„Déllő-tó” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 11. sor: | 11. sor: | ||
==Legenda== |
==Legenda== |
||
[[Fájl:a Déllő-tó sétatérré vált.jpg|bélyegkép|250px|jobbra| |
[[Fájl:a Déllő-tó sétatérré vált.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Az egykori Déllő-tó helyén lévő sétatér 2007 telén]] |
||
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony vezér|Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. |
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, [[Ajtony vezér|Ajtony]] ellen hadba induló [[Szent István]] király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. |
||
A lap 2010. március 28., 03:46-kori változata
é. sz. 46,9114°, k. h. 19,6898°
A Déllő-tó, másnéven Dellő-tó volt Kecskemét belvárosának legjelentősebb állóvize, helyén ma a zöldfelületben gazdag Gyenes Mihály tér található.
Története
Kecskemét első közhasznú zöldterületét 1834-37 között, az elmocsarasodott ún. Déllő-tó helyén Gyenes Mihály ügyvéd és mérnök igyekezete hozta létre. A tó lecsapolása már 1816 óta megosztotta a város közvéleményét. Az időnként „dögletes levegőt” árasztó mocsár megtartását sokan azért támogatták, mert vizével tűz alkalmával a lajtos kocsik sokaságát lehetett egyszerre feltölteni. Végül a Gyenes Mihály tervei szerint elkészített csatornával lecsapolták, feltöltötték, s területén ligetet létesítettek. Ez a közel másfél hektár nagyságú kert már az 1840-es években „a művelt közönség egyedüli mulatóhelyévé és sétatérré” változott. A kert közepe táján egy zenekari kioszkot és egy cukrászdát építettek. A kert 600 db-ból álló faállományát az 1880. évi magas talajvíz majdnem elpusztította. A víz levonulása után a kertet szinte újjávarázsolták. Gondoskodtak a víz elvezetéséről, a park világításáról, padokat helyeztek ki és sövénnyel vették körül.
Legenda
A Déllő-tóról egykor legenda élt a kecskeméti nép ajkán. A helyiek szerint a lázadó főúr, Ajtony ellen hadba induló Szent István király serege a Déllő-tó mellékén ütötte föl pihenő táborát. A nyugalomra vágyó harcosokat azonban légnyi kiéhezett szúnyog támadta meg. Egy darabig csak csapkodták a vérre szomjazó apró, szárnyas ellenséget, de végül kezdték elveszíteni türelmüket. - Uram – kérték királyukat -, vígy bennünket igazi csatába, hadd harcoljunk érted, ahogy vitézekhez illik, de ments meg bennünket ezektől a zümmögő vérszopóktól. A király nyugalomra intette embereit és visszahúzódott sátrába imádkozni. Hamarosan csoda történt: hatalmas forgószél kerekedett és egy fuvallatra elsöpörte a szúnyogokat.
Külső hivatkozások
- [1]
- Hírös Naptár (2008. január)
- Joós Ferenc: Barangolások Kecskeméten (Kecskemét, 1968)