„Koleszterin” változatai közötti eltérés

A koleszterin (C₂₇H₄₆O) szteránvázas vegyület, amely minden emberi és állati sejtben megtalálható. Különösen nagy mennyiségben fordul elő egyes szervekben, pl.: a mellékvesében, idegrendszerben. A koleszterint a szervezet a májban állítja elő és a sejthártyák felépítésében van fontos szerepe, sokféle hormon szintézisének kiindulási anyaga.

Fájl:Koleszterin kpl.png

Koleszterin képlete

A koleszterin-szint meghatározásából következtetni lehet a máj működési állapotára. A vér koleszterin tartalma cukorbetegség (diabetes mellitus), sárgaság, a pajzsmirigy csökkent működése, vesebetegségek és érelmeszesedés esetén fokozott lehet. A koleszterin lerakódva az erek falában annak rugalmasságát csökkenti, és elősegíti az érelmeszesedés kialakulását. A vizelet üledékvizsgálatakor gyakran találhatók kicsapódott koleszterin kristályok. Csökken a koleszterinszint máj-, és fertőző betegségekben, és Basedow-betegségekben (hipertireózis).

A koleszterin szintézise

A koleszterin a membránokban

A koleszterin minden sejt membránjában megtalálható mint a membránfluiditást szabályozó anyag: a túl rigid membránokat folyékonyabbá teszi, a túlságosan folyékonyakat pedig merevíti. (A membrán belsejében lévő, túl szorosan elhelyezkedő apoláros részleteket "szétlöki", az egymástól túl távol elhelyezkedőket "összerántja".) Egyes tanulmányok szerint a koleszterin néhány membránenzim működésére is hat.

A koleszterin mint előanyag

A koleszterin az epesavak és a szteroidhormonok prekurzoraként (előanyagaként) is ismert.

Az epesavak szintézise

Az epesavak fontos feladata, hogy a vékonybélbe került táplálékban található zsírokat emulgeálják (apró cseppekre választják szét), így azoknak nagyobb mennyisége válik a bontóenzimek számára elérhetővé a megnövekedett felület miatt. Ezenkívül az epesavak képzése fontos a koleszterinürítés szempontjából, ugyanis maga a koleszterin nem oxidálható a szervezetben széndioxiddá és vízzé, ebben a formában viszont egy része képes a széklettel távozni.

A szintézis során először a koleszterin 7. szénatomjára egy α helyzetű OH-csoport helyeződik, majd a 3. szénatomon elhelyezkedő OH-csoport β-helyzetűből α-helyzetűre változik. Itt az epesavak szintézise kettéválik: az egyik reakcióút a kólsavhoz vezet, a másik a kenodezoxikólsavhoz. A kólsavhoz vezető reakcióút: a 12. szénatomra OH-csoport kerül, az 5-6. szénatom közötti kettős kötés redukálódik, a 26. szénatomon hidroxiláció, majd oxidáció következik be (így egy karboxilcsoport keletkezik), a 24. szénatomon szintén hidroxiláció, majd oxidáció eredményeként pedig oxocsoport. Ezután a 24. és a 25. szénatom közötti kötés felszakad, a kilépő propionsav helyére koenzim-A kötődik, így kolil-koenzim-A-t kaptunk. A kenodezoxikolil-koenzim-A szintézise hasonló, csak nem történik benne 12-hidroxiláció.

Ezek az ún. aktivált elsődleges epesavak még nem képesek kiválasztódni a májból, csak glicinnel vagy taurinnal való konjugáció után (ezek a 24. szénatomra kerülnek): az egyes termékek neve glikokólsav, taurokólsav ill. glikokenodezoxikólsav és taurokenodezoxikólsav; ezek a konjugált elsődleges epesavak. Ezek a bélben dekonjugálódnak (kólsav és kenodezoxikólsav, elsődleges epesavak keletkeznek), majd bakteriális enzimek hatására a 7. szénatomról leválik a hidroxilcsoport, így keletkeznek a másodlagos epesavak (a kólsavból dezoxikólsav, a kenodezoxikólsavból litokólsav). A konjugált és nem konjugált elsődleges és másodlagos epesavak egy része a széklettel kiürül, nagyobb része viszont a belekben felszívódva visszajut a májba és újra hasznosul (enterohepatikus körforgás).^[2]

A szteroidhormonok szintézise

Minden szteroid a pregnenolonból képződik, ez a koleszterinből úgy képződik, hogy a 17. szénatomon található oldallánc egésze egy acetilcsoportra cserélődik. A pregnenolonból készül az összes glükokortikoid, mineralokortikoid és nemi hormon.

A pregnenolonból progeszteron keletkezik a 3. szénatom OH-csoportjának dehidrogenálásával, az 5-6. szénatom közötti kettős kötés felszakadásával és egy új kettős kötés keletkezésével a 4-5. szénatomok között. A 21. szénatom hidroxilálásával 11-dezoxi-kortikoszteron, majd a 11. szénatom hidroxilálásával kortikoszteron keletkezik. A 18. szénatomra hidroxilcsoportot helyezve, majd ezt oxidálva (azaz egy aldehidcsoport kialakításával) kialakul az aldoszteron.

Egy másik reakcióútvonalon a pregnenolonból 17-hidroxi-pregnenolon, majd 17-hidroxi-progeszteron képződik (keletkezhet közvetlenül progeszteronból is); a 21. szénatomra kapcsolt hidroxilcsoporttal 11-dezoxikortizol, majd a 11. szénatomra egy hidroxilcsoport hozzáadásával kortizol jön létre. Az utóbbi OH-csoport dehidrogénezésével jön létre a kortizon.

A nemi hormonok a 17-hidroxi-pregnenolonból jönnek létre dehidroxiepiandroszendionon és androsztendionon keresztül, itt válnak ketté a reakcióutak: létrejön a női nemi hormon ösztron, majd ebből az ösztradiol, és a férfi nemi hormon tesztoszteron, ebből pedig a dihidrotesztoszteron.

A HDL és az LDL

Kétféle koleszterint különítünk el laborvizsgálatok alapján: a HDL-koleszterin, az ún. "jó" koleszterin, (High Density Lipoprotein-koleszterinaz). LDL-koleszterin a "rossz" koleszterin. A magas LDL-koleszterin és alacsony HDL-koleszterin az érelmeszesedés, illetve az annak következtében kialakuló betegségek egyik legfontosabb előjelzője és okozója. Míg az LDL-koleszterin a vérben feldúsulva az erek falában rakódik le, a HDL-koleszterin magas aránya azért kedvező, mert e zsírcseppecskékben az erekben már lerakódott koleszterin szállítódik vissza az érfalból a májba, ahol lebontódik.

A koleszterin-szint vizsgálatát az érelmeszesedés és ennek következtében fellépő betegségek (szívinfarktus, stb.) kockázatának megállapítására használják. A kívánatos normálérték: 0,9 mmol/l. Az alacsony HDL-szint az érelmeszesedés magas kockázatát jelzi.

A HDL-koleszterin szintjét megfelelő táplálkozással, rendszeres mozgással lehet emelni. A férfiak mintegy egy harmadánál, míg nőknél csak egy ötödüknél fordul elő alacsony HDL szint. Az alkohol kis mennyiségben növeli a HDL-koleszterin értékét. Változás kora után lévő nőkben a hormonpótlás emeli a HDL-koleszterin értékét. A nikotinsav, rövid nevén niacin, vagy más más néven B3 vitamin szintén segít a HDL-koleszterin szint növelésében. Ennek érdekében különösen ajánlott a következő ételek rendszeres fogyasztása: a csirkehús, makréla, pisztráng, lazac, mogyoró és borjúhús.

A kialakuló szívbetegség kockázatának szűrésére a felnőttkorúaknál ötévente egyszer, a rendszeres koleszterin- vagy lipidprofil részeként érdemes elvégezni az alkar vénájából, vagy ujjbegyből vett vérminta vizsgálatot.

A koleszterinszint vizsgálata

A koleszterinszint vizsgálata az ún. Lieberman-Burchard reakción alapul: a vizsgált anyagból tömény kénsavval és ecetsavanhidriddel vizet vonunk el, miközben az oldat színe lilásrózsaszínből sötétzöldre változik. A színváltozást az okozza, hogy a molekulában konjugált kettős kötéspár jelenik meg (új kettős kötés jön létre a 3. szénatomon). A koncentráció ez után spektrofotometriával vizsgálható.

Külső hivatkozások

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g A koleszterin (BGIA GESTIS) (németül)
↑ Ádám-Dux-Faragó-Fésüs-Machovich-Mandl-Sümegi: Orvosi biokémia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest 2004.

[BGIA_GESTIS-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g A koleszterin (BGIA GESTIS) (németül)

[2] Ádám-Dux-Faragó-Fésüs-Machovich-Mandl-Sümegi: Orvosi biokémia. Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest 2004.

[1]

[2]

@@ 85. sor: / 85. sor: @@
 {{források}}
-{{Csonk-orvostud}}
 [[Kategória:Orvostudomány]]