„Simonoszeki béke” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
10. sor: | 10. sor: | ||
Kínának emellett 200 millió tael (mintegy 7450 tonna ezüst) hadi kártérítést kellett fizetnie, valamint a korábban az [[ópiumháború]]k után a nyugati hatalmakkal kötött [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]] mintájára egy sor kikötőt és folyót meg kellett nyitnia a japán kereskedők előtt. Ennek nyomán hozhatott létre Japán [[Sanghaj]]ban is területenkívüliséget élvező telepet, úgynevezett koncessziós területet. |
Kínának emellett 200 millió tael (mintegy 7450 tonna ezüst) hadi kártérítést kellett fizetnie, valamint a korábban az [[ópiumháború]]k után a nyugati hatalmakkal kötött [[egyenlőtlen szerződés (nemzetközi jog)|egyenlőtlen szerződések]] mintájára egy sor kikötőt és folyót meg kellett nyitnia a japán kereskedők előtt. Ennek nyomán hozhatott létre Japán [[Sanghaj]]ban is területenkívüliséget élvező telepet, úgynevezett koncessziós területet. |
||
==A szerződés aláírói== |
|||
A szerződést az amerikai [[John W. Foster]], korábbi külügyminiszter, a kínai kormányzat tanácsadója fogalmazta, és japán részről [[Ito Hirobumi]] és [[Mutsu Munemitsu]], kínai részről pedig [[Li Hongzhang]] és [[Li Jingfang]] írta alá. |
|||
Még a tárgyalások idején jobboldali szélsőségesek életveszélyesen megsebesítették Li Hongzhang-ot. A nemzetközi felháborodás a japán követelések valamelyes mérsékléséhez vezetett. |
|||
==Irodalom== |
==Irodalom== |
A lap 2010. június 16., 16:13-kori változata
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
A simonoszeki béke (japán nyelven: 下関条約, Shimonoseki Jōyaku, – maguani szerződés) az első japán-kínai háborúnak vetett véget és 1895. április 17-én írták alá.
A háborúban győztes Japán e szerződés révén elérte fő célját, Korea kiszakítását Kína befolyási övezetéből és japán fennhatóság alá helyezését. Emellett Kínának meg kellett nyitnia egy sor területét a japán befolyása előtt és óriási hadisarcot kellett fizetnie.
A szerződés rendelkezései
Kína elismerte Korea „függetlenségét” és lemondott minden ezzel kapcsolatos korábbi jogáról. Ugyancsak átengedte Japánnak a Liaodong-félszigetet (akkori nevén Liaotung), a mai Liaoning kínai tartomány egy részét, Taiwan szigetét és a Penghu (Pescadores) szigeteket Japánnak.
Kínának emellett 200 millió tael (mintegy 7450 tonna ezüst) hadi kártérítést kellett fizetnie, valamint a korábban az ópiumháborúk után a nyugati hatalmakkal kötött egyenlőtlen szerződések mintájára egy sor kikötőt és folyót meg kellett nyitnia a japán kereskedők előtt. Ennek nyomán hozhatott létre Japán Sanghajban is területenkívüliséget élvező telepet, úgynevezett koncessziós területet.
A szerződés aláírói
A szerződést az amerikai John W. Foster, korábbi külügyminiszter, a kínai kormányzat tanácsadója fogalmazta, és japán részről Ito Hirobumi és Mutsu Munemitsu, kínai részről pedig Li Hongzhang és Li Jingfang írta alá.
Még a tárgyalások idején jobboldali szélsőségesek életveszélyesen megsebesítették Li Hongzhang-ot. A nemzetközi felháborodás a japán követelések valamelyes mérsékléséhez vezetett.
Irodalom
- Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon, Akadémiai Kiadó, 1967.