„Király Károly” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
[[1950]]-[[1965]] között a [[Román Kommunista Párt]] (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a [[Magyar Autonóm Tartomány]] KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajon (körzet) első titkárává nevezték ki. [[1966]]-[[1968]] között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. [[1968]]-[[1972]] között a [[Kovászna megye]]i [[pártbizottság]] első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az [[1968]]. november 15-én megalakuló [[Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa|Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának]]. |
[[1950]]-[[1965]] között a [[Román Kommunista Párt]] (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a [[Magyar Autonóm Tartomány]] KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajon (körzet) első titkárává nevezték ki. [[1966]]-[[1968]] között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. [[1968]]-[[1972]] között a [[Kovászna megye]]i [[pártbizottság]] első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az [[1968]]. november 15-én megalakuló [[Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa|Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának]]. |
||
1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románlakta Karánsebesi Fakitermekő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává[[Krassó-Szörény megye]], majd visszaengedték Marosvásárhelyre. [[1978]]-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen.Újra Karánsebesre számüzték [[1978]]. |
1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románlakta Karánsebesi Fakitermekő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójává[[Krassó-Szörény megye]], majd visszaengedték Marosvásárhelyre. [[1978]]-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen.Újra Karánsebesre számüzték. [[1978]]. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a medgyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult [[Visky Árpád]]nak és az 1977 óta üldözött [[Hosszú István]]nak. Beadványaival, a legfelső párt-és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceausescu jogtiprásairól.<kiralykaroly.spotblog.com> |
||
Az [[1989]]-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választották. Részt vett a [[Romániai Magyar Demokrata Szövetség]] megalakításában, [[1992]]-[[1993]] között a Szövetség [[háromszék]]i szervezetének volt az elnöke. Az [[1990]]. március 17-19.-i [[marosvásárhely]]i eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("[[fekete március]]"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket. |
Az [[1989]]-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választották. Részt vett a [[Romániai Magyar Demokrata Szövetség]] megalakításában, [[1992]]-[[1993]] között a Szövetség [[háromszék]]i szervezetének volt az elnöke. Az [[1990]]. március 17-19.-i [[marosvásárhely]]i eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("[[fekete március]]"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket. |
||
A lap 2010. március 17., 19:36-kori változata
Király Károly (Dicsőszentmárton, 1930. szeptember 26.) romániai magyar politikus, közgazdász.
1950-1965 között a Román Kommunista Párt (RKP) ifjúsági szervezetének (KISZ) volt az aktivistája, majd a Magyar Autonóm Tartomány KISZ Bizottságának az első titkára, innen a Gyergyói rajon (körzet) első titkárává nevezték ki. 1966-1968 között az RKP Központi Bizottságának munkatársa. 1968-1972 között a Kovászna megyei pártbizottság első titkára és az RKP Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja volt. Alelnöke lett az 1968. november 15-én megalakuló Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának.
1972-ben a hivatalos román politika elleni tiltakozásul előbb lemondott tisztségéről. A hatalom „száműzte”, kinevezték a románlakta Karánsebesi Fakitermekő- és Feldolgozó Kombinát vezérigazgatójáváKrassó-Szörény megye, majd visszaengedték Marosvásárhelyre. 1978-ban levélben is tiltakozott a magyarságot sújtó román állami intézkedések ellen.Újra Karánsebesre számüzték. 1978. június 16-án ismeretlen személy rálőtt Király Károly gépkocsijára. 1978 októberében, már a medgyesfalvi konzervgyár igazgatójaként, állást adott a börtönből frissen szabadult Visky Árpádnak és az 1977 óta üldözött Hosszú Istvánnak. Beadványaival, a legfelső párt-és állami vezetéshez intézett leveleivel kiállt a romániai magyarok jogai mellett. Levelei külföldre juttatásával tájékoztatta a nemzetközi közvéleményt Ceausescu jogtiprásairól.<kiralykaroly.spotblog.com>
Az 1989-es forradalom után a román Nemzeti Megmentési Front alelnökévé választották. Részt vett a Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakításában, 1992-1993 között a Szövetség háromszéki szervezetének volt az elnöke. Az 1990. március 17-19.-i marosvásárhelyi eseményekben, amikor a városban etnikai zavargásokra került sor ("fekete március"), jelentős szerepet játszott, mint a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Konkrétan, nyomást gyakorolt a Maros megyei rendőrség és katonaság akkori vezetőire, hogy lépjenek közbe, és állítsák le az atrocitásokat, ellenkező esetben hadbíróság elé viszi őket.
1990. május végén tagja lett a román Szenátusnak (a kétkamarás román parlament másik háza, a Képviselőház mellett). Nem töltötte ki a mandátumát, 1991. december 12-én lemondott.[1]
Jelenleg Mezőkovácsházán él.
Írásai
- Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Budapest, 1995, Nap Kiadó. Részletek a könyvből:
- Nyílt kártyákkal, II. Az önrendelkezés útja. Pécs, 1999, Duplex Könyvkiadó.