Oidipusz

Oidipusz és a szfinx

Oidipusz thébai király a görög mitológiában, Laiosz és Iokaszté fia, aki tudatlanságból megölte apját és feleségül vette anyját. A név jelentése "dagadtlábú".

Mitológia

Laiosz, Oidipusz apja, elrabolta a fiatal Khrüszipposzt, ezért a fiú apja, Pelopsz, megátkozta. Ez az átok érte utol Oidipuszt. Mivel születésekor megjósolták, hogy meg fogja ölni az apját és feleségül veszi az anyját, Laiosz átszúratta a bokáját és kitétette a vadonba, hogy pusztuljon el. A szolga azonban nem hajtotta végre a kegyetlen parancsot, hanem átadta a gyermeket egy pásztornak, aki viszont továbbadta őt Polübosz korinthuszi királynak és Meropé királynőnek, akik hiába vártak gyermekáldásra.

Egy ünnepségen egy részeg fattyúnak nevezte Oidipuszt, ezért Oidipusz felkereste a delphoi jóshelyet. A származása titkát ugyan itt sem tudta meg, de meghallotta ugyanazt a jóslatot, hogy elpusztítja apját és az anyjával hál. Útja során egy hármas útkereszteződésnél találkozott egy kocsival. A kocsiban ülő öreg felszólította Oidipuszt, hogy térjen ki, és megütötte botjával. Válaszul Oidipusz megölte az öreget és kíséretét. Az öreg, akit Oidipusz nem ismert, a tulajdon apja, Laiosz király volt.

Oidipusz nem tért haza, hogy a jóslat ne teljesedjen be. Vándorlásai során találkozott a szfinxszel, amely Thébát sanyargatta. Oidipusz megmentette a várost, válaszolva a szörny találós kérdésére, és jutalmul elnyerte a város trónját és az özvegy királyné, Iokaszté kezét. Oidipusz és Iokaszté házasságából négy gyermek született: Antigoné, Iszméné, Eteoklész és Polüneikész.

Thébát nemsokára különböző csapások sújtották, amit azzal magyaráztak, hogy Laiosz gyilkosa még nincs megbüntetve. A vak jós, Teiresziasz, azt állította, hogy Oidipusz maga az oka a csapásoknak. Oidipusz nyomozni kezdett a gyilkos után, és rájött származásának titkára, illetve arra, hogy ő maga ölte meg Laioszt. A hír hallatán Iokaszté öngyilkos lett, Oidipusz pedig megvakította saját magát és elhagyta a várost. Fiai, Eteoklész és Polüneikész, megegyeztek, hogy évente váltják egymást az uralkodásban. Ezt az egyezséget Eteoklész azonban rögtön az első év után megszegte, ezért Polüneikész fegyverrel fordult a város ellen. Ebben a csatában mindkét fivér elpusztult.

Művészet

Szophoklész több tragédiában is ábrázolta Oidipusz sorsát (Oidipusz király, Oidipusz Kolónoszban). Aiszkhülosz és Euripidész Oidipusz-drámái nem maradtak fenn. A római Seneca is feldolgozta a témát.

Több újkori szerző is Oidipuszt választotta hőséül: Pierre Corneille, Voltaire, J. Péladan, Hugo von Hofmannsthal, André Gide, Jean Cocteau és Max Frisch az irodalomban, illetve Henry Purcell, Igor Sztravinszkij, George Enescu és Carl Orff a zenében.

Forrás

• Szabó György: Mediterrán mítoszok és mondák. Mitológiai kislexikon, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1973
• Szophoklész művei

Modern változatok

• Igor Stravinsky: Oedipus Rex, Opera-oratórium (1927).
• George Enescu: Oidipusz, Opera (1931).
• Carl Orff: Oedipus, Opera (1959).
• Pier Paolo Pasolini: Oidipusz király, Játékfilm (1967).

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Oidipusz témájú médiaállományokat.