Matthias Grünewald

János evangelista, sokáig Grünewald önarcképének hitték

Matthias Grünewald, neve eredetileg valószínűleg Mathis Gothardt Joachim von Sandrart volt (1470/1483 között – 1529 k.), kora reneszánsz német festő, aki azonban képi világában inkább a gótika képviselője. Dürer kortársa volt.

Élete

Dürerrel ellentétben, aki rendszeresen dokumentálta munkáit, igen keveset tudunk róla. Joachim von Sandrart ír a XVII. században egy bizonyos aschaffenburgi festőről, aki a majna-vidéki városokban dolgozott, és idősebb korában udvari festője volt Albrecht mainzi érseknek. Valószínűleg Würtzburgban született az 1470-es években. Lehetséges, hogy az idősebb Hans Holbein tanítványa volt.

Munkái

Kevés munkáját ismerjük. A mesternek tulajdonított néhány kép az M. G. N. kezdőbetűket viseli magán. Ezek leginkább kisebb-nagyobb vidéki templomokban szétszórva található oltárképek. Grünewald valószínűleg ismerte a reneszánsz több vívmányát, ezek azonban nemigen hatottak rá. A késő gótikus stílus vallásos művészetének merev szabályait nem tekintette béklyóknak. Számára a művészet nem a szépség rejtett törvényeinek kutatását jelentette, hanem az volt a célja, hogy festményei által prédikáljon.

Az isenheimi oltár

A Golgota az isenheimi oltárról

Fájl:Grunewald Isenheim3.jpg

Az isenheimi oltár

Grünewald fő műve eredetileg az isenheimi antonita kolostor kórházának templomában volt, ma a közeli Colmar város Unterlinden Múzeumában van (Musée d'Unterlinden), ami szintén kolostor volt egykor. Az antonita rend Remete Szent Antalról kapta a nevét, a kórházban a bélpoklosok szenvedéseit enyhítették. Az oltárt a zárda utolsó előtti apátja, az olasz származású Guido Guersi rendelte meg. Az 1512 és 1516 között megfestett oltár többszörösen kihajtható szárnyakból áll, összesen háromféle látványt kínál.

Az első látvány a Keresztrefeszítés jelenete, vagy Golgota. Az itáliai művészek fogalmai szerint nem sok szépséget fedezhetünk föl ebben a rideg, kegyetlenül őszinte ábrázolásban. Grünewald mindent elkövet, hogy hitelessé tegye a szenvedés borzalmait: Krisztus haldokló testét eltorzítják a kereszt kínjai; ostor hasította gennyes sebek borítják egész alakját. A sötétvörös vérnyomok kiáltó ellentétet teremtenek Jézus testének beteges, zöld árnyalatával. Ujjai merev görcsbe rándulnak, karjai meghajlítják a keresztfát.

Tőle jobbra Keresztelő Szent János áll (aki jelképként van jelen, hiszen az esemény idején ő már halott), vele a keresztet hordozó bárány ősi szimbóluma, melynek vére az áldoztatókehelybe hullik. Szent János komor, határozott mozdulattal mutat a Megváltóra, míg föléje piros betűkkel írva olvashatjuk szavait: illum oportet crescere, me autem minui (annak növekedni kell, és nékem alászállnom kell). A kereszt bal oldalán Szűz Mária látható az özvegyi fátyolban, akit János tanítvány tart, mellettük a térdelő, rimánkodó Mária Magdolna.

A Golgota alatti részen a Sírbatétel látható, ez már nem olyan drámai, mint a Golgota. A nagy képtől balra pedig Remete Szent Antal, egy talapzaton áll. Arca a kolostor apátjának arcmása.

Az oltárkép tábláinak kihajtása után további részletek fedezhetők fel a szentek életéből.

Galéria

• 
  Madonna és a gyermek (1517-19)
• 
  A Santa Maria Maggiore alapítása Rómában (1517-19)
• 
  Krisztus ostorozása (c.1503)
• 
  Feltámadás (1515)

Források

• Michael Levey: A festészet rövid története, Corvina Kiadó, 1972.
• E. H. Gombrich: A művészet története, Gondolat, Budapest, 2002. Grünewald lásd 354. p. ISBN 963 9283 64 9
• Karátson Gábor: Hármaskép Leonardo, da Vinci, 1452-1519. Grünewald, Matthias, 16th cent. Vajda, Lajos, 1908-1941. ISBN 963270147X, 1975, Magvető (Budapest)
• Wilhelm Fraenger: Matthias Grünewald Budapest, Corvina, 1988

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Matthias Grünewald témájú médiaállományokat.

• Dürer és Grünewald
• Elek Artúr: Grünewald
• Grünewald képek