„Csecsemőmirigy” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ga:Faireog Thímis; kozmetikai változtatások |
|||
7. sor: | 7. sor: | ||
A csecsemőmirigyben jelen lévő limfocitákat '''timociták'''nak nevezik. |
A csecsemőmirigyben jelen lévő limfocitákat '''timociták'''nak nevezik. |
||
==Az emberi csecsemőmirigy fejlődéstana== |
== Az emberi csecsemőmirigy fejlődéstana == |
||
A csecsemőmirigy hámja a harmadik pár [[garattasak]] elülső szárnyaiból száll le végleges helyére, a későbbi mellkasba, ahol a kétoldali timuszlebeny egyesül. Ezt követően (a 7-8. embrionális héten) a kraniális [[dúcléc]]ből származó [[mesenchyma|mezenchimális]] tok veszi körül a hámtelepet, és sövényeket bocsát belé. Később (a 10-11. héten) [[T-limfocita]]-előalakok és az ún. járulékos sejtek telepednek meg a fejlődő csecsemőmirigyben. |
A csecsemőmirigy hámja a harmadik pár [[garattasak]] elülső szárnyaiból száll le végleges helyére, a későbbi mellkasba, ahol a kétoldali timuszlebeny egyesül. Ezt követően (a 7-8. embrionális héten) a kraniális [[dúcléc]]ből származó [[mesenchyma|mezenchimális]] tok veszi körül a hámtelepet, és sövényeket bocsát belé. Később (a 10-11. héten) [[T-limfocita]]-előalakok és az ún. járulékos sejtek telepednek meg a fejlődő csecsemőmirigyben. |
||
==Az emberi csecsemőmirigy anatómiája== |
== Az emberi csecsemőmirigy anatómiája == |
||
A csecsemőmirigy a [[szegycsont]] mögött, a [[gátorüreg]]ben elhelyezkedő, [[kötőszövet]]es tokkal körülvett, két lebenyből álló, lapos [[szerv]], melyen elkülöníthető egy külső kéreg- és egy belső velőállomány. A kötőszövetes tok sövényeket bocsát a szerv kéregállományába, 0,5-2 [[milliméter|mm]] átmérőjű lebenykékre osztva azt. A timusz tömege a pubertáskorban 30-40 [[gramm|g]], később ez az elzsírosodással párhuzamosan csökken, így felnőttben már csupán kb. 5 g. |
A csecsemőmirigy a [[szegycsont]] mögött, a [[gátorüreg]]ben elhelyezkedő, [[kötőszövet]]es tokkal körülvett, két lebenyből álló, lapos [[szerv]], melyen elkülöníthető egy külső kéreg- és egy belső velőállomány. A kötőszövetes tok sövényeket bocsát a szerv kéregállományába, 0,5-2 [[milliméter|mm]] átmérőjű lebenykékre osztva azt. A timusz tömege a pubertáskorban 30-40 [[gramm|g]], később ez az elzsírosodással párhuzamosan csökken, így felnőttben már csupán kb. 5 g. |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
A szerv vérellátását a bal és jobb oldali [[arteria thoracica interna|belső mellkasi verőér]] (''arteria thoracica interna'') biztosítja. Az artériák elágaznak a szerv tokjában, s ágaik a kötőszövetes sövények mentén haladva a velőállományba lépnek. A kéreg-velő határról indulva [[kapilláris]]hurkok szövik át a kéregállományt. |
A szerv vérellátását a bal és jobb oldali [[arteria thoracica interna|belső mellkasi verőér]] (''arteria thoracica interna'') biztosítja. Az artériák elágaznak a szerv tokjában, s ágaik a kötőszövetes sövények mentén haladva a velőállományba lépnek. A kéreg-velő határról indulva [[kapilláris]]hurkok szövik át a kéregállományt. |
||
==Az emberi csecsemőmirigy szövettana== |
== Az emberi csecsemőmirigy szövettana == |
||
[[Fájl:Gray1179.png|bélyegkép|Egy timuszlebenyke szerkezete]] |
[[Fájl:Gray1179.png|bélyegkép|Egy timuszlebenyke szerkezete]] |
||
[[Fájl:Thymus.JPG|bélyegkép|A fentinek megfelelő mikroszkópos felvétel. A kéreg sötét, a velő világosabb festődésű.]] |
[[Fájl:Thymus.JPG|bélyegkép|A fentinek megfelelő mikroszkópos felvétel. A kéreg sötét, a velő világosabb festődésű.]] |
||
29. sor: | 29. sor: | ||
A kéregben a limfociták csoportjait gyakran '''dajkasejtek'''nek nevezett hámretikulumsejtek ölelik körül. Diffúzan jelen vannak [[makrofág]]ok is, melyek az [[apoptózis|apoptotikus]] limfocitákat kebelezik be. A kéregállományban futó kapillárisokat hámretikulumsejtek és azok alaphártyája veszik körül, részt véve az ún. '''vér–csecsemőmirigy gát''' képzésében. E gát felelős azért, hogy csak bizonyos anyagok juthassanak be a szerv állományába, az érő limfociták közé. |
A kéregben a limfociták csoportjait gyakran '''dajkasejtek'''nek nevezett hámretikulumsejtek ölelik körül. Diffúzan jelen vannak [[makrofág]]ok is, melyek az [[apoptózis|apoptotikus]] limfocitákat kebelezik be. A kéregállományban futó kapillárisokat hámretikulumsejtek és azok alaphártyája veszik körül, részt véve az ún. '''vér–csecsemőmirigy gát''' képzésében. E gát felelős azért, hogy csak bizonyos anyagok juthassanak be a szerv állományába, az érő limfociták közé. |
||
A velőállományban néhány hámretikulumsejt egymásra hagymahéjszerűen rétegződve majd [[keratin |
A velőállományban néhány hámretikulumsejt egymásra hagymahéjszerűen rétegződve majd [[keratin]]izálódva ún. '''Hassal-testek'''et képez. E képletek funkciója még nem tisztázott. A velőben fordulnak elő az [[interdigitáló dendritikus sejt|interdigitáló]] [[dendritikus sejt]]ek, melyek a szervezet saját [[antigén]]jeit mutatják be a T-limfocitáknak. Itt találhatók az ún. '''Hammar-féle mioid sejtek''' is, szerepük még ismeretlen. |
||
==Az emberi csecsemőmirigy működése== |
== Az emberi csecsemőmirigy működése == |
||
A [[csontvelő]]ből származó [[T-limfocita]]-előalakok, nagyrészt a timuszhormonok segítségével az érpályán keresztül eljutnak a csecsemőmirigybe, és annak állományába hatolnak. Itt vándorolni és [[mitózis|osztódni]] kezdenek, majd [[T-sejt-receptor|TCR]]-[[gén]]jeik [[rekombináció|átrendeződnek]]. [A TCR (T-sejt-[[receptor]]) egy sejtfelszíni [[dimer|kétláncú]] [[fehérje]], melynek feladata az [[antigén]]-felismerés.] Ezután a T-limfociták 0,5-1%-a γδ-TCR-kifejezővé válik, majd visszakerül a keringésbe, és elhagyja a csecsemőmirigyet. Azonban a limfociták több mint 99%-a αβ-TCR-, [[CD4]]- és [[CD8]]-expresszálóvá válik, majd ezt követően pozitív és negatív szelekción esik át. Végül a sejtek megszüntetik vagy CD4- vagy CD8-expressziójukat, és kikerülnek a keringésbe. Az eztán CD4-et kifejező (CD4+) sejteket ''segítő (helper) T-limfocitáknak'', a CD8-at kifejezőket pedig ''citotoxikus T-limfocitáknak'' nevezzük. [A timuszon belül tehát a kettősen negatív (CD4–CD8–) limfociták kettősen pozitívvá (CD4+CD8+) válnak, majd CD4+CD8– -vá vagy CD4–CD8+ -vá.] |
A [[csontvelő]]ből származó [[T-limfocita]]-előalakok, nagyrészt a timuszhormonok segítségével az érpályán keresztül eljutnak a csecsemőmirigybe, és annak állományába hatolnak. Itt vándorolni és [[mitózis|osztódni]] kezdenek, majd [[T-sejt-receptor|TCR]]-[[gén]]jeik [[rekombináció|átrendeződnek]]. [A TCR (T-sejt-[[receptor]]) egy sejtfelszíni [[dimer|kétláncú]] [[fehérje]], melynek feladata az [[antigén]]-felismerés.] Ezután a T-limfociták 0,5-1%-a γδ-TCR-kifejezővé válik, majd visszakerül a keringésbe, és elhagyja a csecsemőmirigyet. Azonban a limfociták több mint 99%-a αβ-TCR-, [[CD4]]- és [[CD8]]-expresszálóvá válik, majd ezt követően pozitív és negatív szelekción esik át. Végül a sejtek megszüntetik vagy CD4- vagy CD8-expressziójukat, és kikerülnek a keringésbe. Az eztán CD4-et kifejező (CD4+) sejteket ''segítő (helper) T-limfocitáknak'', a CD8-at kifejezőket pedig ''citotoxikus T-limfocitáknak'' nevezzük. [A timuszon belül tehát a kettősen negatív (CD4–CD8–) limfociták kettősen pozitívvá (CD4+CD8+) válnak, majd CD4+CD8– -vá vagy CD4–CD8+ -vá.] |
||
41. sor: | 41. sor: | ||
Összefoglalva: először azok a sejtek élnek túl, melyek gyengén kötik az MHC-t, majd azok, melyek nem kötik ''erősen'' a saját antigént bemutató MHC-t. A túlélt T-limfociták feladata az lesz, hogy az ''idegen'' antigént bemutató MHC-khez kötődjenek. |
Összefoglalva: először azok a sejtek élnek túl, melyek gyengén kötik az MHC-t, majd azok, melyek nem kötik ''erősen'' a saját antigént bemutató MHC-t. A túlélt T-limfociták feladata az lesz, hogy az ''idegen'' antigént bemutató MHC-khez kötődjenek. |
||
==A csecsemőmirigy betegségei== |
== A csecsemőmirigy betegségei == |
||
A csecsemőmirigy állománya a pubertáskort követően élettani viszonyok között is fokozatosan elzsírosodik. Ezt a folyamatot felgyorsítják olyan károsító hatások mint [[stressz]], betegségek, [[éhezés]], [[sugárzás]] és [[szteroid]]kezelés. |
A csecsemőmirigy állománya a pubertáskort követően élettani viszonyok között is fokozatosan elzsírosodik. Ezt a folyamatot felgyorsítják olyan károsító hatások mint [[stressz]], betegségek, [[éhezés]], [[sugárzás]] és [[szteroid]]kezelés. |
||
53. sor: | 53. sor: | ||
A csecsemőmirigy [[daganat]]ai közül a jóindulatú vagy invazív [[thymoma|timóma]] és az egyértelműen rosszindulatú [[thymocarcinoma|timuszrák]] a hámretikulumsejtekből indulnak ki. Előfordulhatnak a timuszban [[lymphoma|limfómák]], [[csírasejtes daganat]]ok, [[neuroendokrin daganat]]ok és [[mezenchimális daganat]]ok is. |
A csecsemőmirigy [[daganat]]ai közül a jóindulatú vagy invazív [[thymoma|timóma]] és az egyértelműen rosszindulatú [[thymocarcinoma|timuszrák]] a hámretikulumsejtekből indulnak ki. Előfordulhatnak a timuszban [[lymphoma|limfómák]], [[csírasejtes daganat]]ok, [[neuroendokrin daganat]]ok és [[mezenchimális daganat]]ok is. |
||
==Forrás== |
== Forrás == |
||
* [[Szentágothai János]], Réthelyi Miklós: ''Funkcionális anatómia''. 8. átd. bőv. kiad., Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-242-564-2 |
* [[Szentágothai János]], Réthelyi Miklós: ''Funkcionális anatómia''. 8. átd. bőv. kiad., Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-242-564-2 |
||
* Röhlich Pál: ''Szövettan''. 2. jav. kiad. Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. ISBN 963-9129-37-2 |
* Röhlich Pál: ''Szövettan''. 2. jav. kiad. Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. ISBN 963-9129-37-2 |
||
*Falus András: ''Az immunológia élettani és molekuláris alapjai''. 3. kiad. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963-9214-17-5 |
* Falus András: ''Az immunológia élettani és molekuláris alapjai''. 3. kiad. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963-9214-17-5 |
||
*Kopper L., Schaff Zs. (szerk.): ''Patológia''. 2., jav. kiad. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-226-075-9 |
* Kopper L., Schaff Zs. (szerk.): ''Patológia''. 2., jav. kiad. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-226-075-9 |
||
{{nyirokrendszer}} |
{{nyirokrendszer}} |
||
{{DEFAULTSORT:C~sec~semo~mirigy}} |
{{DEFAULTSORT:C~sec~semo~mirigy}} |
||
[[Kategória:Nyirokrendszer]] |
[[Kategória:Nyirokrendszer]] |
||
77. sor: | 78. sor: | ||
[[fi:Kateenkorva]] |
[[fi:Kateenkorva]] |
||
[[fr:Thymus (anatomie)]] |
[[fr:Thymus (anatomie)]] |
||
[[ga:Faireog Thímis]] |
|||
[[gl:Timo]] |
[[gl:Timo]] |
||
[[he:בלוטת התימוס]] |
[[he:בלוטת התימוס]] |
A lap 2010. április 2., 05:24-kori változata
A csecsemőmirigy, más néven timusz (latinul thymus) egy nyirokszerv, a T-limfociták érésének legfőbb helye. A mellkasban helyezkedik el, közvetlenül a szegycsont mögött. Emberben a pubertáskorra éri el legnagyobb fejlettségét, majd állománya folyamatosan elzsírosodik.
A csontvelőből származó T-limfocita-előalakok a csecsemőmirigyben pozitív majd negatív szelekción esnek át, melyek során kb. 99%-uk apoptózist (programozott sejthalált) szenved. A pozitív kiválasztódás során azok a sejtek pusztulnak el, melyek nem képesek az antigén-felismerésre, s így haszontalanok. A negatív szelekció során pedig azok pusztulnak el, amelyek az egyed saját molekuláit is antigénként ismerik fel, s ily módon veszélyt jelentenének a saját szervezetre.
A csecsemőmirigyben jelen lévő limfocitákat timocitáknak nevezik.
Az emberi csecsemőmirigy fejlődéstana
A csecsemőmirigy hámja a harmadik pár garattasak elülső szárnyaiból száll le végleges helyére, a későbbi mellkasba, ahol a kétoldali timuszlebeny egyesül. Ezt követően (a 7-8. embrionális héten) a kraniális dúclécből származó mezenchimális tok veszi körül a hámtelepet, és sövényeket bocsát belé. Később (a 10-11. héten) T-limfocita-előalakok és az ún. járulékos sejtek telepednek meg a fejlődő csecsemőmirigyben.
Az emberi csecsemőmirigy anatómiája
A csecsemőmirigy a szegycsont mögött, a gátorüregben elhelyezkedő, kötőszövetes tokkal körülvett, két lebenyből álló, lapos szerv, melyen elkülöníthető egy külső kéreg- és egy belső velőállomány. A kötőszövetes tok sövényeket bocsát a szerv kéregállományába, 0,5-2 mm átmérőjű lebenykékre osztva azt. A timusz tömege a pubertáskorban 30-40 g, később ez az elzsírosodással párhuzamosan csökken, így felnőttben már csupán kb. 5 g.
A szerv vérellátását a bal és jobb oldali belső mellkasi verőér (arteria thoracica interna) biztosítja. Az artériák elágaznak a szerv tokjában, s ágaik a kötőszövetes sövények mentén haladva a velőállományba lépnek. A kéreg-velő határról indulva kapillárishurkok szövik át a kéregállományt.
Az emberi csecsemőmirigy szövettana
A csecsemőmirigy tokját főként kollagénrostok és elasztikus rostok hálózata alkotja. Benne vérerek és elvezető (efferens) nyirokerek futnak.
A timusz állományának alapját egy ún. hámretikulumsejtekből álló hálózat képezi, melynek nyúlványos sejtjei között fejlődésben lévő T-limfociták (ún. timociták) töltik ki a teret. A hámretikulumsejtek valódi hámsejtek, és alaphártyával rendelkeznek. A szerv állományában kisebb számban előfordulnak egyéb, ún. járulékos sejtek (makrofágok, dendritikus sejtek, mioid sejtek) is.
Érésük során a kapillárisokból kilépő T-limfocita-előalakok a kéreg külső, tokhoz közeli része felől a velőállomány felé haladnak, miközben nagy részük elpusztul. Ezért a kéregben még sok T-limfocita látható, míg a velőállományban már jelentősen lecsökken az arányuk.
A kéregben a limfociták csoportjait gyakran dajkasejteknek nevezett hámretikulumsejtek ölelik körül. Diffúzan jelen vannak makrofágok is, melyek az apoptotikus limfocitákat kebelezik be. A kéregállományban futó kapillárisokat hámretikulumsejtek és azok alaphártyája veszik körül, részt véve az ún. vér–csecsemőmirigy gát képzésében. E gát felelős azért, hogy csak bizonyos anyagok juthassanak be a szerv állományába, az érő limfociták közé.
A velőállományban néhány hámretikulumsejt egymásra hagymahéjszerűen rétegződve majd keratinizálódva ún. Hassal-testeket képez. E képletek funkciója még nem tisztázott. A velőben fordulnak elő az interdigitáló dendritikus sejtek, melyek a szervezet saját antigénjeit mutatják be a T-limfocitáknak. Itt találhatók az ún. Hammar-féle mioid sejtek is, szerepük még ismeretlen.
Az emberi csecsemőmirigy működése
A csontvelőből származó T-limfocita-előalakok, nagyrészt a timuszhormonok segítségével az érpályán keresztül eljutnak a csecsemőmirigybe, és annak állományába hatolnak. Itt vándorolni és osztódni kezdenek, majd TCR-génjeik átrendeződnek. [A TCR (T-sejt-receptor) egy sejtfelszíni kétláncú fehérje, melynek feladata az antigén-felismerés.] Ezután a T-limfociták 0,5-1%-a γδ-TCR-kifejezővé válik, majd visszakerül a keringésbe, és elhagyja a csecsemőmirigyet. Azonban a limfociták több mint 99%-a αβ-TCR-, CD4- és CD8-expresszálóvá válik, majd ezt követően pozitív és negatív szelekción esik át. Végül a sejtek megszüntetik vagy CD4- vagy CD8-expressziójukat, és kikerülnek a keringésbe. Az eztán CD4-et kifejező (CD4+) sejteket segítő (helper) T-limfocitáknak, a CD8-at kifejezőket pedig citotoxikus T-limfocitáknak nevezzük. [A timuszon belül tehát a kettősen negatív (CD4–CD8–) limfociták kettősen pozitívvá (CD4+CD8+) válnak, majd CD4+CD8– -vá vagy CD4–CD8+ -vá.]
A TCR β- és α-láncok génjeinek véletlenszerű átrendeződése miatt sokféle T-limfocita keletkezik. A pozitív szelekció során annak kell eldőlnie, egyáltalán képesek lesznek-e majd a szervezet sejtjei által bemutatott antigéneket felismerni. Ennél a kiválogatódásnál a dajkasejtek MHC-jéhez kis erősséggel kötődni képes T-limfociták túlélnek, az erre képtelenek elpusztulnak. [Az MHC (fő hisztokompatibilitási komplex) az a fehérje, ami a szervezet minden sejtjének felszínén jelen van, és bemutatja a sejtben jelen lévő antigéneket az immunrendszernek.]
A túlélt T-limfociták ezután negatív szelekción esnek át: az interdigitáló dendritikus sejtek és a makrofágok MHC-fehérjéik közvetítésével olyan antigéneket mutatnak be nekik, melyek az egyed saját molekuláit tartalmazzák. Ha a limfociták ezekhez az MHC-antigén komplexekhez kötődnek, az nem kívánatos, ugyanis a szervezetbe kikerülve a saját sejteket támadnák meg. Ezért ezek itt elpusztulnak. Viszont azok a T-limfociták, amelyek nem kötődtek erősen az MHC + saját antigén komplexekhez, valószínűleg képesek lesznek feladatuk végrehajtására, ezért kikerülnek a keringésbe.
Összefoglalva: először azok a sejtek élnek túl, melyek gyengén kötik az MHC-t, majd azok, melyek nem kötik erősen a saját antigént bemutató MHC-t. A túlélt T-limfociták feladata az lesz, hogy az idegen antigént bemutató MHC-khez kötődjenek.
A csecsemőmirigy betegségei
A csecsemőmirigy állománya a pubertáskort követően élettani viszonyok között is fokozatosan elzsírosodik. Ezt a folyamatot felgyorsítják olyan károsító hatások mint stressz, betegségek, éhezés, sugárzás és szteroidkezelés.
A csecsemőmirigy betegségei ritkák.
Hiányozhat vagy csökkent működésű lehet a timusz egyes fejlődési rendellenességekben, mint DiGeorge-szindróma, Nezelof-szindróma, Wiskott-Aldrich-szindróma, ataxia teleangiectasia. Fejlődési rendellenességként előfordulhatnak ártalmatlan ciszták is.
Timuszhiperplázia során a szerv mérete megnő. Masszív formában a timociták felgyülemlenek, follikuláris formában pedig (mely autoimmun betegségekre jellemző) nyiroktüszők jelennek meg a szervben.
A csecsemőmirigy daganatai közül a jóindulatú vagy invazív timóma és az egyértelműen rosszindulatú timuszrák a hámretikulumsejtekből indulnak ki. Előfordulhatnak a timuszban limfómák, csírasejtes daganatok, neuroendokrin daganatok és mezenchimális daganatok is.
Forrás
- Szentágothai János, Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia. 8. átd. bőv. kiad., Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-242-564-2
- Röhlich Pál: Szövettan. 2. jav. kiad. Semmelweis Egyetem Képzéskutató, Oktatástechnológiai és Dokumentációs Központ, Budapest, 2002. ISBN 963-9129-37-2
- Falus András: Az immunológia élettani és molekuláris alapjai. 3. kiad. Semmelweis Kiadó, Budapest, 2001. ISBN 963-9214-17-5
- Kopper L., Schaff Zs. (szerk.): Patológia. 2., jav. kiad. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 2006. ISBN 963-226-075-9