„Bolhák” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: am:ቁንጫ
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: sq:Pleshti
177. sor: 177. sor:
[[sk:Blchy]]
[[sk:Blchy]]
[[sl:Bolhe]]
[[sl:Bolhe]]
[[sq:Pleshti]]
[[sv:Loppor]]
[[sv:Loppor]]
[[szl:Skoczki]]
[[szl:Skoczki]]

A lap 2010. június 10., 12:52-kori változata

Bolhák
Xenopsylla cheopsis pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Xenopsylla cheopsis pásztázó elektronmikroszkóp alatt
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropod)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Endopterygota
Rend: Bolhák (Siphonaptera)
Latreille, 1825
Alrendágak
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bolhák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bolhák témájú médiaállományokat és Bolhák témájú kategóriát.

a bolhák lárvái a legyek nyűveire hasonlítanak
Macskabolha

A bolhák (Siphonaptera) a rovarok (Insecta) osztályába tartozó rend.

Madarakon és emlősökön élősködő rovarok. Összesen kb. 2000 faj, ebből a Kárpát-medencében kb. 50 faj honos.

Testfelépítés

A bolhák 1–4 mm nagyságú sötétbarna, szárnyatlan rovarok. Testük oldalról lapított, mely a szőrzetben való közlekedést teszi könnyűvé, fejük kicsi, szájrészeik pedig szívásra és szúrásra módosultak; szívókájukat a felső állkapocs és a felső ajak alkotja, az alsó állkapocs (maxilla) pedig késszerű és a bőr átvágására szolgál. A tor 2 és 3. ízén az elcsenevészedett szárnyak nyomai láthatók. A hátsó pár úgynevezett ugrólábuk a leghosszabb és legerősebb, testméretéhez képest hatalmas ugrásokra képes.

Lárváik lábatlanok, a legyek nyűveire emlékeztetnek, de testük sörtézett.

Táplálkozás

A kifejlett állatok vérrel táplálkoznak.

A lárvák nem szívnak vért, hanem a gazdaállat fészkében, odújában élnek és szerves törmelékkel táplálkoznak. Több fajnál is ismert, hogy a szaporodási időszakban a kifejlett bolhák rendkívüli vérmennyiséget szívnak, és emésztetlen, alvadt vért ürítenek, a lárvák ezt fogyasztják.

A bolhafajok egy része csak vérszíváskor keresi fel a gazdaállatot, és gyakran annak fészkében, odújában élnek.

Egyedfejlődés

A nőstények elsősorban a gazdaállat fészkében, odújában (olykor lakásban, a padló repedéseibe, porba vagy szemétbe) rakják le petéiket. A gazdaállatok testére rakott peték is rövid időn belül ide hullanak. A peték tojásdad alakúak, szürkésfehérek, kb. 0,5 mm nagyságúak. A lárvák 2-12 nap múlva kelnek ki, 9-15 nap alatt, két vedlés után kokont szőnek maguk köré és bábozódnak. A bábállapot mintegy 4-14 napig, de akár több hónapig is tarthat. Három-négy évig is életben maradhatnak, jól bírják az éhezést, bár ha tehetik, naponta szívnak vért.

Rendszerezés

A rendbe az alábbi alrendágak, öregcsaládok és családok tartoznak

Ceratophyllomorpha

A Ceratophyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Hystrichopsyllomorpha

A Hystrichopsyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsaládok és családok tartoznak:

Pygiopsyllomorpha

A Pygiopsyllomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Pulicomorpha

A Pulicomorpha alrendágba az alábbi öregcsalád és családok tartoznak:

Emberbolha (Pulex irritans), Robert Hooke korabeli rajza

Az emberbolha (Pulex irritans) vöröses vagy sötétbarna, csaknem fekete színű és 0,2–0,4 cm hosszú. Fejének oldaláról hiányzik a többi bolhára jellemző, kemény kitines fogakból álló „fésű”, szeme aránylag nagy, lábai pedig erősen sörtézettek. Bábja tojás alakú, kezdetben fehér, majd sötét színű. Sertésen és emberen egyaránt élősködik.

A kutyabolha (Ctenocephalides canis) és a macskabolha (Ctenocephalides felis) fejének és előtorának oldalán tüskévé módosult sörtékből álló „fésű” segíti a szőrzetben való mozgást. Életmódjuk hasonló az előbbihez. Az utóbbi faj hazánkban gyakrabban fordul elő embereken, mint az emberbolha.

  • V. ö. Kohaut R., Magyarország bolhái (Állattani Közl. II., 1903, 25-46. lap, III tábla); Ritsema, Vers. einer chronol. Uebers. d. bisher sich. benannt. Arten d. Gattung Pulex (Zeitschr. f. d. ges. Naturw., LIII. köt., 1880, 181-185. l.); Rothschild N. C., Contrib. to the knowledge of Siphonoptera (Novit. Zoolog., V., 1898).

Terjesztett betegségek

Fájl:Romaipestis.jpg
Pestis megjelenítése a művészetben

A keleti patkánybolha (Xenopsylla cheopis) a bubópestis terjesztésével olykor az emberi történelmet is befolyásolta. A pestis ma is jelentős veszély például Közép-Ázsiában.

A kutyabolha és a macskabolha az emberen is képes vért szívni, és ezáltal különböző fertőző betegségeket terjesztenek. Nyáluk allergiás reakciót válthat ki. A kutya- és a macskabolha köztesgazdája egyes galandférgeknek, amik az embert is veszélyeztetik, terjeszti még többek között a „macskakarmolásos betegség” kórokozóját.

Irodalom

Külső hivatkozások

Sablon:Forrás-révai