„Heinrich Bullinger” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
- ( |
a kisebb formai javítások |
||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
== Életpályája == |
== Életpályája == |
||
Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól<ref>Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520</ref> óta [[Köln]]ben tanult, ahol [[Rotterdami Erasmus]], [[Luther Márton]] és [[Philipp Melanchthon]] írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt párolta. Ekkor ismerkedett meg [[Ulrich Zwingli |
Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól<ref>Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520</ref> óta [[Köln]]ben tanult, ahol [[Rotterdami Erasmus]], [[Luther Márton]] és [[Philipp Melanchthon]] írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt párolta. Ekkor ismerkedett meg [[Ulrich Zwingli|Uldrich Zwinglivel]] is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az [[anabaptizmus|anabaptisták]] elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre. |
||
1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen. |
1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen. |
||
| 28. sor: | 28. sor: | ||
== További irodalom == |
== További irodalom == |
||
* Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858); |
* Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858); |
||
* Christoffel, B. és felesége (1874). |
* Christoffel, B. és felesége (1874). |
||
* Ráth Görgy: ''Bullinger Henrik és a magyar reformáczió.'' Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből). |
* Ráth Görgy: ''Bullinger Henrik és a magyar reformáczió.'' Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből). |
||
* Joachin Staedtke: ''Die Theologie des jungen Bullinger.'' 1962. |
* Joachin Staedtke: ''Die Theologie des jungen Bullinger.'' 1962. |
||
A lap 2010. július 3., 03:49-kori változata
Heinrich Bullinger (magyarosan Bullinger Henrik), (Bremgarten, Aargau), 1504. július 18. – 1575. szeptember 17. svájci reformátor.
Életpályája
Atyja lelkész volt. 1519-től vagy 1520-tól[1] óta Kölnben tanult, ahol Rotterdami Erasmus, Luther Márton és Philipp Melanchthon írásait is olvasta. Luther ’’ Von der babílonischen Gefangenschaft’’ című írásának hatására a reformációhoz csatlakozott. 1523-tól a kappeli kolostorban volt tanító, ahol az apát is titkon a reformációt párolta. Ekkor ismerkedett meg Uldrich Zwinglivel is, és elfogadta teológiai nézeteit. 1525-ben Zwingli megkérte, hogy legyen segítségére az anabaptisták elleni vitában, így elkísérte őt a berni vallásértekezletre.
1529-ben lelkészként szolgált Bremgartenben, majd Zwingli 1531-ben bekövetkezett halála után az ő utódja lett Zürichben, ahol jelentős befolyásra tett szert, mivel a lelkipásztori és tanári hivatás mellett a zürichi zsinat és a lelkészi vizsgabizottság elnöke volt. A reformáció előharcosaként egyaránt fellépett a katolikusok, lutheránusok és anabaptisták ellen.
Zürichből kiszorította Martin Bucer konkordiáját s egyik kezdeményezője volt a második bázeli vagy első helvét (1536), valamint a második helvét hitvallásnak (1566). Befolyását a francia és angol református egyházra is kiterjesztette. Kálvinnal folytatott egyeztetése nyomán fogadták el 1549-ben a Consensus Tigurinust, amely összefogta a zürichi és a genfi reformációt.
Teológiája
Írásai
Életét részben önmaga írta meg Diariumában. A reformáció történetét tárgyaló munkáját Hottinger és Vögeli (Frauenf. 1838-1840, 3 köt.) adta ki. Az anabaptisták ellen írta a Von der Wiedertaufe Ursprung, Secten und Wesen (Zürich, 1561) című vitairatát.
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Colijn szerint 1519, A Pallas nagy lexikona szerint 1520
Források
- Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet. Iránytű Kiadó Alapítvány. 2001. ISBN 963-9055-08-5}}
- Bokor József (szerk.). Anabaptisták, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Bokor József (szerk.). Bullinger, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További irodalom
- Pestalozzi, B. Henrik (Elberf. 1858);
- Christoffel, B. és felesége (1874).
- Ráth Görgy: Bullinger Henrik és a magyar reformáczió. Pest. 1896. (Különnyomat az Irodalomtörténeti Közleményekből).
- Joachin Staedtke: Die Theologie des jungen Bullinger. 1962.
Külső hivatkozások
