Csonkafülű denevér

Csonkafülű denevér
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Emlősök (Mammalia) Rend: Denevérek (Chiroptera) Család: Simaorrú denevérek (Vespertilionidae) Nem: Myotis Faj: M. emarginatus
Tudományos név
Myotis emarginatus (E. Geoffroy, 1806)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csonkafülű denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csonkafülű denevér témájú kategóriát.

A csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjéhez, ezen belül a kisdenevérek (Microchiroptera) alrendjéhez és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása

Főleg Európában és a Kaukázus egyes részein található meg, bizonyos területekről kipusztult. Magyarországon szórványosan előforduló, veszélyeztetett faj.

Alfajai

• Myotis emarginatus emarginatus
• Myotis emarginatus desertorum
• Myotis emarginatus turcomanicus

Megjelenése

Testhossza 4,4-5 centiméter, farokhossza 3,9-4,4 centiméter, magassága 0,85-0,9 centiméter, alkarhossza 3,6-4,2 centiméter és testtömege 7,5-10 gramm. Hasonlít a bajuszos denevérre, de nagyobb és sötétebb színű. A horgasszőrű denevértől annak kevésbé erőteljes vörös színezete, valamint a farkvitorla szabad szegélyén lévő kampós szőrszálak alapján különíthető el. Füle külső szegélyén félmagasságban szögletes kimetszés található, amely nagyjából a fülfedő végződésénél kezdődik, és a fülhossz felére terjed ki. Innen ered a neve. Csak a farokcsúcs legvége ér túl a farokvitorlán. Lába viszonylag kicsi.

Életmódja

Kora estétől késő reggelig vadászik. Mezők és vizek fölött, alacsonyan vagy közepes magasságban repül. Mint a legtöbb más denevér is, előnyben részesíti a ritkás erdőket, parkokat, a bokrokkal és facsoportokkal tarkított, művelt területeket. Tápláléka rovarok. A csonkafülű denevér leginkább magánosan, néha kis csoportokban, barlangok mélyén telel át.

Szaporodása

Szaporodása hasonlít a többi denevéréhez. Nagyobb kölykezőkolóniái meleg barlangokból és tágas, régi csűrökből ismertek.

Forrás

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
• Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178  
• Greenfo.hu