„II. Demeter moldvai fejedelem” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Lásd még: (új szakasz) |
|||
44. sor: | 44. sor: | ||
<br> |
<br> |
||
{{DEFAULTSORT:Cantemir Dimitrie}} |
{{DEFAULTSORT:Cantemir Dimitrie}} |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Moldvai fejedelmek]] |
||
[[Kategória:Román |
[[Kategória:Román írók]] |
||
[[Kategória:Román |
[[Kategória:Román nyelvészek]] |
||
[[Kategória: |
[[Kategória:Román történészek]] |
||
[[Kategória:Turkológusok]] |
|||
[[en:Dimitrie Cantemir]] |
[[en:Dimitrie Cantemir]] |
A lap 2010. április 12., 21:50-kori változata
Dimitrie Cantemir (1673. október 26. – 1723. augusztus 21.), Moldva fejedelme, román író, filozófus, földrajztudós, történész, nyelvész, politikus
Constantin Cantemir fejedelem és Ana Bantaş fia. Silişteniben született (Huşi-tól délre). 15 éves korában túszként került Konstantinápolyba, az apja hűségét biztosítandó a Porta iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet.
Apja halála után, 1693-ban Moldva fejedelmévé választották, de a Porta nem ismerte el. 1695-től Antioh nevű bátyja lett az uralkodó, őt képviselte Konstantinápolyban. Feleségül vette Şerban Cantacuzino lányát, Casandrát, akitől több gyermeke született, köztük a jövendő orosz költő és diplomata Antyioh Dmitrijevics Kantyemir (1709–1744).
1710-ben a törökök – bizalmuk jeléül – trónra emelték, de az új uralkodó 1711-ben titkos egyezséget között Nagy Péterrel a török alóli felszabadulás reményében, és csatlakozott Nagy Péter törökellenes hadjáratához.[1] 1711 júliusában, a stănileşti-i csatában aratott török győzelem után nem tudott visszatérni Moldvába, így Oroszországba emigrált. Harkovban élt 1713-ig, azután Moszkvába és Szentpétervárra ment, ahol Nagy Péter sok kitüntetésben részesítette, gazdag birtokokat adott neki Ukrajnában, legidősebb fiát, Şerbant pedig a császári gárdába vette föl. 1714-ben a berlini akadémia tagjának választotta. 1715-1718-ig a cárt kísérte európai útján, ezután nőül vette Trubeckoj herceg leányát, és a cár belső titkos tanácsosává nevezte ki. 1722-ben elkísérte a cárt a Kaukázus meghódítására indított hadjáratában, ahol az uralkodó keleti szakértőjeként az volt a feladata, hogy arab, perzsa és török nyelvű kiáltványokat fogalmazzon a helyi lakosságnak. Cukorbetegsége miatt Cantemir visszatért dimitrovkai birtokára és ott is halt meg. Csontjait 1935-ben visszavitték Romániába.
Fő művei
- Divanul sau gâlceava înţeleptului cu lumea, 1698 (A díván avagy a bölcs vitája a világgal)
- Istoria ieroglifică, 1703-1705 (Hieroglifikus történelem)
- Hronicul vechimei a roman-moldo-vlahilor, 1719-1722 (A románok – moldvaiak – oláhok régmúltjának története)
- Incrementa atque Decrementa Aulae Otomanicae 1714-1716 (A török birodalom növekedése és csökkenése)
- Descriptio Moldaviae, 1714-1716 (Moldva leírása)
- Incrementa atque decrementa Aulae Othomanicae (Az Oszmán Birodalom növekedése és csökkenése)
Lásd még
Jegyzetek
- ↑ Ion Neculce krónikairó, aki udvarában magas hivatalt viselt, leírja e szövetség pontjait, amelyek teljes függetlenséget biztosítottak Moldvának, csupán a fejedelem címébe fölveszi a „Muszkaország barátja” titulust is.
Forrás
- Bokor József (szerk.). Kantemir, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.
- Dim. Păcurariu (szerk.). Dicţionar de litaratura română (román nyelven). Bucureşti: Editura Univers, 83-85. o. (1979)
Külső hivatkozások
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |
Előző uralkodó: {{{előző}}} |
|
Következő uralkodó: {{{következő}}} |