Wallis és Futuna

Wallis és Futuna Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán nyugati részén a Fidzsi-szigetek és Szamoa között.

Földrajz

Két vulkáni eredetű, egymástól 190 kilométerre fekvő szigetcsoportból áll, a Wallis-szigetekből, amelyet a Wallis- vagy Uvéa-sziget és a környező 22 apró sziget alkot, valamint Futuna- és a lakatlan Alofi-szigetből. Legmagasabb pont: Mont Singavi, 765 m

Klíma

A szigeteken a trópusi éghajlat urlakodik. November és április között forróság, eső; május és október között a hideg jellemző.

Az évi csapadékmennyiség 3000 mm körül van. A páratartalom 80%-os.

Történelem

A szigeteket a hollandok fedezték fel a 17. században. 1837-ben misszionárius katolikus hitre térítette az őslakosokat. 1887. április 5-én Wallis sziget egy szerződés értelmében francia protektorátus, majd 1888-ban Új-Kaledónia része lett.

Gazdaság

A mezőgazdaság (kasszava, jamsz, kókuszdió, banán) még a belső igényeket sem tudja kielégíteni. További megélhetési forrás az állattartás és a halászat. Nagyarányú az elvándorlás Új-Kaledónia és Vanuatu szigetére. Jelentős bevételei származnak az anyaország támogatásaiból, illetve a japánok és a dél-koreaiak számára adott halászati jogokból.

Lakosság

A lakosság 67%-a él Wallis szigetén, a másik része pedig Futunán. A többség polinéz.

A lakosság 98%-a római katolikus vallású.

Közlekedés

• Közutak hossza: 120 km
• Repülőterek száma: 1
• Kikötők száma: 2

Forrás

• Midi Világatlasz, Nyír-Kartal és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5

Külső hivatkozás

• minisztériumi oldal
• Wallisa és Futuna hangja
• Fotók
• nyelvi szituációk
• térkép
• Online

A Wikimédia Commons tartalmaz Wallis és Futuna témájú médiaállományokat.