„Címerkép” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a kisebb formai javítások
1. sor: 1. sor:
{{Sablon:A címer részei|right}}A '''címerképek''' a [[mesteralak]]ok mellett a címereken előforduló [[címerábra|címerábrák]] másik nagy csoportját képezik.
{{A címer részei|right}}A '''címerképek''' a [[mesteralak]]ok mellett a címereken előforduló [[címerábra|címerábrák]] másik nagy csoportját képezik.


<br>
<br>
'''Névváltozatok:'''
'''Névváltozatok:'''
* címeralak (szimbólum, embléma) <ref>(Püspöki Nagy, Rozsnyó 17-19. l.),</ref>
* címeralak (szimbólum, embléma) <ref>(Püspöki Nagy, Rozsnyó 17-19. l.),</ref>
* pajzsbeli kép <ref>(Forgon, Gömbös 25. l.),</ref>
* pajzsbeli kép <ref>(Forgon, Gömbös 25. l.),</ref>
8. sor: 8. sor:
* képlet <ref>(uő. VI. 69. l.)</ref>
* képlet <ref>(uő. VI. 69. l.)</ref>
<br>
<br>
* de: (gemeine) Figur,
* de: (gemeine) Figur,
* en: common charge, heraldic figure,
* en: common charge, heraldic figure,
* fr: figure,
* fr: figure,
* la: figurae vulgares,
* la: figurae vulgares,
* cs: figura obecná, obecné znamení
* cs: figura obecná, obecné znamení
{{Hl-rövid}}
{{Hl-rövid}}


19. sor: 19. sor:
== A címerképek jellege ==
== A címerképek jellege ==


Címerkép lehet mindenféle természetes vagy mesterséges objektum. A konzervatívabb szemlélet szerint nem megengedettek a modern technika gyártmányai, sem semmi olyasmi, ami egy középkori címerben anakronisztikus lenne. Ezért egy bizonyos időnek el kell telnie addig, amíg egy címerkép pajzsra emelhető. Más országok heraldikája merészebben nyúl ezen címerképekhez is. Megfelelő stilizálással ezek is ízlésesen és a heraldika szabályinak megfelelően ábrázolhatók a címereken. Idővel minden "klasszicizálódik" és az olyan modern ábrák, mint az atommodell is megtalálják az utat a heraldikába.
Címerkép lehet mindenféle természetes vagy mesterséges objektum. A konzervatívabb szemlélet szerint nem megengedettek a modern technika gyártmányai, sem semmi olyasmi, ami egy középkori címerben anakronisztikus lenne. Ezért egy bizonyos időnek el kell telnie addig, amíg egy címerkép pajzsra emelhető. Más országok heraldikája merészebben nyúl ezen címerképekhez is. Megfelelő stilizálással ezek is ízlésesen és a heraldika szabályinak megfelelően ábrázolhatók a címereken. Idővel minden "klasszicizálódik" és az olyan modern ábrák, mint az atommodell is megtalálják az utat a heraldikába.


A mesteralakoktól eltérően a címerkép nem geometrikus, hanem képzőművészeti ábrázolás. [[Bartolo de Sassoferrato]] szerint a címerkép nem érintkezhet a pajzs szélével (ez a követelmény Közép-Európában és a magyar heraldikában nem mindig teljesül—más definíció szerint a címerképnek legalább három oldalával kell érintenie a pajzs szélét) és a [[mező]] minél nagyobb felületét kell kitöltenie (ez a [[címerviselő]] felismerhetőségét szolgálja nagy távolságból is) és a természetes jellegüknek megfelelően kell azokat ábrázolni (az [[oroszlán (heraldika)|oroszlánt]] például kitátott pofával és kinyújtott nyelvvel). Másrészt azonban a címerképeknek stilizáltnak kell lenniük, amely háttérbe szorítja természetes jellegüket és kiemeli a jellemző vonásaikat. Például a fa levelei és gyümölcsei, a [[sas (heraldika)|sas]] karmai stb. szinte eltúlzottan nagyok, de heraldikailag ízlésesek. A mező és a [[címerábra]] színének ezenkívül kontrasztban kell állnia egymással, hogy biztosítsák a felismerhetőséget. Ezért kell fémre színt helyezni vagy fordítva. Ezek egyben a [[címerművészet]] fő szabályai is, melyeket [[Petra Sancta|Silvester Petra Sancta]] foglalt össze. (Ilyen szabály például, hogy természetes jellegük a lehető legjobban kitűnjön, a [[alerion|kis sasok]] csonkán ábrázolandók, a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére stb.) A címerképek általában jobbra fordulnak. Ellenkező esetben azt a [[címerleírás]]ban külön meg kell említeni. Ezt [[Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] azzal magyarázta, hogy a pajzsot a lovag a bal kezében tartotta, ezért a címerkép feléje nézett.<ref>Gatterer, Johann Christoph: ''Abriss der Heraldik''. Göttingen, 1774. 40. l.</ref>
A mesteralakoktól eltérően a címerkép nem geometrikus, hanem képzőművészeti ábrázolás. [[Bartolo de Sassoferrato]] szerint a címerkép nem érintkezhet a pajzs szélével (ez a követelmény Közép-Európában és a magyar heraldikában nem mindig teljesül—más definíció szerint a címerképnek legalább három oldalával kell érintenie a pajzs szélét) és a [[mező]] minél nagyobb felületét kell kitöltenie (ez a [[címerviselő]] felismerhetőségét szolgálja nagy távolságból is) és a természetes jellegüknek megfelelően kell azokat ábrázolni (az [[oroszlán (heraldika)|oroszlánt]] például kitátott pofával és kinyújtott nyelvvel). Másrészt azonban a címerképeknek stilizáltnak kell lenniük, amely háttérbe szorítja természetes jellegüket és kiemeli a jellemző vonásaikat. Például a fa levelei és gyümölcsei, a [[sas (heraldika)|sas]] karmai stb. szinte eltúlzottan nagyok, de heraldikailag ízlésesek. A mező és a [[címerábra]] színének ezenkívül kontrasztban kell állnia egymással, hogy biztosítsák a felismerhetőséget. Ezért kell fémre színt helyezni vagy fordítva. Ezek egyben a [[címerművészet]] fő szabályai is, melyeket [[Petra Sancta|Silvester Petra Sancta]] foglalt össze. (Ilyen szabály például, hogy természetes jellegük a lehető legjobban kitűnjön, a [[alerion|kis sasok]] csonkán ábrázolandók, a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére stb.) A címerképek általában jobbra fordulnak. Ellenkező esetben azt a [[címerleírás]]ban külön meg kell említeni. Ezt [[Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] azzal magyarázta, hogy a pajzsot a lovag a bal kezében tartotta, ezért a címerkép feléje nézett.<ref>Gatterer, Johann Christoph: ''Abriss der Heraldik''. Göttingen, 1774. 40. l.</ref>


A címerképeknek gyakran tulajdonítanak valamilyen, a címerviselőt jellemző tulajdonságot. Az [[élő heraldika]] korában azonban ilyen jelentéssel még nem rendelkeztek. Petra Sancta és Sassoferrato egyaránt elvetette a [[beszélő címer]]eket. Később, például az újkori angol heraldikában, a címerviselő család nevére gyakran utaltak szójátékkal.
A címerképeknek gyakran tulajdonítanak valamilyen, a címerviselőt jellemző tulajdonságot. Az [[élő heraldika]] korában azonban ilyen jelentéssel még nem rendelkeztek. Petra Sancta és Sassoferrato egyaránt elvetette a [[beszélő címer]]eket. Később, például az újkori angol heraldikában, a címerviselő család nevére gyakran utaltak szójátékkal.
29. sor: 29. sor:
Az [[élő heraldika|élő heraldikában]] a címerképeket nem ábrázolták teljesen természetes módon. Idővel az adott heraldikai típusra vagy stílusra jellemző jegyeket vették fel (például a rózsa ötszirmú, a sas kiterjesztett szárnyú). Ezt külön nem szabályozták, hanem koronként és országonként az uralkodó művészeti stílus és jelleg formálta. A címerképet ábrázolhatják egészben vagy csonkán, illetve egyes részeit, különféle [[póz]]okban, más címerábrákkal [[díszített|díszítve]] stb.
Az [[élő heraldika|élő heraldikában]] a címerképeket nem ábrázolták teljesen természetes módon. Idővel az adott heraldikai típusra vagy stílusra jellemző jegyeket vették fel (például a rózsa ötszirmú, a sas kiterjesztett szárnyú). Ezt külön nem szabályozták, hanem koronként és országonként az uralkodó művészeti stílus és jelleg formálta. A címerképet ábrázolhatják egészben vagy csonkán, illetve egyes részeit, különféle [[póz]]okban, más címerábrákkal [[díszített|díszítve]] stb.


==A címerképek rendszertana==
== A címerképek rendszertana ==
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<div class="keretjobb" style="width:30%; border:1px; background-color:#FF6">
<div class="keretjobb" style="width:30%; border:1px; background-color:#FF6">
37. sor: 37. sor:
</big>
</big>
<br>
<br>
Pál apostol első levele a Korinthusbeliekhez, 15. rész, 38-40. vers
Pál apostol első levele a Korinthusbeliekhez, 15. rész, 38-40. vers
</div>
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
Címerkép lehet mindenféle tárgy, ember, állat stb. Az angol heraldikában a címerképeket természetesekre, képzelt és képzeletbeli alakokra osztják. [[Cassaneus]] a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta (''Catalogus gloriae mundi'', 79. l.). [[Philipp Jacob Spener|Spener]] ''(Insignium theoria)'' a címerképek között megkülönböztetett A. természeteseket és B. mesterségeseket. A természetesek lehetnek: a) élők és b) élettelenek. Az élők: 1. emberek, 2. állatok, 3. növények. Az életelenek: 1. égitestek, 2. földiek (tűz, víz és föld). A mesterségesek: a) szerszámok, b) ruházat, c) fegyverek, d) épületek, e) betűk, nevek. (Ezenkívül a mesteralakok közt megkülönböztetett első és másod osztályúakat.) Lényegében ezt a rendszert alkalmazta [[Martin Schmeitzel|Schmeitzel]] is. (A címerképeket két nagy csoportra osztja: 1. természetesek, 2. mesterségesek. A természetesek alcsoportjai: élők [emberek, állatok, növények] és élettelenek [égitestek, földiek: tűz, víz, föld]. Az állatok alcsoportjai: repülők, járók, úszók és csúszó-mászók. A mesterségesek alcsoportjai: szerszámok, ruházat, fegyverek, épületek, betűk és nevek.) Ezen felosztások részben bibliai eredetűek lehetnek.
Címerkép lehet mindenféle tárgy, ember, állat stb. Az angol heraldikában a címerképeket természetesekre, képzelt és képzeletbeli alakokra osztják. [[Cassaneus]] a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta (''Catalogus gloriae mundi'', 79. l.). [[Philipp Jacob Spener|Spener]] ''(Insignium theoria)'' a címerképek között megkülönböztetett A. természeteseket és B. mesterségeseket. A természetesek lehetnek: a) élők és b) élettelenek. Az élők: 1. emberek, 2. állatok, 3. növények. Az életelenek: 1. égitestek, 2. földiek (tűz, víz és föld). A mesterségesek: a) szerszámok, b) ruházat, c) fegyverek, d) épületek, e) betűk, nevek. (Ezenkívül a mesteralakok közt megkülönböztetett első és másod osztályúakat.) Lényegében ezt a rendszert alkalmazta [[Martin Schmeitzel|Schmeitzel]] is. (A címerképeket két nagy csoportra osztja: 1. természetesek, 2. mesterségesek. A természetesek alcsoportjai: élők [emberek, állatok, növények] és élettelenek [égitestek, földiek: tűz, víz, föld]. Az állatok alcsoportjai: repülők, járók, úszók és csúszó-mászók. A mesterségesek alcsoportjai: szerszámok, ruházat, fegyverek, épületek, betűk és nevek.) Ezen felosztások részben bibliai eredetűek lehetnek.


A [[címerhatározás]] klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. ''emberek'', 2. ''tárgyak'', 3. ''állatok'', 4. ''természeti tárgyak és jelenségek'', 5. ''növények'', 6. ''egyéb címerképek''.
A [[címerhatározás]] klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. ''emberek'', 2. ''tárgyak'', 3. ''állatok'', 4. ''természeti tárgyak és jelenségek'', 5. ''növények'', 6. ''egyéb címerképek''.
46. sor: 46. sor:
A [[Kereszt (címertan)|kereszteket]] a nyugat-európai heraldika a mesteralakok közé sorolja, ha a végük érintkezik a pajzs szélével és címerképnek tekinti, ha lebegnek a pajzsban. A magyar heraldika általában mind a két típust mesteralaknak tekinti.
A [[Kereszt (címertan)|kereszteket]] a nyugat-európai heraldika a mesteralakok közé sorolja, ha a végük érintkezik a pajzs szélével és címerképnek tekinti, ha lebegnek a pajzsban. A magyar heraldika általában mind a két típust mesteralaknak tekinti.


==A címerképek rendszerezési elvei ==
== A címerképek rendszerezési elvei ==


A címerképek rendszerezéséhez olyan rendszerre van szükség, mellyel lényegében a teljes reális univerzum leképezhető. Ezért sokféle szempontot kell egy rendszeren belül egyesítenünk, azaz speciális ''objektumelmélet''re van szükségünk. Az efféle sokrétű rendszerezési módszer ugyanazon objektumkészlettel kapcsolatban nem teljesen szokatlan. Ha a [[címerhatározás]] objektumkészletét szeretnénk definiálni, a pajzson (és [[sisakdísz]]en) előforduló objektumokat a ''funkció és rokonság'', közelség (együttesen a ''funkcionális affinitás'') alapján kell csoportosítani, majd rendszerezni.
A címerképek rendszerezéséhez olyan rendszerre van szükség, mellyel lényegében a teljes reális univerzum leképezhető. Ezért sokféle szempontot kell egy rendszeren belül egyesítenünk, azaz speciális ''objektumelmélet''re van szükségünk. Az efféle sokrétű rendszerezési módszer ugyanazon objektumkészlettel kapcsolatban nem teljesen szokatlan. Ha a [[címerhatározás]] objektumkészletét szeretnénk definiálni, a pajzson (és [[sisakdísz]]en) előforduló objektumokat a ''funkció és rokonság'', közelség (együttesen a ''funkcionális affinitás'') alapján kell csoportosítani, majd rendszerezni.


A [[heraldika]]i objektumok akkomodációja a [[növényrendszertan]]ban speciális esetben alkalmazott fenetikus affinitás elvei szerint lehetséges, mely az érzékeléssel felfogható rokonságon, hasonlóságon, illetve habituális, tehát [[származástan]]i kategóriákon kívüli kapcsolatokon alapul. A [[taxonómia]]i értelmezés szerint ennek lényege, hogy A faj közelebb áll B-hez, mint C-hez. A heraldikai objektumok öszetartozását (tehát csoportosíthatóságát) a ''funkcionális affinitás'' szerint lehet meghatározni. Ezen az alapon tekinthető koherensnek egy olyan rendszer is, mely többféle rendszerezési elvet ölel fel és eltérő [[rendszertan]]i szinteket rendel egymáshoz. (Az állatok esetében ez a [[filetika]]i és [[fenológia]]i elv, a tárgyaknál a funkcionális, a növényeknél a fenológiai. Az emberek, valamint a természeti tárgyak és jelenségek csoportja nem annyira szerteágazó, hogy itt feltétlenül szükség lenne alcsoportokra. Ezért—főleg ami az utóbbit illeti—ezen csoportok heraldikai szinten ''in toto'' képezik a klasszifikációs rendszer elemét.)
A [[heraldika]]i objektumok akkomodációja a [[növényrendszertan]]ban speciális esetben alkalmazott fenetikus affinitás elvei szerint lehetséges, mely az érzékeléssel felfogható rokonságon, hasonlóságon, illetve habituális, tehát [[származástan]]i kategóriákon kívüli kapcsolatokon alapul. A [[taxonómia]]i értelmezés szerint ennek lényege, hogy A faj közelebb áll B-hez, mint C-hez. A heraldikai objektumok öszetartozását (tehát csoportosíthatóságát) a ''funkcionális affinitás'' szerint lehet meghatározni. Ezen az alapon tekinthető koherensnek egy olyan rendszer is, mely többféle rendszerezési elvet ölel fel és eltérő [[rendszertan]]i szinteket rendel egymáshoz. (Az állatok esetében ez a [[filetika]]i és [[fenológia]]i elv, a tárgyaknál a funkcionális, a növényeknél a fenológiai. Az emberek, valamint a természeti tárgyak és jelenségek csoportja nem annyira szerteágazó, hogy itt feltétlenül szükség lenne alcsoportokra. Ezért—főleg ami az utóbbit illeti—ezen csoportok heraldikai szinten ''in toto'' képezik a klasszifikációs rendszer elemét.)


Ezen sokrétűség azonos kategóriákon belül a biológiában sem ismeretlen. A lepkéket például filetikai (származástani) alapon rendszerezik, de a hernyókat csak mesterséges rendszerek keretén belül, fenológiailag lehet osztályozni. Ezenkívül például a heraldikai sas nem konkrét faj, hanem a sasok általános, stilizált képviselője. Az állatok filetikai rendszerén belül tehát újra a fenetikai és más efféle szempontok érvényesülnek.
Ezen sokrétűség azonos kategóriákon belül a biológiában sem ismeretlen. A lepkéket például filetikai (származástani) alapon rendszerezik, de a hernyókat csak mesterséges rendszerek keretén belül, fenológiailag lehet osztályozni. Ezenkívül például a heraldikai sas nem konkrét faj, hanem a sasok általános, stilizált képviselője. Az állatok filetikai rendszerén belül tehát újra a fenetikai és más efféle szempontok érvényesülnek.


Minden olyan rendszer tudományosnak tekinthető tehát, mely engedelmeskedik bizonyos szabályoknak, tehát megismételhető. Ez még akkor is igaz, ha például a [[paleontólógia|paleontólógiában]] nem tudjuk, hogy egy lábnyomhoz milyen ''fajnév'' tartozik. Amikor Kr. e. a 4. század végén az arisztotelészi iskolához tartozó [[Theofrasztosz]] megalkotta a növények első mesterséges rendszerét (fák, cserjék, lágyszárúak), nem tudhatta, hogy ez lesz az alapja [[Alexander von Humboldt]] ún. alapformáinak és a [[Raunkiaer]]-féle életforma-kategóriáknak, melyek nélkül nem jellemezhetők az olyan nagyobb [[növényzeti]] rendszerek, mint a növénytakaró, az [[ökológiai spektrum]], a [[fiziognómia]], a formációk, kompozíciók stb. Ha a [[címer]]ek [[chorológia]]i szempontjait vizsgáljuk, egyfajta heraldikai társulást szemlélünk, s akkor ezen rendszertani elvek sem nélkülözhetők.
Minden olyan rendszer tudományosnak tekinthető tehát, mely engedelmeskedik bizonyos szabályoknak, tehát megismételhető. Ez még akkor is igaz, ha például a [[paleontólógia|paleontólógiában]] nem tudjuk, hogy egy lábnyomhoz milyen ''fajnév'' tartozik. Amikor Kr. e. a 4. század végén az arisztotelészi iskolához tartozó [[Theofrasztosz]] megalkotta a növények első mesterséges rendszerét (fák, cserjék, lágyszárúak), nem tudhatta, hogy ez lesz az alapja [[Alexander von Humboldt]] ún. alapformáinak és a [[Raunkiaer]]-féle életforma-kategóriáknak, melyek nélkül nem jellemezhetők az olyan nagyobb [[növényzeti]] rendszerek, mint a növénytakaró, az [[ökológiai spektrum]], a [[fiziognómia]], a formációk, kompozíciók stb. Ha a [[címer]]ek [[chorológia]]i szempontjait vizsgáljuk, egyfajta heraldikai társulást szemlélünk, s akkor ezen rendszertani elvek sem nélkülözhetők.


A mesterséges állatrendszerek közül az egyik megközelítésben ilyen életforma-típusokat állítottak fel a testalkat és a helyváltoztatás típusa szerint (csúszó, úszó, mászó, ugró, repülő), mely nagyon hasonlít a [[Philipp Jacob Spener|Spenernél]] megtalálható [[heraldika]]i rendszerhez. [[Cassaneus]] a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta.
A mesterséges állatrendszerek közül az egyik megközelítésben ilyen életforma-típusokat állítottak fel a testalkat és a helyváltoztatás típusa szerint (csúszó, úszó, mászó, ugró, repülő), mely nagyon hasonlít a [[Philipp Jacob Spener|Spenernél]] megtalálható [[heraldika]]i rendszerhez. [[Cassaneus]] a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta.


A heraldikában a címerképek egységesítő elve tehát a ''funkcionális affinitás'', de ehelyett bármilyen más átfogó elv is alkalmazható, mely koherens klasszifikációs rendszerként igazolja tudományos voltát. A funkcionális affinitás azonban csak egy keret, mellyel együtt a megfelelő rendszerezési ''eljárás''okat kell alkalmazni, mely igen-nem ítéletpárokkal dolgozik és legfontosabb alkalmazási területe a [[címerhatározás]].
A heraldikában a címerképek egységesítő elve tehát a ''funkcionális affinitás'', de ehelyett bármilyen más átfogó elv is alkalmazható, mely koherens klasszifikációs rendszerként igazolja tudományos voltát. A funkcionális affinitás azonban csak egy keret, mellyel együtt a megfelelő rendszerezési ''eljárás''okat kell alkalmazni, mely igen-nem ítéletpárokkal dolgozik és legfontosabb alkalmazási területe a [[címerhatározás]].


===Emberek===
=== Emberek ===
Az '''ember''' csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, péncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb. – de ezek a további határozói kulcsban az emberen belül a '''csonka csoportot alkotják''', az '''egész alakos''' emberek '''a teljes csoportot'''), az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, [[szfinx]], [[szirén (mitológia)|szirén]], [[kentaur]]), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény '''rendszertani besorolását a fej határozza meg'''. Például a kentaur is ezért került az ember csoportba.
Az '''ember''' csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, péncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb. – de ezek a további határozói kulcsban az emberen belül a '''csonka csoportot alkotják''', az '''egész alakos''' emberek '''a teljes csoportot'''), az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, [[szfinx]], [[szirén (mitológia)|szirén]], [[kentaur]]), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény '''rendszertani besorolását a fej határozza meg'''. Például a kentaur is ezért került az ember csoportba.
A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek [[levágott]]ak, ha a vágóvonal egyenes és [[letépett]]ek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet [[növekvő]], ha csak 1/3-a látható, [[előtűnő]], ha félig és [[előtörő]], ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, [[Árnyék (heraldika)|árnyéknak]] nevezzük.
A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek [[levágott]]ak, ha a vágóvonal egyenes és [[letépett]]ek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet [[növekvő]], ha csak 1/3-a látható, [[előtűnő]], ha félig és [[előtörő]], ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, [[Árnyék (heraldika)|árnyéknak]] nevezzük.


[[Fájl:Oroszlán.PNG|350 px]]
[[Fájl:Oroszlán.PNG|350 px]]


===Tárgyak===
=== Tárgyak ===
A leginkább szétágazó csoportot talán a '''tárgyak''' képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. ''fegyverek'' (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. ''közlekedési eszközök és részeik'' (kocsi, kocsikerék), 3. ''munkaeszközök és műszerek'' (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg, kötél), 4. ''az öltözet és részei'' (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. ''épületek és építmények és részeik'' (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, oltár, létra, lépcső, csengő, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. ''berendezési tárgyak'' (szék, asztal, tükör, párna), 7. ''hatalmi és méltóságjelvények'' (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. ''hangszerek'' (dob, trombita, hárfa), 9. ''edények és tárolóeszközök'' (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 10. ''használati tárgyak'' (fésű, borotva), 11. ''egyéni és csoportjelképek'' (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 12. ''ételek és nyersanyagaik'' (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 13. ''a műveltség eszközei'' (könyv, pergamen, írótoll), 14. ''állatokhoz kapcsolódó tárgyak'' (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 15. ''egyéb tárgyak'' (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).
A leginkább szétágazó csoportot talán a '''tárgyak''' képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. ''fegyverek'' (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. ''közlekedési eszközök és részeik'' (kocsi, kocsikerék), 3. ''munkaeszközök és műszerek'' (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg, kötél), 4. ''az öltözet és részei'' (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. ''épületek és építmények és részeik'' (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, oltár, létra, lépcső, csengő, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. ''berendezési tárgyak'' (szék, asztal, tükör, párna), 7. ''hatalmi és méltóságjelvények'' (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. ''hangszerek'' (dob, trombita, hárfa), 9. ''edények és tárolóeszközök'' (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 10. ''használati tárgyak'' (fésű, borotva), 11. ''egyéni és csoportjelképek'' (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 12. ''ételek és nyersanyagaik'' (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 13. ''a műveltség eszközei'' (könyv, pergamen, írótoll), 14. ''állatokhoz kapcsolódó tárgyak'' (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 15. ''egyéb tárgyak'' (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).


===Állatok===
=== Állatok ===
Az '''állatok''' csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.
Az '''állatok''' csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.


Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (például medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).
Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (például medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).


A heraldikában rendkívül gyakori az [[oroszlán]], a [[Bagoly (heraldika)|bagoly]] és a sas, melyek gyakran további [[megkülönböztető jegyek]]kel is rendelkeznek mint például [[lépő]], [[ülő]], [[ugró]], [[ágaskodó]], [[visszanéző]] stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a [[címerleírás]]ban fegyverzetnek nevezzük. Így például beszélhetünk arannyal [[fegyverzett]] vörös oroszlánról.
A heraldikában rendkívül gyakori az [[oroszlán]], a [[Bagoly (heraldika)|bagoly]] és a sas, melyek gyakran további [[megkülönböztető jegyek]]kel is rendelkeznek mint például [[lépő]], [[ülő]], [[ugró]], [[ágaskodó]], [[visszanéző]] stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a [[címerleírás]]ban fegyverzetnek nevezzük. Így például beszélhetünk arannyal [[fegyverzett]] vörös oroszlánról.


===Természeti tárgyak és jelenségek===
=== Természeti tárgyak és jelenségek ===
A '''természeti tárgyak és jelenségek''' csoportját viszonylag kevés címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.
A '''természeti tárgyak és jelenségek''' csoportját viszonylag kevés címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.


===Növények===
=== Növények ===
A '''növények''' csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. ''virágok'' (heraldikai és természetes [[liliom]], heraldikai és természetes [[rózsa (növény)|rózsa]], tulipán), 2. ''mezőgazdasági növények'' (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. ''fák és cserjék'' (csonkolt faág, tönk, ), 3. ''termések és levelek'' (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. ''indák és vízinövények'' (tengeri hínár), 5. ''növényzeti takaró'' (rét, erdő), 6. ''egyéb növények'' (páfrány; gombák – bár ezek filetikailag nem növények).
A '''növények''' csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. ''virágok'' (heraldikai és természetes [[liliom]], heraldikai és természetes [[rózsa (növény)|rózsa]], tulipán), 2. ''mezőgazdasági növények'' (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. ''fák és cserjék'' (csonkolt faág, tönk, ), 3. ''termések és levelek'' (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. ''indák és vízinövények'' (tengeri hínár), 5. ''növényzeti takaró'' (rét, erdő), 6. ''egyéb növények'' (páfrány; gombák – bár ezek filetikailag nem növények).


===Egyéb címerképek===
=== Egyéb címerképek ===
Az '''egyéb címerképek''' közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be, például az [[Atommodell (heraldika)]], amely igen ritka és újkeletű.
Az '''egyéb címerképek''' közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be, például az [[Atommodell (heraldika)]], amely igen ritka és újkeletű.


90. sor: 90. sor:
{{források}}
{{források}}


==Lásd még==
== Lásd még ==


* [[Címerábra]]
* [[Címerábra]]
97. sor: 97. sor:
* [[Címerhatározás]]
* [[Címerhatározás]]


{{DEFAULTSORT:Cimerkep}}
[[Kategória:Heraldika]]
[[Kategória:Heraldika]]



A lap 2010. július 3., 01:48-kori változata

A címerképek a mesteralakok mellett a címereken előforduló címerábrák másik nagy csoportját képezik.


Névváltozatok:

  • címeralak (szimbólum, embléma) [1]
  • pajzsbeli kép [2]
  • alak [3]
  • képlet [4]


  • de: (gemeine) Figur,
  • en: common charge, heraldic figure,
  • fr: figure,
  • la: figurae vulgares,
  • cs: figura obecná, obecné znamení

Rövidítések

Ide tartozik minden a természetben és az ember környezetében, hiedelemvilágában előforduló, képileg megjeleníthető ábra. Míg a mesteralakok nagyrészt a címerpajzsra korlátozódnak a címerképek a pajzson kívül megtalálhatók a sisakdíszeken is. Címerképek továbbá a sisaktakarók, a pajzstartók, a címersátrak, a trófeák, a jelmondatok szalagjai és más kiegészítő címerrészek is. Ezért a címerképek a pajzson kívül a címernek talán a legfontosabb alkotórészét képezik. Egyes szerkezeti szemléletű címertanokban (például az angolban) azonban a pajzson előforduló ábrák közül a mesteralakokat (ordinary) tekintik a fő alkotórésznek, melyek geometriájához a többi címerábra elrendezése is igazodik.

A címerképek jellege

Címerkép lehet mindenféle természetes vagy mesterséges objektum. A konzervatívabb szemlélet szerint nem megengedettek a modern technika gyártmányai, sem semmi olyasmi, ami egy középkori címerben anakronisztikus lenne. Ezért egy bizonyos időnek el kell telnie addig, amíg egy címerkép pajzsra emelhető. Más országok heraldikája merészebben nyúl ezen címerképekhez is. Megfelelő stilizálással ezek is ízlésesen és a heraldika szabályinak megfelelően ábrázolhatók a címereken. Idővel minden "klasszicizálódik" és az olyan modern ábrák, mint az atommodell is megtalálják az utat a heraldikába.

A mesteralakoktól eltérően a címerkép nem geometrikus, hanem képzőművészeti ábrázolás. Bartolo de Sassoferrato szerint a címerkép nem érintkezhet a pajzs szélével (ez a követelmény Közép-Európában és a magyar heraldikában nem mindig teljesül—más definíció szerint a címerképnek legalább három oldalával kell érintenie a pajzs szélét) és a mező minél nagyobb felületét kell kitöltenie (ez a címerviselő felismerhetőségét szolgálja nagy távolságból is) és a természetes jellegüknek megfelelően kell azokat ábrázolni (az oroszlánt például kitátott pofával és kinyújtott nyelvvel). Másrészt azonban a címerképeknek stilizáltnak kell lenniük, amely háttérbe szorítja természetes jellegüket és kiemeli a jellemző vonásaikat. Például a fa levelei és gyümölcsei, a sas karmai stb. szinte eltúlzottan nagyok, de heraldikailag ízlésesek. A mező és a címerábra színének ezenkívül kontrasztban kell állnia egymással, hogy biztosítsák a felismerhetőséget. Ezért kell fémre színt helyezni vagy fordítva. Ezek egyben a címerművészet fő szabályai is, melyeket Silvester Petra Sancta foglalt össze. (Ilyen szabály például, hogy természetes jellegük a lehető legjobban kitűnjön, a kis sasok csonkán ábrázolandók, a címerkép nem utalhat az azt viselő család nevére stb.) A címerképek általában jobbra fordulnak. Ellenkező esetben azt a címerleírásban külön meg kell említeni. Ezt Gatterer azzal magyarázta, hogy a pajzsot a lovag a bal kezében tartotta, ezért a címerkép feléje nézett.[5]

A címerképeknek gyakran tulajdonítanak valamilyen, a címerviselőt jellemző tulajdonságot. Az élő heraldika korában azonban ilyen jelentéssel még nem rendelkeztek. Petra Sancta és Sassoferrato egyaránt elvetette a beszélő címereket. Később, például az újkori angol heraldikában, a címerviselő család nevére gyakran utaltak szójátékkal.

A címerképeknek (például a kétfejű sasnak) nem kell minden részletükben szimmetrikusnak lenniük. Az apró pontatlanságok jobban kifejezik a stilizált jellegüket. Az régi heraldikában mindig valamilyen élethű ábrázolásmódtól eltérő módon ábrázolták a címerképet. A valósághű ábrázolások kivételesek voltak, ez egyéni jellegzetességnek számított. A kutatók a Mohács előtti időszak realista ábrázolásmódját a nyugat-európai heraldikához képest a magyar heraldika egyik sajátos vonásának tartják.

Az élő heraldikában a címerképeket nem ábrázolták teljesen természetes módon. Idővel az adott heraldikai típusra vagy stílusra jellemző jegyeket vették fel (például a rózsa ötszirmú, a sas kiterjesztett szárnyú). Ezt külön nem szabályozták, hanem koronként és országonként az uralkodó művészeti stílus és jelleg formálta. A címerképet ábrázolhatják egészben vagy csonkán, illetve egyes részeit, különféle pózokban, más címerábrákkal díszítve stb.

A címerképek rendszertana

38. "Az Isten pedig tested ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét."
39. "Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké."
40. "És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké."

Pál apostol első levele a Korinthusbeliekhez, 15. rész, 38-40. vers

Címerkép lehet mindenféle tárgy, ember, állat stb. Az angol heraldikában a címerképeket természetesekre, képzelt és képzeletbeli alakokra osztják. Cassaneus a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta (Catalogus gloriae mundi, 79. l.). Spener (Insignium theoria) a címerképek között megkülönböztetett A. természeteseket és B. mesterségeseket. A természetesek lehetnek: a) élők és b) élettelenek. Az élők: 1. emberek, 2. állatok, 3. növények. Az életelenek: 1. égitestek, 2. földiek (tűz, víz és föld). A mesterségesek: a) szerszámok, b) ruházat, c) fegyverek, d) épületek, e) betűk, nevek. (Ezenkívül a mesteralakok közt megkülönböztetett első és másod osztályúakat.) Lényegében ezt a rendszert alkalmazta Schmeitzel is. (A címerképeket két nagy csoportra osztja: 1. természetesek, 2. mesterségesek. A természetesek alcsoportjai: élők [emberek, állatok, növények] és élettelenek [égitestek, földiek: tűz, víz, föld]. Az állatok alcsoportjai: repülők, járók, úszók és csúszó-mászók. A mesterségesek alcsoportjai: szerszámok, ruházat, fegyverek, épületek, betűk és nevek.) Ezen felosztások részben bibliai eredetűek lehetnek.

A címerhatározás klasszifikációs rendszere a címerképeket hat csoportba osztja: 1. emberek, 2. tárgyak, 3. állatok, 4. természeti tárgyak és jelenségek, 5. növények, 6. egyéb címerképek.

A kereszteket a nyugat-európai heraldika a mesteralakok közé sorolja, ha a végük érintkezik a pajzs szélével és címerképnek tekinti, ha lebegnek a pajzsban. A magyar heraldika általában mind a két típust mesteralaknak tekinti.

A címerképek rendszerezési elvei

A címerképek rendszerezéséhez olyan rendszerre van szükség, mellyel lényegében a teljes reális univerzum leképezhető. Ezért sokféle szempontot kell egy rendszeren belül egyesítenünk, azaz speciális objektumelméletre van szükségünk. Az efféle sokrétű rendszerezési módszer ugyanazon objektumkészlettel kapcsolatban nem teljesen szokatlan. Ha a címerhatározás objektumkészletét szeretnénk definiálni, a pajzson (és sisakdíszen) előforduló objektumokat a funkció és rokonság, közelség (együttesen a funkcionális affinitás) alapján kell csoportosítani, majd rendszerezni.

A heraldikai objektumok akkomodációja a növényrendszertanban speciális esetben alkalmazott fenetikus affinitás elvei szerint lehetséges, mely az érzékeléssel felfogható rokonságon, hasonlóságon, illetve habituális, tehát származástani kategóriákon kívüli kapcsolatokon alapul. A taxonómiai értelmezés szerint ennek lényege, hogy A faj közelebb áll B-hez, mint C-hez. A heraldikai objektumok öszetartozását (tehát csoportosíthatóságát) a funkcionális affinitás szerint lehet meghatározni. Ezen az alapon tekinthető koherensnek egy olyan rendszer is, mely többféle rendszerezési elvet ölel fel és eltérő rendszertani szinteket rendel egymáshoz. (Az állatok esetében ez a filetikai és fenológiai elv, a tárgyaknál a funkcionális, a növényeknél a fenológiai. Az emberek, valamint a természeti tárgyak és jelenségek csoportja nem annyira szerteágazó, hogy itt feltétlenül szükség lenne alcsoportokra. Ezért—főleg ami az utóbbit illeti—ezen csoportok heraldikai szinten in toto képezik a klasszifikációs rendszer elemét.)

Ezen sokrétűség azonos kategóriákon belül a biológiában sem ismeretlen. A lepkéket például filetikai (származástani) alapon rendszerezik, de a hernyókat csak mesterséges rendszerek keretén belül, fenológiailag lehet osztályozni. Ezenkívül például a heraldikai sas nem konkrét faj, hanem a sasok általános, stilizált képviselője. Az állatok filetikai rendszerén belül tehát újra a fenetikai és más efféle szempontok érvényesülnek.

Minden olyan rendszer tudományosnak tekinthető tehát, mely engedelmeskedik bizonyos szabályoknak, tehát megismételhető. Ez még akkor is igaz, ha például a paleontólógiában nem tudjuk, hogy egy lábnyomhoz milyen fajnév tartozik. Amikor Kr. e. a 4. század végén az arisztotelészi iskolához tartozó Theofrasztosz megalkotta a növények első mesterséges rendszerét (fák, cserjék, lágyszárúak), nem tudhatta, hogy ez lesz az alapja Alexander von Humboldt ún. alapformáinak és a Raunkiaer-féle életforma-kategóriáknak, melyek nélkül nem jellemezhetők az olyan nagyobb növényzeti rendszerek, mint a növénytakaró, az ökológiai spektrum, a fiziognómia, a formációk, kompozíciók stb. Ha a címerek chorológiai szempontjait vizsgáljuk, egyfajta heraldikai társulást szemlélünk, s akkor ezen rendszertani elvek sem nélkülözhetők.

A mesterséges állatrendszerek közül az egyik megközelítésben ilyen életforma-típusokat állítottak fel a testalkat és a helyváltoztatás típusa szerint (csúszó, úszó, mászó, ugró, repülő), mely nagyon hasonlít a Spenernél megtalálható heraldikai rendszerhez. Cassaneus a címerképeket állatokra, fákra és virágokra osztotta.

A heraldikában a címerképek egységesítő elve tehát a funkcionális affinitás, de ehelyett bármilyen más átfogó elv is alkalmazható, mely koherens klasszifikációs rendszerként igazolja tudományos voltát. A funkcionális affinitás azonban csak egy keret, mellyel együtt a megfelelő rendszerezési eljárásokat kell alkalmazni, mely igen-nem ítéletpárokkal dolgozik és legfontosabb alkalmazási területe a címerhatározás.

Emberek

Az ember csoportba tartozik az ember és testrészei (fej, láb, kéz, péncélos kar, szív, vér, Isten szeme stb. – de ezek a további határozói kulcsban az emberen belül a csonka csoportot alkotják, az egész alakos emberek a teljes csoportot), az egyházi méltóságok (pap, püspök, szentek stb.), az állatokkal együtt szereplő emberek (lovas, vadász), a képzeletbeli lények, ha ember formájú az ábrázolásuk (vadember, szfinx, szirén, kentaur), miközben az az általános elv érvényesül, hogy a lény rendszertani besorolását a fej határozza meg. Például a kentaur is ezért került az ember csoportba. A magyar címereken gyakran szerepel a páncélos kar és a láb. Ezek lehetnek levágottak, ha a vágóvonal egyenes és letépettek, ha a vágóvonal cafatos. A címerkép lehet növekvő, ha csak 1/3-a látható, előtűnő, ha félig és előtörő, ha a kétharmada látszik. Ha csak a körvonalai figyelhetők meg, árnyéknak nevezzük.

Tárgyak

A leginkább szétágazó csoportot talán a tárgyak képezik. Ezek külön alcsoportokra oszthatók: 1. fegyverek (pajzs, sisak, páncél, kard, gránát, ágyú, ágyúgolyó), 2. közlekedési eszközök és részeik (kocsi, kocsikerék), 3. munkaeszközök és műszerek (fejsze, fogók, szegek, malomkő, ásó, mérleg, kötél), 4. az öltözet és részei (kalap, szemüveg, cipő, szalag, bojt, ékszerek), 5. épületek és építmények és részeik (vár, bástya, erőd, templom, gyár, kerítés, oszlop, ajtó, sorompó, ablak, kulcs, oltár, létra, lépcső, csengő, sátor, harang, sorompó, kút, szökőkút), 6. berendezési tárgyak (szék, asztal, tükör, párna), 7. hatalmi és méltóságjelvények (korona, pásztorbot, mitra, jogar, zászló, koszorú), 8. hangszerek (dob, trombita, hárfa), 9. edények és tárolóeszközök (kehely, doboz, tarisznya, dézsa, láda, koporsó), 10. használati tárgyak (fésű, borotva), 11. egyéni és csoportjelképek (betűk, mesterjegyek, jelvények, jelképek), 12. ételek és nyersanyagaik (perec, cukorsüveg, méz, liszt, kenyér), 13. a műveltség eszközei (könyv, pergamen, írótoll), 14. állatokhoz kapcsolódó tárgyak (patkó, nyereg, kantár, ostor, kengyel, sarkantyú, állatbőr, zabla, méhkas), 15. egyéb tárgyak (felismerhetetlen tárgyak, rendszerezhetetlen tárgyak).

Állatok

Az állatok csoportja szintén több alcsoportra oszlik (ragadozók, madarak, patások, rágcsálók, egyéb emlősök, hüllők és kétéltűek, halak, gerinctelenek, egysejtűek, képzeletbeli állatok, egyéb állatok). Az állatok nagyobb csoportjait a címerállatok fenológiai jegyei szerint alakítjuk ki. A sor végén a képzeletbeli állatok vannak.

Az állatokra is érvényes, hogy azon lények besorolásánál, melyeknek nincs külön neve és két eltérő állat testrészeiből állnak (például medvefejű és oroszlántestű lény), a fej (és annak máza) a releváns, az állatot a fej szerint soroljuk be a rendszerbe (a medvék közé).

A heraldikában rendkívül gyakori az oroszlán, a bagoly és a sas, melyek gyakran további megkülönböztető jegyekkel is rendelkeznek mint például lépő, ülő, ugró, ágaskodó, visszanéző stb. oroszlán és más négylábú állatok. Az állatok eltérően színezett csőrét, karmait, patáját, agyarait, fogait, esetleg uszonyait, sörényét, farokvégét stb. a címerleírásban fegyverzetnek nevezzük. Így például beszélhetünk arannyal fegyverzett vörös oroszlánról.

Természeti tárgyak és jelenségek

A természeti tárgyak és jelenségek csoportját viszonylag kevés címerkép teszi ki. Főképp a természetes ábrázolásmódnál fordulnak elő: természetes halom, hegycsúcs, domb, szikla, barlang, folyó, patak, tenger, felhők, szivárvány, villám, eső, zivatar, szél, Nap, Hold, csillagok, atommodell stb.

Növények

A növények csoportja viszonylag jól behatárolható. Felosztásuk: 1. virágok (heraldikai és természetes liliom, heraldikai és természetes rózsa, tulipán), 2. mezőgazdasági növények (búzakalász, kéve, szőlőfürt), 3. fák és cserjék (csonkolt faág, tönk, ), 3. termések és levelek (falevél, makk, fenyőtoboz, alma), 4. indák és vízinövények (tengeri hínár), 5. növényzeti takaró (rét, erdő), 6. egyéb növények (páfrány; gombák – bár ezek filetikailag nem növények).

Egyéb címerképek

Az egyéb címerképek közé azokat az objektumokat soroljuk, amelyek meghatározhatatlanok ugyan, mert a címerábrázolás, a pecsétlenyomat stb. sérült, kopott, de a címerképekhez való tartozásuk mégis felismerhető. Ide tartoznak azon címerképek is, melyek a fenti csoportokba nem sorolhatók be, például az Atommodell (heraldika), amely igen ritka és újkeletű.

Sablon:Címerképek

Jegyzetek

  1. (Püspöki Nagy, Rozsnyó 17-19. l.),
  2. (Forgon, Gömbös 25. l.),
  3. (Nagy Iván III. 127.l., VII. 23. l.),
  4. (uő. VI. 69. l.)
  5. Gatterer, Johann Christoph: Abriss der Heraldik. Göttingen, 1774. 40. l.

Lásd még