„Szladits Károly” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2006. augusztus 9., 05:53-kori változata

Szladits Károly (Dunaszerdahely, 1871. december 27. - Budapest, 1956. május 22.) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1943, t. 1948), Kossuth-díjas (1953).

Élete

Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. okt. 12.). 1895 - 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar magánjog), 1917 - 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő Grosschmid Béni követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és - az alapvető elméleti részek kidolgozásával - egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 - 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a Jogtudományi Közlöny melléklete, 1914 - 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság c. folyóiratot (1920 - 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.

Főbb művei

A magyar magánjog vázlata (I - II., Bp., 1937)
Magyar magánjog (szerk. I-V., Bp., 1938 - 1940)
A magyar bírói gyakorlat. Magánjog (I - II., Villányi (Fürst) Lászlóval, Bp., 1935).

Forrás

ELTE ÁJK honlapja [1]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-Szladits Károly ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27]]. - [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22]].) jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1932, r. 1943, t. 1948), Kossuth-díjas (1953).
+'''Szladits Károly''' ([[Dunaszerdahely]], [[1871]]. [[december 27]]. - [[Budapest]], [[1956]]. [[május 22]].) jogász, egyetemi tanár, az [[MTA]] tagja (l. 1932, r. 1943, t. 1948), Kossuth-díjas (1953).
 == Élete ==
-Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. okt. 12.). 1895 - 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar magánjog), 1917 - 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő [[Grosschmid Béni]] követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és - az alapvető elméleti részek kidolgozásával - egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 - 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a Jogtudományi Közlöny melléklete, 1914 - 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság c. folyóiratot (1920 - 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.
+Budapesten végezte a jogot, az első, akit sub auspiciis regis avattak doktorrá a budapesti egyetemen (1895. okt. 12.). 1895 - 1916 között az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozott. 1908-ban egyetemi magántanár (magyar [[magánjog]]), 1917 - 42 között budapesti egyetemi tanár (magyar magánjog). A kötelmi és dologi jog terén a magyar polgári jogi tudományban a német-osztrák jog szolgai követése ellen küzdő [[Grosschmid Béni]] követője. Irodalmi tevékenységét a gondos anyaggyűjtés, a meggyőző elemzés és a világos kifejezésmód jellemzi. Irányító-szerkesztő, a részfeldolgozásokat kijelölő munkájával valóságos iskolát teremtett. Tudományos munkásságának legfőbb eredménye a Magyar magánjog c. gyűjteményes munka, amelynek főszerkesztője és - az alapvető elméleti részek kidolgozásával - egyik társszerzője volt. Részt vett a polgári törvénykönyv (1901) előkészítésében, majd később az újabb tervezet (1918 - 28) kidolgozásában is. Szerkesztette a Magánjogi Döntvénytár c. időszakos döntvénygyűjteményt (a [[Jogtudományi Közlöny]] melléklete, 1914 - 33), továbbá a Békejog és Békegazdaság c. folyóiratot (1920 - 22). 1945 után a Jogtudományi Közlönynek első főszerkesztője, a hágai állandó nemzetközi választott bíróságnak tagja volt.
 == Főbb művei ==