Olt Károly

Olt Károly (Zágráb, 1904. május 14. – Budapest, 1985. március 22.) kommunista politikus, miniszter.

Életrajza

Evangélikus felekezetű köztisztviselői-értelmiségi családba született. Családjával a trianoni döntést követően, 1920-ban települtek át Zágrábból Magyarországra. Tanulmányait Zágrábban, majd Budapesten végezte, azonban sosem fejezte be. 1929-től 1944-ig magántisztviselőként dolgozott. 1924 és 1927 között a Pro Christo protestáns diákegyesület tagja volt. 1928-ban került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, pontosabban annak balszárnyával. A rajtuk keresztül megismert marxista irodalom hatására egyre inkább baloldali gondolkodásúvá vált, 1929-ben már marxista szemináriumot szervezett. 1930-ban csatlakozott a KMP-hez, amiért (pontosabban illegális kommunista propagandatevékenységért) 1932-1933-ban összesen hét és fél hónapot ült. Szabadulása után rendőri felügyelet alatt maradt, ennek ellenére folytatni tudta illegális propagandatevékenységét különböző legális (szak)szervezeteken belül. Belépett a legális Szociáldemokrata Pártba is, majd az újjászervezett KMP-n belül kezdett munkálkodni, egyebek mellett részt vett az ellenállásban is.

1945. január 20-tól február 15-ig a Magyar Kommunista Párt belvárosi pártbizottságának és a helyi nemzeti bizottságnak volt a tagja. 1945 után is részt vett a szakszervezeti mozgalomban. 1945. június 24-én a Dunántúlról beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az 1945-ös választásokon bejutott a fővárosi törvényhatósági bizottságba is, aminek 1947-ig alelnöke volt. Az 1947-es választásokon a Magyar Kommunista Párt országos listájáról jutott a parlamentbe. 1947. szeptember 24-én kinevezték a Dinnyés-kormány népjóléti miniszterévé, amit 1949. június 11-ig látott el. 1947. június 8-án megválasztották az Országgyűlés elnökévé, ahonnét alig több, mint két hónappal később, augusztus 23-án távozott. Rövid hivatali ideje ellenére az ő regnálása alatt fogadták el a Magyar Népköztársaság Alkotmányát, a Népgazdasági Tanács felállításáról szóló, illetve a földreform befejezéséről szóló törvényt. Lemondásától 1950. február 25-ig az Elnöki Tanács tagja, február 25-től 1956. október 27-ig pénzügyminiszter. Az 1956-os forradalom során ő is „oldalt cserélt”, november 12-én már a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságvezetője lett, amit 1959-ig látott el.

A Munkásőrség alapító tagja, 1957 és 1961 között ismét az Elnöki Tanács tagja volt. 1959. június 2-án kinevezték az Állami Egyházügyi Hivatal élére, onnét is vonult nyugdíjba 1961. október 20-án; országgyűlési mandátumát az 1967-es „választásokig” tartotta meg, ahol 1953 óta Fejér megyét képviselte.

Források

• Elhunyt Olt Károly, Népszabadság, 1985. március 27.
• Életrajza In: Országgyűlési Almanach 1947–1949, Budapest, 2005

Elődje: {{{előző}}}

A magyar Országgyűlés elnöke 1949. június 8. – augusztus 23.

Utódja: {{{következő}}}

Elődje: {{{előző}}}

Magyarország pénzügyminisztere 1950. február 24. – 1956. október 24.

Utódja: {{{következő}}}