pachycereus nemzetség külcsoportját képezi.

Irodalom

Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328

A Wikimédia Commons tartalmaz Saguaro témájú médiaállományokat.

@@ 13. sor: / 13. sor: @@
 | genus_authority = [[Nathaniel Lord Britton|Britton]] & [[Joseph Nelson Rose|Rose]]
 | species = '''''C. gigantea'''''
+| binomial = Carnegiea gigantea
-| species_authority = [[Nathaniel Lord Britton|Britton]] & [[Joseph Nelson Rose|Rose]]
+| binomial_authority = [[Nathaniel Lord Britton|Britton]] & [[Joseph Nelson Rose|Rose]]
 | synonyms = ''Cereus giganteus'' <small>[[Engelm.]]</small>
 }}
@@ 20. sor: / 21. sor: @@
 == Elterjedése ==
 [[Fájl:Carnegiea gigantea 1.jpg|thumb|left|240 px|Carnegiea gigantea virága]]
-Hazája [[Arizona]], Mexikó [[Sonora]] tartománya és [[Kalifornia]] délkeleti részének félsivatagos területe. Bár Amerikának ez a része közel esik a [[Csendes-óceán]]hoz, az onnan induló esőfelhőket felfogják a több ezer méter magas hegyvonulatok. A keletről erre sodródó, amúgy is ritkás esőfelhőket a [[Sziklás-hegység]] 4000 m-nél is magasabb hegyláncai tartják fel. A magas hegyláncokkal körülzárt fennsíkok hónapokig nem kapnak esőt. Az évi csapadék alig 200–300&nbsp;mm, de ennek megoszlása is szélsőségesen egyenetlen: néhány esős napon esik le az egész. A déli órákban a hőmérséklet gyakorta eléri a 45&nbsp;°C-ot, de a keveset párologtató és sokat raktározó kandeláberkaktuszok azt is kibírnák, ha néhány évig egyáltalán nem esne az eső.
+Hazája [[Arizona]], Mexikó [[Sonora]] tartománya és [[Kalifornia]] délkeleti részének félsivatagos területe. Bár Amerikának ez a része közel esik a [[Csendes-óceán]]hoz, az onnan induló esőfelhőket felfogják a több ezer méter magas hegyvonulatok. A keletről erre sodródó, amúgy is ritkás esőfelhőket a [[Sziklás-hegység]] 4000 m-nél is magasabb hegyláncai tartják fel. A magas hegyláncokkal körülzárt fennsíkok hónapokig nem kapnak esőt. Az évi csapadék alig 200-300 mm, de ennek megoszlása is szélsőségesen egyenetlen: néhány esős napon esik le az egész. A déli órákban a hőmérséklet gyakorta eléri a 45&nbsp;°C-ot, de a keveset párologtató és sokat raktározó kandeláberkaktuszok azt is kibírnák, ha néhány évig egyáltalán nem esne az eső.
 == Felépítése ==
-Eleinte függőlegesen fölfelé nő, majd a legtöbbször karosan elágazik; erről kapta a '''kandeláberkaktusz''' nevet. A 100–200 éves vagy még ennél is idősebb példányok magassága eléri a 11–14 m-t, törzsük átmérője a 40–60&nbsp;cm-t. Oldalágai ritkásak, különböző magasságban hajtanak ki a törzsből, és mihelyst eltávolodtak tőle annyira, hogy zavartalanul elférjenek mellette, ugyancsak fölfelé nőnek tovább. 12–14 bordája párhuzamos, meglehetősen nagy, tompa. Az areolák elég sűrűn ülnek a bordák élvonalán, és barna nemezesek. A tíz vagy több, 1–2&nbsp;cm hosszú peremtövis sugarasan áll, a 3 vagy több középtövis 4–7&nbsp;cm-es, előreálló, erős.
+Eleinte függőlegesen fölfelé nő, majd a legtöbbször karosan elágazik; erről kapta a '''kandeláberkaktusz''' nevet. A 100–200 éves vagy még ennél is idősebb példányok magassága eléri a 11–14 m-t, törzsük átmérője a 40–60 cm-t. Oldalágai ritkásak, különböző magasságban hajtanak ki a törzsből, és mihelyst eltávolodtak tőle annyira, hogy zavartalanul elférjenek mellette, ugyancsak fölfelé nőnek tovább. 12–14 bordája párhuzamos, meglehetősen nagy, tompa. Az areolák elég sűrűn ülnek a bordák élvonalán, és barna nemezesek. A tíz vagy több, 1–2 cm hosszú peremtövis sugarasan áll, a 3 vagy több középtövis 4–7 cm-es, előreálló, erős.
-Virágai a hajtás csúcsrészén csoportosan nyílnak, fehér szirmaik ívesen kihajolnak. A virág közepéből kiemelkedik a többágú bibe, amit koszorúszerűen vesznek körül a sűrűn álló, sárga porzók, amik csaknem teljesen kitöltik a szirmok töve és a bibe közötti részt. A virágok éjszaka kezdenek nyílni, de csak nappal tárják ki teljesen szirmaikat. Termése kb. 7–8&nbsp;cm hosszú, megnyúlt, kékes-piros színű, vörös pulpájú bogyó.
+Virágai a hajtás csúcsrészén csoportosan nyílnak, fehér szirmaik ívesen kihajolnak. A virág közepéből kiemelkedik a többágú bibe, amit koszorúszerűen vesznek körül a sűrűn álló, sárga porzók, amik csaknem teljesen kitöltik a szirmok töve és a bibe közötti részt. A virágok éjszaka kezdenek nyílni, de csak nappal tárják ki teljesen szirmaikat. Termése kb. 7–8 cm hosszú, megnyúlt, kékes-piros színű, vörös pulpájú bogyó.
 == Felhasználása ==
@@ 38. sor: / 39. sor: @@
 == Irodalom ==
-* Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp.&nbsp;317–328
+* Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328
 {{commons|Saguaro}}