„Hortobágyi kényszermunkatábor” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
ref javítása
7. sor: 7. sor:
==Táborok==
==Táborok==
{| {{széptáblázat}}
{| {{széptáblázat}}
! Tábor neve
! Tábor neve<ref name="táborok"></ref>
! Fennállása
! Fennállása<ref name="táborok"></ref>
|-
|-
||
||
37. sor: 37. sor:
* 1951-1953
* 1951-1953
|}
|}

==Jelen==
==Jelen==
[[2000]]-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.<ref> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/bemutatkozas_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Bemutatkozás}}</ref>
[[2000]]-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.<ref> {{cite web|url=http://www.dfmc.hu/bemutatkozas_main.htm|accessdate=2010-03-27|publisher=Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete|title=Bemutatkozás}}</ref>

A lap 2010. március 27., 17:51-kori változata

1950 és 1953 között mintegy tízezer embert telepítettek ki bírói ítélet nélkül.[1] Fegyveres őrizet mellett, embertelen körülmények között kellett kényszermunkát végezniük a Hortobágy, Nagykunság és Hajdúság környéki állami gazdaságokban.[2] A kitelepítettek az 1953-as amnesztiát követően sem térhettek vissza otthonaikba és kárpótlást sem kaphattak.[3]

1950. június 23-án megkezdődött deportálások a kommunista hatalom beteges félelmének jellemző példája voltak. Családok ezreit vitték 12 alföldi munkatáborba az ország nyugati és déli határvidékéről, amelyet az akkori kormányzat (Dobi István, Rákosi Mátyás, Nagy Imre) a hidegháborús viszonyok miatt nem mondott biztonságosnak. A kitelepítetteknek alig egy órájuk volt holmijaik összeszedéséhez, irataikat elvették, s a lakhelyükön csak mintegy fél méter széles ágyon kaptak helyet. Kényszermunkájukat a környező falvak állami gazdaságaikban végezték egészen addig, amíg az első Nagy Imre vezette kormány 1953 júliusában amnesztiát hirdetett, és az év őszén feloszlatták az internálótáborokat. A kárvallottak azonban előző lakhelyeikre nem mehettek vissza, és csak segédmunkára vették fel őket. A rendszerellenesnek nyilvánított elhurcoltak házát, vagyonát így végleg elkobozták, amivel a lakosságot akarta a hatalom megfélemlíteni. Az áldozatokat azóta sem kárpótolta senki.

Táborok

Tábor neve[2] Fennállása[2]
  • Árkus
  • Borsós
  • Borzas-Mihályfalva
  • Ebes
  • Elep
  • Erzsébet-tanya
  • Kócspuszta
  • Kónya
  • Kormópuszta
  • Lászlómajor
  • Lenintanya
  • Tedej
  • 1950-1953
  • 1952-1953
  • 1950-1953
  • 1951-1953
  • 1951-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1950-1953
  • 1952-1953
  • 1950-1953
  • 1951-1953

Jelen

2000-ben a még életben lévő kényszermunkások létre hozták a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületét, amelynek ma 915 tagja van.[4]

Források

  1. A kényszermunkatáborok áldozataira emlékeztek. Szent Korona Rádió, 2007. június 23. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  2. a b c Táborok. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  3. Hortobágyi Kényszermunkatábor Története. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)
  4. Bemutatkozás. Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete. (Hozzáférés: 2010. március 27.)

Külső hivatkozások