„Magyar Függetlenségi Népfront” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. július 24., 16:29-kori változata

A Magyar Függetlenségi Népfront (MFN) egy (kényszer)pártszövetség volt a II. világháború utáni Magyarországon.

Története

A szervezet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontból alakult annak szétzilálódása után, 1949. február 1-jén. Elnökévé Rákosi Mátyást, titkárává pedig Rajk Lászlót választották meg. A szövetség tagja a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) voltak, valamint az FKGP (egyik) utódpártjának tekinthető Független Magyar Demokrata Párt és a Peyer Károly nevével is fémjelzett Magyar Radikális Párt voltak.

A „szövetség” a szalámitaktikának köszönhetően már abszolút mértékben kommunista dominancia alatt állt, s mivel az 1949-es választásokon a Népfront listáin kívül másra nem is lehetett szavazni (a szavazólapon is csak az ellenszavazatot kellett jelölni), a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörték be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a Magyar Népköztársaság Alkotmányát (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját, mint Népköztársaságét), illetve a kommunisták felszalámizták a „maradék” pártokat, szervezeteket és a nem kommunista irányítás alatt álló egyéb kezdeményezéseket a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például Rajk László is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” jelöltlistája az 1953-as „választáson” már csak MDP-s, illetve pártonkívüli neveket tartalmazott, mint például Bozsik Józsefét, az Aranycsapat jobbhátvédjét, az ország egyik legnépszerűbb sportolójáét, akit a rendszer önmaga népszerűsítése végett juttatott be az időközben közjogi értelemben jelentősen lecsökkentett jelentőségű parlamentbe.

A Magyar Függetlenségi Népfront a Rákosi-rendszer gyors bukását követő átszervezések jegyében 1954. október végén (22-24-ike között) átalakult a Hazafias Népfronttá.

Választási eredményei

1949-es választás

Bővebben: 1949-es választások

Jelölő szervezet	Részvételi arány	Választási eredmény
Magyar Függetlenségi Népfront	94,7%	95,6%
Összes parlamenti képviselő száma	MDP-tag	Más pártból
402	285	117

A mandátumok megosztása a Népfronton belül a következőképp alakult

Párt	Mandátumok száma	Mandátumok aránya
Magyar Dolgozók Pártja	285	70,89%
Független Kisgazdapárt	62	15,42%
Nemzeti Parasztpárt	39	9,70%
Független Magyar Demokrata Párt	10	2,49%
Magyar Radikális Párt	4	1,00%
pártonkívüliek	2	0,50%

1953-as választás

Bővebben: 1953-as választások

Jelölő szervezet	Részvételi arány	Választási eredmény
Magyar Függetlenségi Népfront	nincs adat	98,2%
Összes parlamenti képviselő száma	MDP-tag	pártonkívüli
298	206	92

Források

Függetlenségi Front, kislexikon.hu
A kommunista hatalomátvétel Magyarországon 1945 és 1949 között, moonshadow.hu
Balassa Bálint: Magyar történelmi kronológia / 1949. A Függetlenségi Népfront győzelme, Határon Túli Magyarok Információs Központja

Kiadványok

Rákosi Mátyás, Dobi István, Erdei Ferenc: A Magyar Függetlenségi Népfronttal hazánk felvirágoztatásáért, 1949, füzet

Külső hivatkozások

A Magyar Függetlenségi Népfront alakuló ülése, fénykép, 1956-os Intézet

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 A '''Magyar Függetlenségi Népfront''' (MFN) egy (kényszer)pártszövetség volt a [[II. világháború]] utáni [[Magyarország]]on.
 ==Története==
-A szervezet a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ból alakult annak szétzilálódása után, [[1949]]. [[február 1]]-jén. Elnökévé [[Rákosi Mátyás]]t, titkárává pedig [[Rajk László]]t választották meg. A szövetség tagja a [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a [[Független Kisgazdapárt]] (FKGP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) voltak, valamint az FKGP (egyik) utódpártjának tekinthető [[Független Magyar Demokrata Párt]] és a [[Peyer Károly]] nevével is fémjelzett [[Magyar Radikális Párt]] voltak.
+A szervezet a [[Magyar Nemzeti Függetlenségi Front]]ból alakult annak szétzilálódása után, [[1949]]. [[február 1.|február 1-jén]]. Elnökévé [[Rákosi Mátyás]]t, titkárává pedig [[Rajk László]]t választották meg. A szövetség tagja a [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) mellett a még működő maradék két demokratikus agrárpárt, a [[Független Kisgazdapárt]] (FKGP) és a [[Nemzeti Parasztpárt]] (NPP) voltak, valamint az FKGP (egyik) utódpártjának tekinthető [[Független Magyar Demokrata Párt]] és a [[Peyer Károly]] nevével is fémjelzett [[Magyar Radikális Párt]] voltak.
 A „szövetség” a [[szalámitaktika|szalámitaktikának]] köszönhetően már abszolút mértékben kommunista dominancia alatt állt, s mivel az [[1949-es választások]]on a Népfront listáin kívül másra nem is lehetett szavazni (a szavazólapon is csak az ellenszavazatot kellett jelölni), a parlamenti mandátumok 96,2%-át söpörték be. A front előre elosztotta tagjai között a helyeket, az abszolút többség birtokában pedig még abban az évben megalkották a [[Magyar Népköztársaság Alkotmánya|Magyar Népköztársaság Alkotmányát]] (ezzel véglegesítve Magyarország államformáját, mint [[Népköztársaság]]ét), illetve a kommunisták felszalámizták a „maradék” pártokat, szervezeteket és a nem kommunista irányítás alatt álló egyéb kezdeményezéseket a szövetségen belül és kívül egyaránt. Az FKGP és az NPP mellett ennek esett áldozatul például [[Rajk László]] is. A csakhamar egytagúvá vált „szövetség” jelöltlistája az [[1953-as választások|1953-as „választáson”]] már csak [[Magyar Dolgozók Pártja|MDP-s]], illetve pártonkívüli neveket tartalmazott, mint például [[Bozsik József]]ét, az [[Aranycsapat]] jobbhátvédjét, az ország egyik legnépszerűbb sportolójáét, akit a rendszer önmaga népszerűsítése végett juttatott be az időközben közjogi értelemben jelentősen lecsökkentett jelentőségű parlamentbe.