A sátáni versek

Sátáni versek
Szerző	Salman Rushdie
Eredeti cím	The Satanic Verses
Ország	Anglia
Nyelv	angol
Műfaj	mágikus realizmus, regény
Előző	Szégyen
Következő	Hárún és a Mesék Tengere
Kiadás
Kiadó	Viking Press
Kiadás dátuma	1988
Magyar kiadás dátuma	2004
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátáni versek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Sátáni versek Salman Rushdie regénye, mely 1989-ben jelent meg és részben Mohamed próféta élete inspirálta. Azonnal széles körű tiltakozást váltott ki, mert a muszlim közösség istenkáromlásnak minősítette egyes részeit. India volt az első ország, amelyik betiltotta a könyvet.

Ruhollah Komeini ajatollah, Irán vallási vezetője fatvát, azaz halálos vallási kiközösítést rendelt el az író ellen. 1989. február 14-én az iráni rádióban a következőt hirdette ki:

„Értesítem a büszke muszlimokat, hogy a Sátáni versek szerzőjét és mindenkit, aki részt vett a könyv kiadásában, bár ismerte a tartalmát, mivel a könyv az iszlám, a Próféta és a Korán ellen való, halálra ítélem."

Ezért a könyv a szólásszabadság jelképévé vált.

A regény címe utalás egy hagyományra a Korán szövegét kiegészítő kísérletre, amelyről Mohamed legkorábbi megmaradt életrajzában is olvashatunk. A hagyomány szerint Mohamed, mozgalmának kezdetén közeledni akart a még politeista mekkai oligarchiához, és jelenlétükben recitálta az 53. szúrát, ám a 19-20. verseknél: „Mit gondoltok al-Látról és al-'Uzzáról,és a másikról: a harmadik Manátról? ” a „sátán a nyelvére tette” a következő verset: „Ezek magasságos hattyúk, közbenjárásukban reménykedni lehet”. Ez a kiegészítés azonban ellentétes az iszlám szigorú monoteizmusával, ezért a későbbiekben Mohamed eltörli ezt, és helyette a Koránban már az egyistenhit mellett érvel: („Ezek nevek csupán...”) Ezeket a kimaradt verseket nevezik „Sátáni verseknek”. A történetet a muszlimok többsége nyugtalanítónak találja és nem fogadja el, azzal az indokkal, hogy csak egy mítosz. Sok muszlim tanító arra hivatkozva utasítja el, hogy történelmileg valószínűtlen és gyengén dokumentált.

A könyv 9 fejezetből áll, melyek közül egyik-másik további alfejezetekre bomlik, ezeket Rushdie már nem nevezte el, egyszerű számokkal történik megkülönböztetésük. A szövegben számos Korán idézet szerepel és egy Daniel Defoe idézettel nyit.

A regény tartalma

Muzulmán terroristák az angol partvonal felett felrobbantanak egy utasszállító repülőgépet. A két főszereplő csodálatos módon túléli a zuhanást. Földet éréskor „újjászületnek”; az indiai (elsősorban vallásos témájú) filmekben játszó Gibreel Farishta angyali glóriát növeszt, míg az elangolosodott, elsősorban mesteri szinkronhangjából élő Saladin Chamcha homlokán szarvak jelennek meg, és külső megjelenésében egyre jobban hasonlítani kezd az Ördögre.

A könyv a mágikus realizmus stílusjegyeit hordozza. A cselekmény nem követi az idő megszokott előrehaladó bemutatását. A háttér eseményeit csak jóval később tudjuk meg, ide-oda ugrálunk a jelen a múlt; a sokkos Gibreel víziói, amikben saját magát Gábriel arkangyalként látja és Saladin pokoljárása között. Valóság elkeveredik a képzelettel, míg Farishta angol bevándorló szerelme önfeláldozó küzdelmet folytat a kedvese szellemi épségéért. Saladin pedig saját és mások gyűlöletétől kínozva végül ott találja meg a harmóniát ahol a legkevésbé várná.

A Sátáni versek tulajdon fülszövege szerint arról szól, hogy a jó és rossz édes útitársak, elválaszthatatlan kebelbarátok, hogy a világ nem fekete-fehér, igen-nem. A fátyolról, mely mögé halandónak nincs betekintése. A vallás zászlaját alantas indokból lobogtatókról. Arról is, ha létezik pokol tömve van Isten nevében acsarkodó, gyilkos indulatú fanatikusokkal, és hogy állandó csúcsforgalom van a jó szándékkal kikövezett utakon. Szól a keleti és nyugati világ közti vergődésről, az egyéniség tehetetlen dühű feszengéseiről, de mindenek felett a megváltó és átkozott, istenes, istentelen, kín-gyönyörűséges szerelemről.

Mindenképpen megemlítendő a regénnyel kapcsolatban, hogy első és legfőbb ihletőként Bulgakov Mester és Margaritáját aposztrofálta Rushdie. Mely nem csupán a cselekményen (de természetesen legfőképpen azon) érezhető.

Főbb szereplők

A könyv, mint Rushdie több más írása is, Angliában élő indiaiakról szól, ill. visszatérésükről szülőhazájukba. A karakterek bonyolult viszonyai közötti kapocs India és London. A két város közötti híd pedig a Bostan nevű utasszállító gép, az Air India 420-as menetrendszerinti járata, ami a Paradicsom egyik kertjéről kapta a nevét, és amit felszállása után szélsőséges szikh terroristák kerítettek hatalmukba.

Gibreel Farishta

Színész, állampolgársága szerint indiai, Ismail Najmuddin néven született. Hazájában rendkívüli népszerűségre tett szert vallásos témájú filmjeivel. A lehelete hirhedt a partnernői között, ugyanis iszonyú szájszaga van. Tizenöt éven keresztül ő volt a bombayi hangosfilmek legfényesebb csillaga, még mielőtt szeszélyes eltűnésével tönkretette a Fantombogár forgatását. Hiába keresték rendőri erőkkel is, csak egy rejtélyes üzenetet találtak a Malabar-hegyen álló Everest Vilas felhőkarcoló legfelső emeletén, Gibreel agglegénylakásán.

„	Levegő teremtmények vagyunk, Álmokban gyökerezünk, Miképp a felhők, azonképpen, Reptünkben újjászületünk, isten veletek!	”
– Gibreel Farishta (Sátáni versek)

Gibreel valójában nem lett öngyilkos, mint ahogyan azt az üzenet sejteti, hanem egyszerűen felszállt a Bostan nevű repülőgépre, hogy eljusson a szép angol nőhöz, Alleluia Cone-hoz, aki rabul ejtette a szívét.

A kis Ismail gyermekként mint ebédkihordó dolgozott apjával együtt. Kiskamasz korában anyját, Naima Najmuddint elütötte egy busz. Apjával a munkába temették bánatukat, aki aztán a megfeszített tempótól Gibreel 19 éves korában szívrohamot kapott, épp mikor kinevezték szervezőnek. Az árvát Babasaheb Mhatre, egy befolyásos üzletember vette pártfogásába, aki aztán 21 éves korára összehozta neki az első aprócska filmszerepet is. Mhatre felesége tulajdon fiaként szerette és átplántálta bele a reinkarnációval kapcsolatos mély hitét. A "Gibreel Farishta" művésznevet anyja tiszteletére választotta, aki angyalkának (mint Gábriel angyal, valamint lásd még a farishta szó "bájos", "kedves" jelentését) becézgette. A nagy áttörést D. W. Rama filmje hozta meg neki, aki Ganesh (vagyis magyarul Ganésa) isten történetét adaptálta volna vászonra, azonban senki ismert név nem fogadta el, hogy teljes egészében elefántmaszkban játszon. A sikerrel jött a pénz, a nők, köztük Rekha Merchant. A sztár olyan titokban bonyolította a légyottjait, hogy az aggódó Mhatre meggyanúsította- talán "homoszexuális", ám Gibreel mosolyogva biztosította mi sem áll tőle távolabb, ő sosem tenne ilyet. Mhatre javasolta, hogy állapodjon meg mihamarabb egy tisztességes asszony mellett, de Gibreel kitért a javaslat elől.

Aztán, mikor a Kanya Kumari környékén forgatott, egy angol kaszkadőr ütését követően összeesett és súlyos belső vérzésekkel kórházba szállították. Hét napig vérzett, közben magában imádkozott, és Isten segítségéért könyörgött, majd dühöngeni kezdett. Mikor a gondolatmenete eljutott odáig, hogy nincs szüksége Allahra, a betegség lefolyása más irányt vett. Csakhamar lábra állt és első cselekedete volt a vallási előírásokra fittyet hányva bevacsorázni egy hatalmas adag disznóhúst. Ekkor látta meg a szőke Allie-t. Három napot töltöttek együtt, ami elég volt ahoz, hogy mikor Allie hazaindult Londonba, Gibreel rövidesen hátat fordítson Indiának, és mint egy egyszerű szakállas utas: Ismail Najmuddin a Bostan fedélzetére lépjen.

Rekha Merchant

Gibreel Farishta egyik szeretője a sok közül, tizenhárom éve férjezett, dúsgazdag és anyagilag független, aki közvetlenül az ő lakása alatt lakott. Gibrel nem szerette Rekhát és nem volt hűséges hozzá. A színész eltűnését követően két lányát és kisfiát lelökte az Everest Vilas tetejéről, majd maga is utánuk ugrott. Ő is hagyott hátra egy röpke búcsúlevelet.

„	Sok-sok éve már, hogy gyávaságból férjhez mentem. Most valami bátor dolgot fogok tenni.	”
– Rekha Merchant (Sátáni versek)

Szelleme repülőszőnyegen szegődik a bolyongó Gibreel nyomába és lépten-nyomon kísértésekkel zaklatja.

Saladin Chamcha

Eredeti neve Salahuddin Chamchawala, a dúsgazdag muzulmán Changez Chamchawala, a filantróp nőcsábász, az ország legnagyobb műtrágyakereskedőjének, a hazafias mozgalom fáklyájának egyszülött fia. Atyjával sosem alakult ki jó kapcsolata, a öreg túl energikus és öntörvényű volt, semmibe vette a fiú igényeit és véleményét egyaránt, aki egyre türelmetlenebb lett a poros, trágár Bombay iránt. Nem szerette a transzvesztitákat, a moziimádókat, a járdán alvókat és nyugatra vágyakozott. Tizenhárom éves korában, mikor dajkája Kasturba nem figyelt elkóborolt és egy ágyékkötős csontsovány idegen férfi szexuális zaklatásának prédája lett. Soha senkinek nem beszélt az esetről. Mikor apja váratlanul felajánlotta neki az angliai oktatás lehetőségét, Salahuddin kapva kapott az alkalmon. A rendkívül jóképű ifjú indiai számos nehézséggel kellett megbirkózzon származásából adódóan Londonban és apja semmit nem tett, hogy megkönnyítse a helyzetét. A kettejük közötti feszültség nőttön nőtt.

„	-Mondd meg a fiadnak- zúdult Changez Nasreenre-, ha azért ment külföldre, hogy megtanulja lebecsülni a saját fajtáját, akkor a saját fajtája csak megvetni tudja. Hát kicsoda ő? Rengrejtett lelenc, nagy maharadzsa? Ez a sorsom: hogy elveszítsem a fiamat, és harsány különcöt kapjak cserébe? -Drága apám, akármi vagyok is- közölte Saladin-, tőled tanultam. Neked köszönhetem.	”
– Saladin és Changez (Sátáni versek)

Saladin felsőfokú tanulmányainak végén megszerezte az állampolgárságot, Londonban maradt és színészi munka után nézett, míg az apja feleségének halála után újranősült és egyre inkább a természetfeletti felé fordult. Saladin Chamcha, immár új nevén, angol akcentussal törve anyanyelvét, a hatvanas évek vége előtt 5 és fél nappal ismerte meg későbbi feleségét Pamela Lovelace-t, hogy aztán két kerek évig sóvárogjon utána. Kapcsolatuk azonban az esküvőt követően sem volt zökkenőmentes, Pamelát szülei kettős öngyilkosságának terhe nyomasztotta, ezért önbizalomhiánnyal küszködött, és sokszor volt depressziós. Sosem lett gyerekük és mikor Saladin egy szerep kedvéért Bombay-be utazott házasságuk már a végét járta. A földet érésétől számított 48 órán belül ágyba bújt Zeeny Vakillal, egy kiválóan képzett doktornővel, aki mellesleg könyvet írt az indiai művészetek eklektikusságáról, amiben bírálta a hindu fundamentalizmust. Ő volt az első indiai nő, akivel lefeküdt. Saladin pár napos együttlétük alatt késhegyig menő vitákba bonyolódott vele a hitről, és a hazafiasságról.

A sors úgy hozta, hogy a visszaúton Saladin is a Bostan fedélzetére szálljon.

Alleluia Cone

A könyvben szereplő 1980-as évek profi sportolónő ideáljainak egyike, az a nő aki megmászta az Everestet, a föld legmagasabb csúcsát. Szülei varsói menekültekként érkeztek Londonba. Apja Otto Cone művészettörténész és Picabia életrajzírója angolosította a nevüket az eredeti Cohen-ről. Otto Angliában hátat fordított a múltnak, nem olvasott több lengyel irodalmat, mert úgy vélte anyanyelvét bemocskolta a történelem.

„	-Tudod miért mentem fel oda? Mi volt az igazi ok? Ne nevess: hogy elmeneküljek jótól, gonosztól, mindenestől magam mögött hagyjam őket. Gibreel nem nevetett. -Szerinted a hegyek minden erkölcsi ítélet felett állnak?-kérdezett közbe komolyan.	”
– Alleluia és Gibreel (Sátáni versek)

Allie oxigénpalack nélkül tette meg a csúcsra vezető utolsó pár métert is, aminek során valószínűleg agykárosodást szenvedett, de legalábbis jól titkoltan nem szűnő látomásai vannak, főszerepükben egy elhunyt hegymászó, Maurice Wilson szellemével.

A magyar kiadás

Bár állítólag az 1990-es évek elején a mű már megjelent kalózkiadásban (ám lehet, hogy ez csak legenda, mert erről az Országos Széchenyi Könyvtár és a kiadó sem tud), a hivatalos magyar nyelvű sokáig váratott magára. Rushdie első magyarországi kiadója, az Európa Könyvkiadó sokáig visszautasította a regény megjelentetését, azzal az indokkal, hogy szerintük művészileg nem éri el azt a szintet, ami indokolná általuk történő kiadását. Sokan ugyanakkor féltek attól, ha megjelentetik a könyvet, akkor az itt is ugyanolyan események várhatóak, mint más országokban, ahol egyebek között megölték a fordítókat, vagy megtámadták a könyvet megjelentető kiadók székházait. Végül anonimitást kérő személyek Konzorcium Kiadó néven 2004-ben elkészítették a magyar kiadást, részletes fordítói jegyzetekkel ellátva. (ISBN 963-549-082-8)

A magyar fordításról

A fordítás elfogadhatatlan, élvezheteten. A könyvben százával találhatóak a céltalan és értelmetlen (művészi megfontolásokkal semmiképpen nem magyarázható), hanyag félrefordítások. A szavak, kifejezések szintjén legyen elég két példa: "motion discomfort receptacle", magyarul: "hányózsák", a magyar fordítás 14. lapján "behemót tároló" szerepel; "soupy air" magyarul: "sűrű, ködös, felhős"; a magyar fordítás 34. oldalán: "híg levegő". Mondat szinten egy elrettentő példa: "Chamcha clutched at his glass as the noise level rose..." magyarul (kb.): "Chamcha egyre görcsösebben szorította a poharát, ahogy a zajszint nőtt...". A magyar fordítás 73. oldalán: "Ahogy a zajszint nőtt, Chamcha hosszúkás, egyenes poharán járatta tenyerét le-fel, tétován, mintha a takaró alatt húzogatná, mintha kuplungot markolászna..." Ezt nem lehet megmagyarázni még akkor sem, ha azzal az ártatlan feltételezéssel élünk, hogy a fordító összetévesztette a sebességváltót a kuplunggal. A szó, kifejezés, mondat szintű fordítási zavarokon túl a szövegösszefüggések szintjén is súlyos problémákkal találkozhatunk. Egyetlen példa: A magyar kiadás 340. lapján Alleluia Cone apja mondja a lányának: "Ha valaki azt próbálja bemagyarázni neked, hogy [ez a bolygó, tu.i. a Föld] összeegyeztethető elemekből áll össze [composed only of reconcilable elements, p. 295], azonnal hívd a diliházat [...]." A következő lapon utalás történik erre az apai intelemre: "The incompatibility of life's elements: in a tent at Camp Four, 27,600 feet, the idea which seemed at times to be her father's daemon sounded banal, emptied of meaning, of atmosphere, by the altitude." Ez valami ilyesmit mond: "Az élet maga-magával való összeegyeztethetetlensége, e gondolat, mely néha - úgy tűnt - démonként szállta meg az apját, itt a négyes táborban, 27,000 láb magasságban banálisan csengett, mintha a magasság kiszívta volna belőle a jelentést, a levegőt. Ezzel szemben a hivatalos magyar fordítás így hangzik: "Az élettel összeegyeztethetetlen körülmények: a négyes táborban, 27,000 láb magasságban. Minél magasabbra hatol az ember annál közönségesebb lesz minden erő, annál inkább kiüresednek a fogalmak." Önkényes és nem, és nem az, amit Rushdie kifejezni akar. Talán az apára való utalás is azért maradt ki a magyar mondatból, mert a fordító(k)nak nem volt "idejük" észrevenni a szövegszintű összefüggést.

Külső hivatkozások

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak A sátáni versek témában.

• A könyvnek dedikált magyar oldal (magyarul)
• Az Index cikke a megjelenésről (magyarul)