„Deme Zoltán (filmrendező)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor: 1. sor:
'''Deme Zoltán''' ([[Szolnok]], [[1949]]. [[május 31]].), [[filmrendező|filmrendező]], irodalomtörténész, író, műfordító.
'''Deme Zoltán''' ([[Szolnok]], [[1949]]. [[május 31.]]), [[filmrendező|filmrendező]], irodalomtörténész, író, műfordító.


== Életpályája ==
== Életpályája ==
Debrecenből indult, a [[Debreceni Egyetem|Kossuth Lajos Tudományegyetem]] bölcsészkarán 1975-ben szerzett magyar-néprajz szakos tanári diplomát. Egyetemistaként kezdett publikálni országos és külföldi folyóiratokban (Nagyvilág, Vigília, Művészet, párizsi Magyar Műhely, müncheni Új Látóhatár.) Diplomája után felvették a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] filmrendező szakára, [[Szinetár Miklós]] osztályába. Művészképző tanárai [[Makk Károly]], [[Szabó István]], [[Vitray Tamás]], [[Petrovics Emil]] voltak, osztálytársai [[Tarr Béla]], [[Müller Péter Sziámi]] többek között. 1981 és 1985 között a [[Magyar Televízió]] filmrendezőjeként szerzett szélesebb ismertséget magának. 1985 telén az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba emigrált. Itt [[Király Béla]] és [[Püski Sándor]] köreihez tartozott, több tanulmánykötetet írt angolul. Közülük a ''Küzdelem az emberi élet abszurditása ellen'' címűt a nagyobb világnyelvekre is lefordították.
[[Debrecen]]ből indult, a [[Debreceni Egyetem|Kossuth Lajos Tudományegyetem]] bölcsészkarán 1975-ben szerzett magyar-néprajz szakos tanári diplomát. Egyetemistaként kezdett publikálni országos és külföldi folyóiratokban (Nagyvilág, Vigília, Művészet, párizsi Magyar Műhely, müncheni Új Látóhatár.) Diplomája után felvették a [[Színház- és Filmművészeti Egyetem]] filmrendező szakára, [[Szinetár Miklós]] osztályába. Művészképző tanárai [[Makk Károly]], [[Szabó István]], [[Vitray Tamás]], [[Petrovics Emil]] voltak, osztálytársai [[Tarr Béla]], [[Müller Péter Sziámi]] többek között. 1981 és 1985 között a [[Magyar Televízió]] filmrendezőjeként szerzett szélesebb ismertséget magának. 1985 telén az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba emigrált. Itt [[Király Béla]] és [[Püski Sándor]] köreihez tartozott, több tanulmánykötetet írt angolul. Közülük a ''Küzdelem az emberi élet abszurditása ellen'' címűt a nagyobb világnyelvekre is lefordították.


Nevéhez több területen fűződnek újítások. Filmjeit a [[líra]]i dokumentumfilm és a filmesszé stílusú játékfilm irányába mozdította el, ami a nyolcvanas évek egyre modorosabb alkotásai között új jelenség volt ''(Elment egy nemzedék, Hajnali baleset)''. Esszéíróként a "Hétköznapi tárgyaink története" nevű angolszász tudományág magyarországi meghonosításának úttörője ''(Régi gyógyborok, gyógypálinkák, Ódon fababák a [[békés]]i temetőben, Rokokó kastélyok hangszerunikumai)''. Irodalomtörténészként levéltárakból kiderítette, hogy Verseghy könyvespolcain miféle művek álltak, s további házi könyvtárak hiányában kötete a felvilágosodás kutatásának legfőbb forrásai közé tartozik ma is ''(Verseghy könyvtára)''. Esztéta műfordítóként az irodalmi minimal art rejtelmeinek megfejtése és ismeretterjesztő szöveggyűjteményként való publikálása az ő munkásságának eredménye ''(Német, francia, angol, amerikai, japán versgrafikák és versplasztikák)''. Szépíróként továbbhaladt a Tandorival elindult személyiségvesztő, mondatvesztő, szóvesztő poézis útján, s az ún. szótagvesztő és jelvesztő írói világnak nálunk ő a megteremtője ''(Mikrokozmosz)''. Sokoldalú tevékenysége a legösszetettebb tudást kívánó területen, a filozófiában ívelt egybe. Mellőzve a filozófiatudomány hagyományos ellentétpárjait (anyag-szellem, megismerhető-megismerhetetlen) filozófiai könyveiben saját világértelmező rendszerét egy új ellentétpárra építette (humanizálható-humanizálhatatlan).
Nevéhez több területen fűződnek újítások. Filmjeit a [[líra]]i dokumentumfilm és a filmesszé stílusú játékfilm irányába mozdította el, ami a nyolcvanas évek egyre modorosabb alkotásai között új jelenség volt ''(Elment egy nemzedék, Hajnali baleset)''. Esszéíróként a "Hétköznapi tárgyaink története" nevű angolszász tudományág magyarországi meghonosításának úttörője ''(Régi gyógyborok, gyógypálinkák, Ódon fababák a [[békés]]i temetőben, Rokokó kastélyok hangszerunikumai)''. Irodalomtörténészként levéltárakból kiderítette, hogy Verseghy könyvespolcain miféle művek álltak, s további házi könyvtárak hiányában kötete a felvilágosodás kutatásának legfőbb forrásai közé tartozik ma is ''(Verseghy könyvtára)''. Esztéta műfordítóként az irodalmi minimal art rejtelmeinek megfejtése és ismeretterjesztő szöveggyűjteményként való publikálása az ő munkásságának eredménye ''(Német, francia, angol, amerikai, japán versgrafikák és versplasztikák)''. Szépíróként továbbhaladt a Tandorival elindult személyiségvesztő, mondatvesztő, szóvesztő poézis útján, s az ún. szótagvesztő és jelvesztő írói világnak nálunk ő a megteremtője ''(Mikrokozmosz)''. Sokoldalú tevékenysége a legösszetettebb tudást kívánó területen, a filozófiában ívelt egybe. Mellőzve a filozófiatudomány hagyományos ellentétpárjait (anyag-szellem, megismerhető-megismerhetetlen) filozófiai könyveiben saját világértelmező rendszerét egy új ellentétpárra építette (humanizálható-humanizálhatatlan).

A lap 2010. április 18., 22:59-kori változata

Deme Zoltán (Szolnok, 1949. május 31.), filmrendező, irodalomtörténész, író, műfordító.

Életpályája

Debrecenből indult, a Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán 1975-ben szerzett magyar-néprajz szakos tanári diplomát. Egyetemistaként kezdett publikálni országos és külföldi folyóiratokban (Nagyvilág, Vigília, Művészet, párizsi Magyar Műhely, müncheni Új Látóhatár.) Diplomája után felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmrendező szakára, Szinetár Miklós osztályába. Művészképző tanárai Makk Károly, Szabó István, Vitray Tamás, Petrovics Emil voltak, osztálytársai Tarr Béla, Müller Péter Sziámi többek között. 1981 és 1985 között a Magyar Televízió filmrendezőjeként szerzett szélesebb ismertséget magának. 1985 telén az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Itt Király Béla és Püski Sándor köreihez tartozott, több tanulmánykötetet írt angolul. Közülük a Küzdelem az emberi élet abszurditása ellen címűt a nagyobb világnyelvekre is lefordították.

Nevéhez több területen fűződnek újítások. Filmjeit a lírai dokumentumfilm és a filmesszé stílusú játékfilm irányába mozdította el, ami a nyolcvanas évek egyre modorosabb alkotásai között új jelenség volt (Elment egy nemzedék, Hajnali baleset). Esszéíróként a "Hétköznapi tárgyaink története" nevű angolszász tudományág magyarországi meghonosításának úttörője (Régi gyógyborok, gyógypálinkák, Ódon fababák a békési temetőben, Rokokó kastélyok hangszerunikumai). Irodalomtörténészként levéltárakból kiderítette, hogy Verseghy könyvespolcain miféle művek álltak, s további házi könyvtárak hiányában kötete a felvilágosodás kutatásának legfőbb forrásai közé tartozik ma is (Verseghy könyvtára). Esztéta műfordítóként az irodalmi minimal art rejtelmeinek megfejtése és ismeretterjesztő szöveggyűjteményként való publikálása az ő munkásságának eredménye (Német, francia, angol, amerikai, japán versgrafikák és versplasztikák). Szépíróként továbbhaladt a Tandorival elindult személyiségvesztő, mondatvesztő, szóvesztő poézis útján, s az ún. szótagvesztő és jelvesztő írói világnak nálunk ő a megteremtője (Mikrokozmosz). Sokoldalú tevékenysége a legösszetettebb tudást kívánó területen, a filozófiában ívelt egybe. Mellőzve a filozófiatudomány hagyományos ellentétpárjait (anyag-szellem, megismerhető-megismerhetetlen) filozófiai könyveiben saját világértelmező rendszerét egy új ellentétpárra építette (humanizálható-humanizálhatatlan).


Könyvei

  • Verseghy könyvtára (1985).
  • Verseghy Ferenc (kismonográfia) (1994).
  • Arpeggio (esszék és tanulmányok) (1984).
  • Mikrokozmosz (szépirodalmi művek) (1984).
  • Debreceni műhelymunkák (1985).
  • Klasszikusok öröksége (1988).
  • Struggling against the Absurdity of Human Existence (1989). Angol nyelven.
  • Lutte contre l'absurdité de l'existence humaine (1989). Francia nyelven.
  • Bor'ba s absurdnost'i'u' chelovecheskogo sushchestvovanii'a (1989). Orosz nyelven.
  • Programme (selected writings) (2002). Angol nyelven.


Filmjei

  • Elment egy nemzedék (dokumentumfilm) 1980.
  • Hajnali baleset (játékfilm) 1981.


Fesztiválszereplései

  • Lipcsei Filmfesztivál 1980.
  • Magyar Filmszemle 1982.
  • Veszprémi Tévétalálkozó 1983.


Források

  • Clara Gyorgyey: A Generation Gone (Elment egy nemzedék - Deme Zoltán filmrendezői munkásságáról) In: Chords of scales, Warwick, 1995. Angol nyelven.
  • Fried István: Egy kis Verseghy-filológia. (Deme Zoltán könyveiről). Irodalomtörténet 1985.
  • Lukácsy Sándor: Deme Zoltán: Verseghy könyvtára. Hungarológiai Értesítő 1987.
  • Király István: Arpeggio, Mikrokozmosz. Könyvvilág, 1985..
  • Nagy Pál: Arpeggio és Mikrokozmosz. Magyar Műhely (Párizs) 1985.
  • Hopp Lajos: Deme Zoltán új könyvéről. Magyar Könyvszemle 1988.
  • Szilasi László: Deme Zoltán: Klasszikusok öröksége. Irodalomtörténeti Közlemények 1990.
  • Szurmay Ernő: Deme Zoltán két újabb kötetéről. Jászkunság, 1985.
  • Színkép. (Új nemzedékek műfordításai). Budapest, 1984.