A tithon emeletet a németsztratigráfus, Albert Oppel vezette be a szakirodalomba 1865-ben. A tithon név a görög mitológiából ismert Tithónoszra, a trójaiLaomedón fiára utal. Tithónosz beleszeretett a hajnal görög istennőjébe, Éoszba, akire a tithon név is utal, ugyanis ez a korszak a kréta hajnalánál található.
A tithon alapja a Hybonoticeras hybonotumammonitesz biozónánál található. 2009-ig nem készült globális referencia profil az alaphoz tartozóan. A tithon emelet teteje (a kréta rendszer berriasi emeletének alapja) a Berriasella jacobi ammoniteszfaj fosszíliáinak sztratigráfiai rekordban való feltűnésénél található.
Tagolás
A tithont gyakran kora/alsó, középső és késő/felső alkorszakra, illetve emeletre osztják fel. A késő tithon megegyezik a brit sztratigráfusok által használt portlandi korszakkal. A Tethys-óceán területén a tithon hét ammonitesz biozónára oszlik fel, melyek fentről lefelé haladva az alábbiak:
A legkisebb és legkorábbi jól ismert ankylosaurus. Típuspéldányának koponyája mindössze 29 centimétert ért el, teljes testhosszát pedig 3–4 méterre becsülték.
A kevés ismert, vízi életmódhoz alkalmazkodott felemásgyík egyike. Körülbelül 60 centiméter hosszú volt. Kígyószerű, áramvonalas teste és hosszú, erős farka alapján gyors úszó lehetett.
A legkisebb ismert madármedencéjű dinoszaurusz, melynek majdnem felnőtt példányai körülbelül 65–70 centiméter hosszúak és mintegy 0,5–0,75 kilogramm tömegűek lehettek. Mindenevőként és a heterodontosauridák egyik legkésőbbi túlélőjeként tartják számon.
A legkorábbi és legkezdetlegesebb ismert madár. 50 centiméter hosszú, fejlett repülőtollakkal rendelkező, egyes tulajdonságaiban még a dinoszauruszokra emlékeztető, de azoknál jóval nagyobb agyméretű állat volt, amely képessé vált a vitorlázórepülésre.
A Camptosaurus hosszúsága meghaladta a 7,9 métert, a csípőmagassága pedig elérte a 2 métert. Nehéz testfelépítésű négy lábon járó állat volt, amely a hátsó lábaira felágaskodva két lábon is tudott járni. Ez a nem valószínűleg közeli rokonságban állt a későbbi iguanodontia és hadrosaurida dinoszauruszok ősével. A csőrével valószínűleg cikászokat fogyasztott.
Aránylag kis méretű, körülbelül 2 méter hosszú és nagyjából 10 kilogramm tömegű (valószínűleg hypsilophodontida) növényevő, melyet Edward Drinker Cope után neveztek el. Bár az előkerült példányai jó állapotúak, nem készült róluk részletes leírás.
Egy 135 centiméteres szárnyfesztávolságú ctenochasmatoidea, melyről hosszú, fogakat kizárólag elöl tartalmazó csőre alapján azt feltételezik, hogy gerinctelen állatok után kutatott a sáros talajon.
0,98–1,08 méter szárnyfesztávolságú dsungaripteroidea, melynek két faja is ismertté vált. Ez az első pterosaurusnem, melynél felfedezték, hogy a fejdísz egy része lágy szövetből állt.
Aránylag kis méretű, 0,5–2,4 méter között változó szárnyfesztávolságú pterosaurus, amely a fején lágy szövetből álló fejdíszt viselt. Valószínűleg halakat és egyéb kisebb állatokat fogyasztott.
Az átlagosan 9 méter hosszú és 4 méter magas, négy lábon járó Stegosaurus az ívelt hátán két sorban, függőlegesen álló rombusz alakú lemezei, valamint a farka végén vízszintesen elhelyezkedő két pár hosszú tüskéje miatt az egyik legkönnyebben felismerhető dinoszaurusz.
Csak töredékek alapján ismert óriás sauropoda. A második faja, melynek egyetlen fosszíliája a leírását követően elveszett, a 40–60 méteres hosszúságot és a 122 tonnás tömeget is elérhette.
A hátsóknál hosszabb mellső lábakkal rendelkező sauropoda. Az egyik legnagyobb valaha élt szárazföldi állat. Felnőtt példányainak hossza meghaladhatta a 25 métert, míg a tömegük elérhette a 23,3 tonnát.
Morrison-formáció, Colorado, Új-Mexikó, Utah, Wyoming, USA
A leggyakoribb észak-amerikai óriássauropoda, melynek több faja is ismertté vált. A becslések alapján a hossza 15–23 méter, a maximális tömege pedig 47 tonna lehetett. Sorokban talált tojásai arra utalnak, hogy a legtöbb sauropodához hasonlóan nem gondozta az utódait.
Morrison-formáció, Colorado, Montana, Utah, Wyoming, USA
Észak-Amerika nyugati részének egyik gyakori, jellegzetesen hosszú nyakú és farkú sauropodája. 33,5 méteres hosszával éveken át a leghosszabb ismert dinoszaurusznak számított.
Körülbelül 20 méter hosszú, fejlett sauropoda, amely mindössze két hátcsigolya alapján ismert. Valamelyest hasonlított a Camarasaurusra, de a sauropoda alrendágon belüli elhelyezkedése tisztázatlan.
30 méteres hosszával és 40–48 tonnára becsült tömegével a legnagyobb ismert dinoszauruszok egyike, és a legnagyobb, amelyet Európában találtak. A filogenetikus elemzés szerint nem tartozik a Neosauropoda osztagba, ezért a számára létrehozott Turiasauria kládban helyezték el.
2–4 méter hosszú, félig vízi életmódhoz alkalmazkodott, a modern krokodilokhoz hasonló állat, Lehetséges, hogy ez a faj az Amphicotylus nemhez tartozik.
A teleosauridák utolsó képviselőjeként és a legnagyobb jura időszaki krokodilformájú állatként ismert. Feje 1,5 méter hosszú volt, a testhossza pedig meghaladta 9 métert.
Egy opportunista húsevő, amely halat, belemniteszt és más tengeri állatokat, valamint feltehetően dögöt is fogyasztott. A Metriorhynchus átlagos felnőttkori mérete elérte a 3 métert.
Számos faj alapján ismert krokodilforma, melynek maradványai többnyire Nyugat-Európából kerültek elő. A fajait a koponyájuk formája alapján két csoportra osztották fel.
Átlagos, nagy fejjel, robusztus hátsó és apró mellső lábakkal rendelkező theropoda. Egyedi jellegzetességként az orrcsontján apró szarvakat viselt, melyek szerepe nem tisztázott.
Pulykaméretű compsognathida. Az egyik legelső majdnem teljes csontváz alapján ismert, és az 1980-as és 1990-es évek között a legkisebbként számon tartott dinoszaurusznem.
4,5 méter hosszú és 160 kilogrammra becsült tömegű húsevő. Ez az első theropoda, melynek maradványaival együtt gasztrolitokat fedeztek fel. A feltételezés szerint a kövek a példányhoz tartoztak, de nem egy növényevő elfogyasztásakor kerültek az állat gyomrába. Rokoni kapcsolatai bizonytalanok. Kezdetben allosauroideának, majd sinraptoridának tartották, de valószínűbb, hogy inkább egy kezdetleges tetanurán theropoda, egy spinosauroidea lehetett.
Az Allosaurusra emlékeztető, de annál jóval kisebb, mindössze 8 méter hosszú és 100–150 kilogramm tömegű theropoda, melyet a sinraptoridák közé soroltak be. Lehetséges, hogy a második, majdnem teljes fosszíliája egy másik nemhez tartozik.
Közepes méretű coelurida, melynek felnőttkori méretét nem sikerült meghatározni. Két ismert példánya közül a nagyobb 4 méter hosszú volt. Hasonlított a Coelurusra, de néhány kezdetleges tulajdonsággal is rendelkezett.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Tithonian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Gradstein, F.M., Ogg, J.G. & Smith, A.G.. A Geologic Time Scale 2004. Cambridge University Press (2004)
Oppel, C.A. (1865). „Die Tithonische Etage”. Zeitschrift der Deutschen Geologischen Gesellschaft1865, 535–558. o.
↑Az International Commission on Stratigraphy idődiagramjának részletes változatához lásd: Gradstein, F.M., Ogg, J.G. & Smith, A.G.. A Geologic Time Scale 2004. Cambridge University Press (2004)