„Magyarországi Jolán aragóniai királyné” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
forma
Ptbotgourou (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: fr:Yolande de Hongrie Arpad
118. sor: 118. sor:
[[de:Yolanda von Ungarn]]
[[de:Yolanda von Ungarn]]
[[es:Violante de Hungría]]
[[es:Violante de Hungría]]
[[fr:Yolande de Hongrie Arpad]]
[[it:Iolanda d'Ungheria]]
[[it:Iolanda d'Ungheria]]
[[ja:ビオランテ・デ・ウングリア]]
[[ja:ビオランテ・デ・ウングリア]]

A lap 2010. július 25., 19:50-kori változata

Árpád-házi Jolán aragóniai királyné, született Jolán magyar királyi hercegnő (latinul: Jolans Regina ex Pannonia[1], spanyolul: Violante de Hungría, katalánul Violant d'Hongria, aragóniai nyelven reina Biolant d’Aragón / Violant d’Hongría; Esztergom, 1219Huesca, 1251. október 9.) magyar királyi hercegnő, házassága révén AragóniaKatalónia királynéja és Montpellier úrnője. Ismert még Jolánta néven is. A korabeli forrásokban „Jolench (okiratokban), Hyolens, Jolans, Hioles stb. néven ismeretes.”[2]

Élete

Árpád-házi Jolán magyar királyi hercegnő 1219-ben jött világra az esztergomi királyi várban II. András magyar király (1176–1235) és második felesége, Courtenay Jolán konstantinápolyi latin császári hercegnő (1197–1233) egyetlen gyermekeként. Édesanyja francia főnemesi családból származott, ami a keresztes háborúk révén jelentős befolyásra tett szert, elsősorban a Szentföldön.[3] Felmenői ás távoli rokonai közé tartoztak a francia királyokat adó Capetingek. Courtenay Jolán halála után a király újranősült, így Jolánta hercegnőnek összesen hat féltestvére volt. A magyar királyleány neve egyaránt előfordult Jolán és Jolánta formában is: az előbbi magyar eredetű, utóbbi ógörög és jelentése „ibolyavirág”.[4]

Jolán hercegnő a magyar királyi udvarban nevelkedett. Édesanyja hatására az udvarban provence-i trubadúrok és vándorénekesek fordultak meg, akiktől a hercegnő megtanulta a latin nyelv ebben a korban elterjedt változatát, a romance-t.[5] Ezenfelül sakkozni is kitűnően tudott, a játék egyik legkedveltebb időtöltése volt.[6] A férjhezmenetelt jelentő jövőjéről a keresztény hercegnők gyámjaként IX. Gergely pápa döntött, elsősorban politikai és dinasztikus szempontokat véve figyelembe. A pápa I. Jakab aragóniai királyt választotta a magyar hercegnő jövendőbelijének, egyes feltételezések szerint azért, mert az így létrejövő magyar–aragóniai szövetség, amely magában foglalta volna a Földközi-tenger nyugati medencéjét és a délkelet-európai térséget, megfelelő ellenpólust képezhetett volna a Német-római Birodalommal szemben.[7] Az aragóniai uralkodó a pápa határozatakor éppen válófélben volt első feleségétől, Eleonóra kasztíliai infánsnőtől. A kasztíliai hercegnő egyetlen fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, utána kolostorba vonult. A pápa közeli vérrokonság ürügyén felbontotta az első házasságot, az aragóniai király nagyvonalúan kárpótolta volt feleségét.[8] Az aragóniai király és a magyar királyi hercegnő eljegyzését 1234-ben kötötték meg képviselők útján; a jegyesek egészen az esküvőig nem találkoztak egymással személyesen.

I. Hódító Jakab aragóniai király, a hercegnő férje

Jolánta magyar hercegnő több száz fős kísérettel utazott el az esztergomi udvarból, ahonnét negyvenhat napi járóföldre volt Barcelona, az aragóniai udvar székhelye.[8] Az esküvőt 1235. december 15-én tartották a barcelonai katedrálisban Bertalan pécsi püspök celebrálásában.[9] II. András magyar király – akárcsak valamennyi leányának – egy drágakövekkel kirakott fejéket küldött nászajándékba.[5] Az aragóniai uralkodó nem maradt hűséges feleségéhez, több nemesasszonnyal is viszonyt létesített; ennek ellenére a király és Jolánta hercegnő viszonya a korabeli leírások alapján nem volt boldogtalan. A házasságból összesen tíz gyermek született:

  • Jolán (1236–1301), házassága révén Kasztília királynéja
  • Konstancia (1239–1269), házassága révén kasztíliai infánsné
  • Péter (1240–1280), később Aragónia királya, felesége Hohenstauf Konstancia szicíliai királyi hercegnő
  • Jakab (1243–1311), később Mallorca királya, felesége Esclarmonde de Foix
  • Ferdinánd (1245–1250), kisgyermekként elhalálozott
  • Sancha (1241–1256), apáca
  • Izabella (1247–1271), házassága révén Franciaország királynéja
  • Mária (1248–1267), apáca
  • Sancho (1250–1275), Toledo érseke
  • Eleonóra (1251–?), fiatalon elhalálozott.

Jolánta aragóniai királyné hamar megtalálta helyét új otthonában és tökéletesen beilleszkedett. Kíséretébe kézművesek és magyar nemesek is tartoztak; előbbiek hatása érezhető az aragóniai kézművességen és kelmeszövésen, utóbbiak részt vettek az arabok elleni harcokban, amiét is jelentős adományokban részesültek. A magyar királyleány életrajzírója, Brachfeld F. Olivér szavai szerint: „Jolánta olyan volt, amilyenre szüksége volt a férjének: előkelő származású, szép, jóságos és mindenekelőtt termékeny.”[10] A királyné tíz gyermeket hozott világra, közülük többet a csatatéren, a katonai sátorban, mivel rendszerint elkísérte férjét hódító háborúira.[11] Valencia ostromakor is jelen volt, és részt vett a város feladásáról szóló tárgyalásokon is. Az aragóniai király rendszeresen kikérte felesége véleményét és tanácsát, olykor még háborús ügyekben is. Egy korabeli feljegyzés szerint a valenciai erőd feladásakor – mikor a királyné egyébként ismét áldott állapotban volt – a mórok vezetője „bezárkózott vele [az aragóniai uralkodóval], valamint egy famulusával és a királynéval egy félreeső vendégfogadóban, hogy a megadás rendjét és részleteit tisztázzák. A dokumentumot a királyné is aláírta.”[12] Valencia városa végül 1238. szeptember 28-án került keresztény kézre.

1251 októberének elején Jolánta aragóniai királyné Huesca városában pihent, amikor valószínűleg valamilyen lázas betegséget kapott el. Magához hívatta férjét, és tollba mondta neki végrendeletét: eszerint a Santa Maria de Vallbona kell majd eltemetni, férjének gondoskodnia kell királynéi udvartartásáról és kincseinek elosztásáról. Kérésére férje ezer szegény embernek adott ruhát és harmincezernek osztott ennivalót, valamint a királyné személyes vagyonából adományokat juttatott kolostoroknak és zárdáknak.[13] Jolánta magyar királyi hercegnő és aragóniai–kasztíliai királyné 1251. október 9-én hunyt el harmincas éveinek elején. Halála után több napig tartó búcsúceremóniákat tartottak. Végakaratának megfelelően a Santa María de Vallbona kolostorban helyezték el maradványait; később mellé temették betegápoló apácaként szolgáló leányát, Sancha aragóniai infánsnőt is. I. Jakab aragóniai király második felesége halála után feleségül vette Teresa Gil de Vidaure nemesasszonyt.

Leszármazása

Jegyzetek

  1. Wertner 1891: 445. oldal
  2. Wertner 1891: 444. oldal
  3. Bertényi 2009: 138. oldal
  4. Soltész 2002: 159. oldal
  5. a b Soltész 2002: 162. oldal
  6. Soltész 2002: 15. képmelléklet. „A királyi udvarok kedvenc időtöltése volt a sakk. Jolánta, I. Jakab aragóniai király felesége is kitűnően sakkozott.”
  7. Soltész 2002: 160. oldal
  8. a b Soltész 2002: 161. oldal
  9. „Királylányok messzi földről” aragóniai–magyar dinasztikus kapcsolatok 2. rész (HTML). Történelem mindenkinek, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2010. június 15.) „Az 1235 szeptember 8-ai esküvőt a burgundiai származású Bertalan, pécsi püspök celebrálta, Barcelonában.”
  10. idézi Soltész 2002: 163. oldal
  11. Soltész 2002: 163. oldal
  12. idézi Soltész 2002:164–165. oldal
  13. Soltész 2002: 165. oldal

Források és felhasznált irodalom

  • Wertner, Mór. Jolán, II. András király ifjabb leánya, A középkori délszláv uralkodók genealogiai története. Temesvár: Csanád-Egyházmegyei Könyvsajtó, p. 444–446. o. [1891] 
  • Bokor József (szerk.). Jolán, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2010. június 17. 
  • Soltész 2002: Soltész, István.szerk.: Gáspár Zsuzsa: Jolánta – egy sikeres élet, Árpád-házi királylányok Európában – Győztes és bukott csillagok, 1. kiadás, Gabo Kiadó, p. 159–166. o.. ISBN 963-9237-90-6 (2002) 
  • Bertényi 2009: Bertényi, Iván.szerk.: Karádi Ilona: Imre és András királysága, Az Árpád-ház királyai – Nemzeti dinasztiánk három évszázada, 1. kiadás, Budapest: Officina Kiadó, p. 136–146. o.. ISBN 978-963-9705-63-0 (2009) 

Külső hivatkozások

Commons:Category:Violant of Hungary
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarországi Jolán aragóniai királyné témájú médiaállományokat.


Előző:
Kasztíliai Eleonóra (1202–1244)
Aragónia királynéja
1235–1251
Az Aragóniai Királyság kiscímere
Következő:
Teresa Gil de Vidaure