„Camille Desmoulins” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Luckas-bot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: nl:Camille Desmoulins
DeniBot (vitalap | szerkesztései)
a [[Image:..]], [[File:..]] magyarítása
2. sor: 2. sor:


== Élete ==
== Élete ==
[[Image:Camille Desmoulins-1.jpg|bélyeg|200px|jobb|Camille Desmoulins]]
[[Fájl:Camille Desmoulins-1.jpg|bélyeg|200px|jobb|Camille Desmoulins]]
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.
Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a [[Bastille]]-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.



A lap 2010. május 9., 01:41-kori változata

Camille Desmoulins (ejtsd: kamil démulen 1760. március 2. - 1794. április 5.) ügyvéd, újságíró, a Nagy francia forradalom egyik kimagasló alakja volt.

Élete

Camille Desmoulins

Jogi tanulmányai után ügyvéd lett. Már korán belebonyolódott a forradalmi eseményekbe, mivel rajongott a szabadság, egyenlőség ideológiája iránt. 1789. július 12-én ő izgatta a népet, aminek egyik következményeként megostromolták a Bastille-t és kitört a forradalom. Desmoulins a Palais Royal kertjében egy falevelet tűzvén a kalapjába adta meg a jelet a népnek a kokárdák viselésére és hadba szólította őket.

Lapjában a Révolutions de France et du Brabant-ben a rousseau-i szabadság és egyenlőség elveit hirdette. Jó barátja volt Georges Jacques Dantonnak és Maximilien de Robespierre-nek is. Harcostársa volt Marat-nak is, akivel Brissot és Danton mellett a Cordeliers-klubot alapították.

XVI. Lajos király 1791. júniusi szökését követően 1791 júliusában egy aláírásgyűjtésbe fogtak a Jakobinus és Cordeliers- klubok tagjai Danton és Desmoulins vezetésével, és egy köztársaságpárti mozgalom bontakozott ki, melyet egy petíció formájában kívántak átadni a hatalomnak a Mars-mezőn emelt oltáron. 1791. július 17-én a nemzetőrség fegyverrel verte szét a gyülekezést, miután azok meglincseltek két embert. Ez volt a Mars-mezei sortűz. 1792. augusztus 10-én és szeptemberben is nagy szerepe volt Danton mellett a Monarchia megdöntésében és a nép lincselésre hangolásában.

1792 szeptemberében tagja lett a Konventnek mint a Hegypárt tagja és Párizs követe. A király perében annak kivégzésére szavazott. A Gironde és a Hegypárt harcában nem volt olyan radikális, mint Robespierre és Marat, a megegyezésre is hajlott velük Dantonnal egyetemben és kivégzésükkel nem értett egyet. 1793 szeptemberétől mindinkább elfordult Robespierre-től, és a rémuralom kialakulásával lapjában, a Vieux cordelier-ben maró gúnnyal lépett fel ezek ellen a túlkapások ellen. Nem támogatta a hébertistákat sem, de ez sem mentette meg attól, hogy Dantonnal egyetemben 1794. március 31-e éjszakáján le ne tartóztassák és április 5-én ne végezzék ki. Desmoulins és Danton özvegyei nem sokkal később követték férjeiket a vérpadra.