Brakkvíz

A brakkvíz vagy félsósvíz olyan víz, amelynek a sótartalma nagyobb, mint az édesvízé, és kissebb, mint a tengervízé. Keletkezhet édesvíz és tengervíz keveredésekor páldául tölcsértorkolatokban, vagy jelen lehet fosszilis víz formájában. Emberi tevékenység is létrhozhat brakkvizet, például ilyen a garnélarák farmok építése, valamint az ozmótikus erőművek elsődleges mellékterméke szintén a brakkvíz. Az ilyen vizek veszélyt jelenthetnek a környezetre, sok szárazföldi növény számára károsak.

A kifejezés a régi holland "brak" szóból ered, ami azt jelenti, hogy sós.

A brakkvíz egy literében 0.5-30 gram só található. Ezt leggyakrabban ezrelékben fejezzük ki: 0.5-30‰. A "félsós" nem egy pontosan meghatározható paraméter. A természetben előforduló brakkvizek többségének jellemzője, hogy térben és időben jelentősen változhat a sótartalmuk.

Víz sótartalma ezrelékben kifejezve
Édesvíz	Brakkvíz	Sósvíz	Telített sósvíz
< 0.5	0.5 – 30	30 – 50	> 50

Brakkvizes élőhelyek

Torkolatok

Egy brakkvízben élő halfaj: Monodactylus argenteus

Leggyakrabban brakkvizes biotopok ott alakulnak ki, ahol a folyóvizek édesvize keveredik a tengervízzel. Ez a folyók torkolatában és a tengerpart szomszédos részein történik. A kevert víz mennyiségét és a keveredés mértékét nagyban helyi tényezők határozzák meg. Általános tényezőnek tekinthető az árapály jelenség.

Például a Londontól nyugatra lévő Teddington városánál van a határ a Temze folyó dagály által érintett és nem érintett szakaszai között. Ezen a részen azonban a sótartalom annyira alacsony, hogy édesvízről beszélhetünk, itt még teljes mértékben édesvizi halakat találunk úgy mint a domolykók a bodorka a ponty, a sügér, vagy a csuka. Battersea és Gravesend között a Temze vize brakkvíz. Itt a felső szakaszon az édesvizi fajok száma egyre csökken, főleg a domolykó és bodorka található meg. Megjelennek az úgynevezett eurihalin fajok. Ezek jól bírják a sómennyiség ingadozását. Ilyenek például tengeripérfélék vagy a farkassügér. Ezután az édesvizi halak teljesen eltűnnek és csak az eurihalin tengeri fajok vannak jelen. Gravesend után a víz sótartalma teljesen megfelel a tengervíznek, az eurihalin és sztenohalin tengeri fajok egyaránt megtalálhatóak. Ez utóbbiak érzékenyek a sótartalom változásaira. Ezen szakasz élővilága azonos a közeli Északi-tengerével. Ez az elrendeződés a folyóban élő vízinövényekre és gerinctelen állatokra is érvényes, mint ahogy minden hasonló torkolatra ez a jellemző.

A folyótorkolatok fontos állomáshelyei az anadrom és katadrom vándorló halaknak egyaránt, úgymint a lazac vagy az angolna. Ezek a halak itt csoportosulnak és idelyük van a megváltozott sóarányhoz alkalmazkodni, mert a változások lassan érik őket.

Sok halfaj ide rakja ikráit, és a fiatal halak itt élnek és táplálkoznak mielőtt egy bizonyos kort elérnének.

A folyótorkolatok kitűnő horgászhelyek, valamint sok halfarmot itt létesítenek.

Mangrovék

mangrove-mocsár

Egy másik fontos brakkvizes élőhely a mangroveerdők vagy tengerparti mocsárerdők ökoszisztémája. Ezek a mocsarak gyakran, bár nem minden esetben folyótorkolatoknál helyezkednek el, valamint lagúnák mentén, ahol a sótartalom folyamatosan változik. Tipikus félsósvízi halak, a mangrove-mocsarakban élő kúszógébek valamint a lövőhalfélék.

Ezek a területek a torkolatokhoz hasonlóan sok halfaj legfőbb ívóhelyei, mint például különböző tengeri sügéreké (Lutjanidae).

Félsós tengerek és tavak

Egyes tengerek és tavak brakkvizüek. Ilyen például a Balti-tenger. Ez a világ legnagyobb brakkvize. A Pleisztocén korban 2 folyórendszer egybeömlési területe volt, azóta összeköttetésbe került az Északi-tehgerrel, de most is nagy az édesvíz utánpótlása. Az Északi-tenger felöl érkező víz sűrűsége sótartalma miatt nagyobb, mint az édesvízé. Ezért a Balti-tenger vizének 2 fő rétege van. Egy felszíni édesebb és egy mély sós réteg. A tengeráramlatok hiánya miatt a keveredés kis mértékű. A mélyben tengeri fajok élnek, mint például a tőkehal, a felszínen édesvíziek, mint a csuka.

A Kaszpi-tenger a világ legnagyobb tava, szintén brakkvizű. Sótartalma egyharmada a tengervízének. Itt élnak a kaviárt szolgáltató tokfélék valamint a kaszpi fóka.

A Fekete-tenger felszíni vize félsós (17-18 ezrelék). A mély oxigén nélküli vízréteg a Földközi-tengerből származik.

Brakkvizes lápok és mocsarak

Olyan helyeken keletkeznek ahol egy sós mocsárba nagyobb mennyiségű édesvíz folyik, és egy bizonyos területen a sókoncentráció annyira hígul, hogy eléri a "félsós" értékeket. Ez gyakran tengerek közelében fordul elő sós mocsarakban, a folyótorkolatok mentén, és az árapály jelenséggel függ össze.

Forrás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Brackish water című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.