„II. Demeter moldvai fejedelem” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Lásd még: (új szakasz)
44. sor: 44. sor:
<br>
<br>


{{DEFAULTSORT:Cantemir Dimitrie}}
{{DEFAULTSORT:Cantemir Dimitrie}}
[[Kategória:Román írók]]
[[Kategória:Moldvai fejedelmek]]
[[Kategória:Román nyelvészek]]
[[Kategória:Román írók]]
[[Kategória:Román történészek]]
[[Kategória:Román nyelvészek]]
[[Kategória:Moldvai fejedelmek]]
[[Kategória:Román történészek]]
[[Kategória:Turkológusok]]


[[en:Dimitrie Cantemir]]
[[en:Dimitrie Cantemir]]

A lap 2010. április 12., 21:50-kori változata

Szovjetunió postabélyeg, Dimitrie Cantemir, 1973 (Michel 4175, Scott 4132)

Dimitrie Cantemir (1673. október 26.1723. augusztus 21.), Moldva fejedelme, román író, filozófus, földrajztudós, történész, nyelvész, politikus

Constantin Cantemir fejedelem és Ana Bantaş fia. Silişteniben született (Huşi-tól délre). 15 éves korában túszként került Konstantinápolyba, az apja hűségét biztosítandó a Porta iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.

Apja halála után, 1693-ban Moldva fejedelmévé választották, de a Porta nem ismerte el. 1695-től Antioh nevű bátyja lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette Şerban Cantacuzino lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata Antyioh Dmitrijevics Kantyemir (17091744).

1710-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó 1711-ben titkos egyezséget között Nagy Péterrel a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.[1] 1711 júliusában, a stănileşti-i csatában aratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. Harkovban élt 1713-ig, azután Moszkvába és Szentpétervárra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Şerbant pedig a császári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a Kaukázus meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték Romániába.

Fő művei

  • Divanul sau gâlceava înţeleptului cu lumea, 1698 (A díván avagy a bölcs vitája a világgal)
  • Istoria ieroglifică, 1703-1705 (Hieroglifikus történelem)
  • Hronicul vechimei a roman-moldo-vlahilor, 1719-1722 (A románok – moldvaiak – oláhok régmúltjának története)
  • Incrementa atque Decrementa Aulae Otomanicae 1714-1716 (A török birodalom növekedése és csökkenése)
  • Descriptio Moldaviae, 1714-1716 (Moldva leírása)
  • Incrementa atque decrementa Aulae Othomanicae (Az Oszmán Birodalom növekedése és csökkenése)

Lásd még

Jegyzetek

  1. Ion Neculce krónikairó, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.

Forrás

Külső hivatkozások


Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Moldva fejedelme
1693
Moldva címere
Következő uralkodó:
{{{következő}}}


Előző uralkodó:
{{{előző}}}
Moldva fejedelme
1710 – 1711
Moldva címere
Következő uralkodó:
{{{következő}}}