1953-as Formula–1 világbajnokság

1953-es FIA Formula–1 világbajnokság
Előző: 1952
Következő: 1954
Egyéni világbajnok: Alberto Ascari	34,5 pont
Fájl:Maserati 4clt 48.jpg
Alberto Ascari Maserati 4clt-vel

Az 1953-as Formula–1-es szezon volt az 4. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1953. január 18-ától szeptember 13-áig tartott.

Az első öt célba érkezőnek járt világbajnoki pont (8, 6, 4, 3, 2). 1 pontot adtak a leggyorsabb körért. A kilencből csak a legjobb négy pontszám számított bele a világbajnokság végeredményébe. A pontokat megosztott autókért egyformán megosztották a versenyzők között, tekintet nélkül arra, hogy ki vezette többet az autót.

Bekerült a versenynaptárba az Argentin Nagydíj, így ebben az évadban már 9 futamot rendeztek.

A szezon menete

Argentin Nagydíj

Az évadnyitó futamra egy új helyszínen került sor, az 1953-ban először megrendezett Argentin Nagydíjon, amit az akkor frissen épült Buenos Airesi pályán bonyolítottak le. A pole pozíciót a Ferraris Alberto Ascari szerezte meg, aki az egy évvel korábbi eredményeket is beleszámítva sorozatban hetedszerre nyert és futotta meg a verseny leggyorsabb körét. Mindkét teljesítményével máig(!) vezeti az ezirányú statisztikákat. Az argentin világbajnok, Juan Manuel Fangio ebben az évben már visszatért a versenyzéshez, a Maserati csapatnál versenyezve. Első hazai futamán a második helyről rajtolt, de a 36. körben, váltóhiba miatt feladta a versenyt. Ascari mögött a harmadik helyről induló csapattársa, Luigi Villoresi ért a célba, egy kör hátrányban. A negyedik helyről rajtoló, szintén Ferraris Farina már a 31. körben kiesett a versenyből. A harmadik és ötödik helyen befutó két argentin Maseratis, José Froilán González és Oscar Alfredo Galvez között az első Ferraris évadját kezdő, fiatal (24 éves) Mike Hawthorn ért célba.

Holland Nagydíj

A harmadik versenyt (Indianapolist nem számítva a második) a hollandiai Zadvoortban rendezték. Itt újra Ascari szerezte meg a pole pozíciót. Mögötte ismét Fangio indult, a harmadik helyet újra Farina szerezte meg. Ezt a versenyt is a Ferrarik uralták. Különösképpen, miután José Froilán González 22. körben kiessett, igaz, ő még beülhetett csapattársa, Felice Bonetto autójába. A 36. körben kieső Fangionak már nem volt ilyen lehetősége, így három futammal a szezonkezdet után is pont nélkül állt. A műszaki hibák a Ferrarit sem kerülték el teljesen. Luigi Villoresi a 67. körben kényszerült kiállni annak ellenére, hogy az addig futott leggyorsabb körénél a verseny végéig sem tudott senki gyorsabbat teljesíteni. Az élen Ascari és Farina értek célba, mögöttük egy kör hátrányban González, aki viszont megosztva kapta a négy pontot Bonettoval, így még a negyedik helyen célba érő Hawthorn is egyel több pontot szerzett nála. Az utolsó pontszerző helyen, már két kör hátrányban, Toulo de Graffenried végzett a Maseratival.

Belga Nagydíj

A nagyedik futamot a belgiumi Spa-Francorchamps versenypályán rendezték. A pole pozíciót Fangio szerezte meg. Az 1951-es Spanyol Nagydíj óta az első eset volt, mikor nem Ferrari indult a pole pozícióból. Azelőtt egyébként az 1951-es Olasz Nagydíjon maga Fangio volt az utolsó nem Ferraris időmérő győztes. Fangiot ennek ellenére tovább üldözte balszerencséje. A 13. körben elfüstölt a motorja, de akkor még cserélt csapattársával, a belga Johhny Claessel, azzal pedig kicsúszott a rendkívül veszélyes belga pályáról, így a negyedik futam után is pont nélkül maradt. A versenyt Ascari és Villoresi fejezték be az élen. A két ferraris mögött két maseratis következett, mindkettő egy körös hátrányban: Onofre Marimon és Toulo de Graffenried. Az utolsó pontszerző helyen Maurice Trintignant ért be egy Gordinivel. Az évben ő volt az első pontszerző, aki nem Ferraris vagy Maseratis volt.

Francia Nagydíj

Az ötödik verseny a Francia Nagydíj volt, ami egy év kihagyás után visszatért az első két évben használt Reims-Gueux-i pályára. A pole pozíció ismét Ascarié lett. Ezúttal mögötte nem Fangio, hanem a szintén Ferraris Felice Bonetto indult. A harmadik rajtkockában szintén Ferrari állt, Villoresivel a volánnál. Fangio csak a negyedik helyről indult. A Maestro, aki kora legnagyobb edzésmenőjének számított, még soha ezelőtt nem indult a harmadik helynél hátrábbról. A verseny egyébként a Formula–1 addigi történetének legszorosabb versenyét hozta, ugyanis az első négy befutó 5 másodpercen belül volt egymáshoz képest. A szenzációs versenyből ezúttal is egy Ferraris került ki győztesen, a sportágban a második, a Ferrarinál az első szezonját teljesítő, mindössze 24 éves Mike Hawthorn, aki az addig győzni tudó pilóták közül magasan a legfiatalabb volt. Ő volt ezen kívül az első nem olasz vagy argentin győztese Forma–1-es világbajnoki versenynek. A második helyen Fangio futott be. Mivel a leggyorsabb kört is megfutotta, csak egy ponttal kapott kevesebbet a győztesnél. A dobogó harmadik fokára is Maseratis állhatott fel, González személyében. A további két pontszerző a Ferraris Ascari és Farina lett, Villoresi pedig 6.-ként futott be.

Brit Nagydíj

A hatodik verseny a Silverstone-ban rendezett Brit Nagydíj volt. Ascari ismét megszerezte a pole pozíciót, nyert, és a leggyorsabb kört is megfutotta, igaz, ezt megosztva a Maseratis Gonzálezzel, aki a második helyről indult, de csak a negyedik helyen ért célba. A végeredmény egyébként érdekes, Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati-Ferrari-Maserati lett, névszerint Ascari, Fangio, Farina, González, Hawthorn, Bonetto.

Német Nagydíj

Az évad hededik futama a Német Nagydíj volt, a hírhedt Nürburgring Nordschleife pályán. Bár Ascari ismét az első rajtkockából indult, és a verseny leggyorsabb körét is megfutotta, ezúttal őt érte utol a balszerencse. A 15. körben meghibásodott motorja, és bár autót cserélt Villoresivel, nem tudott pontszerző helyen célba érni. A versenyt Nino Farina nyerte meg, aki ezzel élete utolsó, számszerint ötödik győzelmét húzta be, és ő lett a sportág legidősebb futamgyőztese, a maga 46 évével. (Luigi Fagioli az 1951-es Francia Nagydíj győzelmekor 53 éves volt, de azt a futamot Fangio nyerte meg, csak épp miután autót cserélt Fagiolival.) Farina mögött Fangio lett a második, Hawthorn a harmadik. Az utolsó két pontszerző helyen két Maseratis gördült be, Bonetto és Graffenried.

Svájci Nagydíj

A nyolcadik verseny a Svájci Nagydíj volt Bremgartenben. Fangio megszerezte az első rajtkockát Ascari elől, de a motorja a 29. körben felmondta a szolgálatot, és miután Bonetto Maseratijával újra versenybe szállt, már csak a negyedik helyig tudott felkapaszkodni, és persze az azért járó pontokat is meg kellett osztania a csapattársával. A dobogóra három Ferraris léphetett fel, Ascari, Farina, Hawthorn sorrendben. Fangio mögött német csapattársa, Hermann Lang lett az utolsó pontszerző. A leggyorsabb kört ismét Ascari futotta. Ascarinak ezzel annyi pontja lett, hogy még az utolsó futam előtt megnyerte a világbajnokságot.

Olasz Nagydíj

Az évadzáró futam hagyományosan Monzában volt, az Olasz Nagydíj. Az időmérőt a közönség örömére Ascari nyerte Fangio előtt, és a versenyben vezett is, mígnem az utolsó előtti körben kiesett a versenyből, így a győzelem Fangio ölébe hullott, aki a verseny leggyorsabb körét is megfutotta. Mögötte a három Ferraris futott be, Farina, Villoresi és Hawthorn sorrendben. Az utolsó pontszerző helyen Maurice Trintignant ért célba egy Gordinivel.

Futamok

#	Futam	Dátum	Pálya	Pályakép	Győztes versenyző	Győztes csapat	Összefoglaló
1	Argentin Nagydíj	Január 18	Oscar Gálvez		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
2	Indianapolis 500	Május 30	Indianapolis		Bill Vukovich	Kurtis Kraft-Offenhauser	Összefoglaló
3	Holland Nagydíj	Június 7	Zandvoort		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
4	Belga Nagydíj	Június 21	Spa-Francorchamps		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
5	Francia Nagydíj	Július 5	Reims		Mike Hawthorn	Ferrari	Összefoglaló
6	Brit Nagydíj	Július 18	Silverstone		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
7	Német Nagydíj	Augusztus 2	Nürburgring		Giuseppe Farina	Ferrari	Összefoglaló
8	Svájci Nagydíj	Augusztus 23	Bremgarten		Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló
9	Olasz Nagydíj	Szeptember 13	Monza		Juan Manuel Fangio	Maserati	Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

A bajnok Ascari lett, 6.5 ponttal Fangio előtt. Ascari lett a Forma 1 történetének első többszörös bajnoka, ráadásul az első, aki duplázott. Igaz egy évvel később már Fangio is többszörös bajnok lett, még egy évvel később pedig a duplázás is meg lett neki.

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6.-20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

(Félkövér: pole pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Helyezés	Versenyző	ARG	500‡	NED	BEL	FRA	GBR	GER	SUI	ITA	Pontszám
1	Alberto Ascari	1		1	1	4	1**	8† / Ki†	1	Ki	34.5 (46.5)
2	Juan Manuel Fangio	Ki		HN	Ki / Ki†	2	2	2	4† /Ki†	1	28 (29.5)
3	Nino Farina	Ki		2	Ki	5	3	1	2	2	26 (32)
4	Mike Hawthorn	4		4	6	1	5	3	3	4	19 (27)
5	Luigi Villoresi	2		Ki	2	6	Ki	8† / Ki†	6	3	17
6	José Froilán González	3		3†	Ki	3	4**				13.5 (14.5)
7	Bill Vukovich		1								9
8	Toulo de Graffenried			5	4	7	Ki	5	Ki	Ki	7
9	Felice Bonetto	Ki		3†		Ki	6	4	4† / Ki†	Ki	6.5
10	Art Cross		2								6
11	Onofre Marimon				3	9	Ki	Ki	Ki	Ki	4
12	Maurice Trintignant	7†		6	5	Ki	Ki	Ki	Ki	5	4
13	Sam Hanks		3†								2
14	Duane Carter		3†								2
15	Oscar Alfredo Galvez	5									2
16	Jack McGrath		5								2
17	Hermann Lang								5		2
18	Fred Agabashian		4†								1.5
19	Paul Russo		4†								1.5
20	Stirling Moss			9		Ki		6		13	0
21	Jean Behra	6			Ki	10	Ki	Ki	Ki		0
22	Roberto Mieres			HN		Ki				6	0
23	Jimmy Daywalt		6								0
24	Harry Schell	7†		Ki	7	Ki	Ki	Ki		9	0
25	Louis Rosier			7	8	8	10	10	Ki	16	0
26	Ken Wharton			Ki		Ki	8		7	HN	0
27	Prince Bira					Ki	7	Ki		11	0
28	Jacques Swaters							7	Ki		0
29	Jim Rathmann		7								0
30	Sergio Mantovani									7†	0
31	Luigi Musso									7†	0
32	Peter Collins			8	Ki	13	Ki				0
33	John Barber	8									0
34	Ernie McCoy		8								0
35	Max de Terra								8		0
36	Umberto Maglioli									8	0
37	Alan Brown	9					Ki	Ki		12	0
38	Tony Bettenhausen		9								0
39	Fred Wacker				9						0
40	Peter Whitehead						9				0
41	Hans Herrmann							9			0
42	Albert Scherrer								9		0
43	Louis Chiron					15				10	0
44	Paul Frère				10				Ki		0
45	Jimmy Davies		10								0
46	Duke Nalon		11								0
47	Andre Pilette				11						0
48	Bob Gerard					11					0
49	Rodney Nuckey							11			0
50	Johnny Claes			HN	Ki†	12		Ki		Ki	0
51	Carl Scarborough		12								0
52	Theo Helfrich							12			0
53	Kenneth McAlpine			Ki			Ki	13		HN	0
54	Manny Ayulo		13								0
55	Yves Giraud Cabantous					14				15	0
56	Hans Stuck							Ki		14	0
57	Jimmy Bryan		14								0
58	Rudolf Krause							14			0
59	Bill Holland		15								0
60	Ernst Klodwig							15			0
61	Rodger Ward		16								0
62	Wolfgang Seidel							16			0
63	Walt Faulkner		17								0
—	Jack Fairman						Ki			HN	0
—	Lance Macklin			Ki	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	0
—	Roy Salvadori			Ki		Ki	Ki	Ki		Ki	0
—	Elie Bayol					Ki				Ki	0
—	Chico Landi								Ki	Ki	0
—	Robert Manzon	Ki									0
—	Carlos Menditéguy	Ki									0
—	Pablo Birger	Ki									0
—	Adolfo Schwelm Cruz	Ki									0
—	Marshall Teague		Ki								0
—	Spider Webb		Ki								0
—	Bob Sweikert		Ki								0
—	Mike Nazaruk		Ki								0
—	Pat Flaherty		Ki								0
—	Jerry Hoyt		Ki								0
—	Johnnie Parsons		Ki								0
—	Don Freeland		Ki								0
—	Gene Hartley		Ki								0
—	Chuck Stevenson		Ki								0
—	Cal Niday		Ki								0
—	Bob Scott		Ki								0
—	Andy Linden		Ki								0
—	Johnny Thomson		Ki								0
—	Georges Berger				Ki						0
—	Arthur Legat				Ki						0
—	Jimmy Stewart						Ki				0
—	Tony Rolt						Ki				0
—	Ian Stewart						Ki				0
—	Duncan Hamilton						Ki				0
—	Tony Crook						Ki				0
—	Edgar Barth							Ki			0
—	Oswald Karch							Ki			0
—	Willi Heeks							Ki			0
—	Theo Fitzau							Ki			0
—	Kurt Adolff							Ki			0
—	Günther Bechem							Ki			0
—	Ernst Loof							Ki			0
—	Erwin Bauer							Ki			0
—	Peter Hirt								Ki		0
—	Piero Carini									Ki	0
—	John Fitch									Ki	0
Helyezés	Versenyző	ARG	500‡	NED	BEL	FRA	GBR	GER	SUI	ITA	Pontszám

• * Leggyorsabb kör (1 pont)
• ** Több versenyző futott ugyanolyan gyors leggyorsabb kört (megosztott 1 pont).
• † A helyezés ugyanannak az autónak két pilótája között megosztott

Források

• Az 1953-as szezonról a formula1.com honlapon