Líra (műnem)

A líra az irodalom három nagy műnemének egyike az epika és a dráma mellett (a görög 'líra' egy húros hangszer neve volt).

Jellemzői

A lírai művekben egy ember (legtöbbször az alkotó) szólal meg közvetlen formában, leggyakrabban egyes szám első személyben.

Tárgya saját belső világa, azaz érzelmeit, hangulatait, élményeit, gondolatait, tapasztalatait tárja fel. Az ábrázolás középpontjában tehát a lírikus énje, önmaga, személyisége áll (a „költői én”).

Ezért a lírai művekben az alkotó megnyilatkozása közvetlenebb, személyesebb (szubjektívebb), mint a sokszereplős, cselekményes epikai vagy drámai művekben (az epikus szerző és a drámaíró többnyire hallgat arról, milyen személyes indulatokat, egyéni véleményeket táplál az általa ábrázolt világ dolgaival kapcsolatban).

A lírai művek (alapvetően, de nem kizárólagosan) verses formában íródnak.

A hagyományos műfaji kereteken – dal, óda és válfajai,epigramma, elégia – kívül sokféle szempontból csoportosíthatjuk a lírai alkotásokat.

A tartalmi elemek mellett a lírai művekben különösen fontosak a szerkezeti megoldások, a kifejezőeszközök, a stíluselemek, a költői képek, alakzatok, a zeneiség eszközei.

Az érzelmek tartalma, erőssége (intenzitása) különbözteti meg:

• a hangulatlírát, melyet bensőséges megszólalás, fokozott zeneiség és minimális érzelmi hőfok jellemez (legjellemzőbb műfaja a dal, és más műfaji változataiban is a zeneiség és a dalszerűség a meghatározó) és az érzelmi lírát, melyben az érzelmek határozottabbak, tudatosabbak (az elégia és az óda számos változata ide sorolható);és
• a gondolati lírát, melyben a gondolati elem, a gondolatiság a meghatározó. A gondolati mag, a bölcseleti mondanivaló egyben személyes élménnyé is válik, amelyet a lírai én költői módon, lirizáltan ad elő (erre a típusra a filozófiai költészet, a didaktikus líra vagy az intellektuális líra kategóriáit is használják).

Alműfajcsoportjai

• Dal: a legelterjedtebb és legszemélyesebb lírai műfajcsoport. Alapvető és egynemű érzések megszólaltatója. Pillanatnyi élmény, érzés, hangulat kifejezője, de lehetnek tér- és időbeli meghatározói. Szerkezete egyszerű, világos, könnyen áttekinthető; terjedelme általában korlátozott.

• Az óda fennkölt, magasztos tárgyú, gyakran bonyolult ritmikájú és felépítésű lírai műfaj. Emelkedett hangvétel, feszült érzelmi állapot jellemzi. Tárgya sokféle lehet: istenség, természet, haza, művészet, igazság, barátság, szerelem, életöröm, hírnév.
  • A himnusz vallásos jellegű, istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó imaszerű ének.
  • A zsoltár, a himnusszal rokon műfaj, amely eredetileg az ószövetségi vallásos énekek gyűjtőfogalma.
  • A rapszódia: A legtöbb rapszódia is az ódai műfajcsoportba tartozik. Jellemző vonásai a zaklatottság, az érzelmek és a gondolatok szenvedélyes hullámzása. A műfaj kifejezésmódja szubjektív.

• Az epigramma műfaji alapvonása a rövidség és a tömörség. Az epigramma témája, hangneme, célja szerint igen változatos: megörökíthet gyászt, szerelmet, sokféle életmozzanatot; van tanító, harci, gúnyos (szatirikus) és politikai változata is.

• Az elégia bánatos alaphangú, ma már valamilyen emléket felidéző, illetve csendes szomorúságot, belenyugvást kifejező vers, többnyire bölcselkedő tartalmú költemény; a görög költészetben formája mindig disztichon.

Ars Poetica Latin eredetű szó, jelentése: költői mesterség, költészettan. Vallomásszerű művek, melyek a költő költészetéről való nézeteit … Pl.: Petőfi Sándor: A XIX. század költői

Capriccio Olasz eredetű szó, jelentése: szeszélyes, furcsa ötlet. Játékos, változó hangulatú (tréfás, komoly), szatirikus, ironikus, lírai költemény. Pl.: Tóth Árpád: Áprilisi capriccio

Ecloga A görög eredetű eklegin szóból származik, mely jelentése választani, később szemelvény. A pásztori/bukolikus környezetben élő emberek világát mutatja be; monológban vagy dialógban, hexameteres versformában. Pl.: Vergilius: Eclogue; Radnóti Miklós eklogái

Ditirambus (dithürambosz) Dionüszosz melléknevéből származik. Dionüszosz= bor, mámor, szőlőművelés és a termékenység istene. Származása: kardal: 50 fiúból álló kórus énekel Dionüszosz életéről. Mai értelmezésben: emelkedett hangulatú, szenvedélyes, szabálytalan ritmusú lírai alkotás. Pl.: Csokonai Vitéz Mihály: Bakhushoz; Petőfi Sándor: Szeretlek kedvesem

Himnusz Görög eredetű „hümnosz” szóból származik, jelentése: ének. Vallásos jellegű istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő ima, énekszerű. Pl.: Assisi Szt. Ferenc: Nap himnusz; Ómagyar Mária-siralom

Verselése

időmértékes Hosszú és rövid szótagok váltakozása. pl.: spondeus, dactilus stb.

ütemhangsúlyos Hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok váltakozása. pl.: felező tizenkettes

Lásd még

• Költészet