„Galla Ferenc (egyháztörténész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a „Magyar katolikus egyházi személyek” kategória eltávolítva; „Magyar katolikus papok” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
a „20. századi magyarok” kategória hozzáadva (a HotCattel) |
||
| 15. sor: | 15. sor: | ||
[[Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek]] |
[[Kategória:Magyar vallás- és egyháztörténészek]] |
||
[[Kategória:Magyar katolikus papok]] |
[[Kategória:Magyar katolikus papok]] |
||
[[Kategória:20. századi magyarok]] |
|||
A lap 2010. július 15., 23:06-kori változata
Galla Ferenc (Udvard, 1888. szeptember 23. – Székesfehérvár, 1977. április 19.) magyar római katolikus pap, egyháztörténész, pápai prelátus.
Élete
A teológia szakát a szaléziánusoknál végezte el, teológiából az olaszországi Torino városában, az egyetemen doktorált. 1912-ben pappá szentelték. Miközben káplán, hitoktató, valamint plébános volt, bölcsészdoktorrá avatták a Budapesti Tudományegyetemen. Róma városában levéltári kutatásokat is végzett. Később a váci teológia tanára volt. A Budapesti Tudományegyetem egyik karának, a hittudományinak nyilvános rendkívüli (1936), később nyilvános rendes (1938 és 1950 között) tanára, utóbb a központi papnevelő tanára (1950 és 1959 között) és rektora (1952 és 1955 között) volt az egyetem középkori és újkori egyháztörténeti tanszékén.
Művei
Több művet is írt, ezek közül a legfontosabbak:
- A clunyi reform hatása Magyarországon (Budapest, 1931)
- A Pázmáneum alapítása és a Szentszék (Budapest, 1935)
- Harminckilenc kiadatlan Pázmány levél (Vác, 1936)
- Borromeo Szt. Károly hatása Magyarországon (Budapest, 1937)
- Marnavics Tomkó János boszniai püspök magyar vonatkozásai (Budapest, 1940)