„Tápiószele” változatai közötti eltérés

	Tápiószele
	; Tápiószele címere
	; Tápiószele címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Magyarország
Vármegye	Pest
Kistérség	Nagykátai
Jogállás	város
Irányítószám	2766
Körzethívószám	53
	Népesség
Teljes népesség	5928 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	163,31 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	36,99 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 19′ 60″, k. h. 19° 52′ 60″
	Tápiószele Pozíció Pest vármegye térképén
	Tápiószele weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Tápiószele témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. február 13., 18:02-kori változata

Tápiószele város Pest megyében, a Nagykátai kistérségben.

Története

Legkorábbi leletek az új kőkorból ( Kr. e. 4500-4000) származnak. Régészeti kutatások igazolják, hogy a falu a kora Árpád-korban is lakott volt, a tatárjárás idején elpusztult, majd a XIII. század végén újra benépesült. Neve az Árpád-kori Zele (levegőmozgás) névszó származékának tekinthető. A Tápió előtaggal bővült forma csak a XVIII. század elején tűnik fel. Első írásos forrás a Váradi Regestrum 1219-ben említi Scela (villa) néven, kisebb birtokosok tulajdonaként. 1546-tól a török hódoltság területéhez tartozott. A török, a magyar, a német katonai erők fosztogatásai romlásba döntötték.

Az 1690-ben készült összeírásban a puszták között szerepelt. Szelét 1723-ban kezdték újratelepíteni birtokosai a Mocsáry és Batik-családok. Megemlítik, hogy a helység alatt nagy és mély tavakat formál a Tápió. Marháikat, a gyapjút és gabonáikat Pesten adják el. Van postája, vendégfogadója és serháza. 1789-ben 35 földesúr birtokolta. A kis- és középnemesi birtoklás építészeti emlékanyagaként néhány szép kúriát találhatunk községünkben. Botanikailag is érdekes park közepén áll az a klasszicizáló kisnemesi kúria, amely a Blaskovich-család gyűjteményének ad otthont.

1849-ben a turai csatába menvén megfordult itt Perczel Mór, Wysoczki, Dessewffy, Mészáros Lázár és Dembinszky is. Az első világháborúba 1510 fő vonult be katonának, 207 fő nem tért haza. A második világháborúban 138 tápiószelei szenvedett hősi halált, emlékműveiknél zajlanak községi ünnepségeink.

A környék munkaerőpiacán jelentős tényező a KGYV, TEMM, majd Ganz Ansaldo, később Ganz Transelektro néven működő gyár. 2009 október 15. óta CG Electric Systems Hungary Zrt, ahol nagy teljesítményű transzformátorokat, villanymotorokat, nagyfeszültségű készülékeket állítanak elő.

2009. július 1-je óta város.

Látnivalók

Blaskovich Múzeum
Makovecz Imre által tervezett Művelődési ház és Általános iskola (Farmosi út)
Nyaranta hagyományosan különféle rendezvényeknek (motorostalálkozó, országos nyugdíjastalálkozó, koncertek) ad helyet a Népkert, amelyekre az ország minden részéből érkeznek vendégek.

A kúria

A tápiószelei Blaskovich Múzeum (valójában Közgyűjtemény) az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. A berendezés, a műkincsek és a személyes tárgyak által megelevenedik a húszas-harmincas-negyvenes évek vidéki köznemesi életformája. Blaskovich János és György műgyűjtő, régész, irodalmár tevékenységet folytattak és szenvedélyes vadász hírében álltak (ezt azonban csak a természet közelsége és a nemes vadak szeretete inspirálta, nem az "úri divat"). A család tápiószentmártoni birtokán lótenyésztés folyt, innen származik Kincsem, a legyőzhetetlen versenyló.

A szelei kúriában a helybéli emberek dolgoztak, ők művelték a 200 hektárnyi birtokot is a falu körüli területeken. A konyhalány, szobalány és szakácsnő a kúria erre elkülönített részében laktak. A falu lakóival a fivérek hagyományosan jó kapcsolatot ápoltak, mindketten köztiszteletnek örvendtek. Legfőbb érdemük a kúria megóvása mellett a szelei közművelődésben vállalt vezető szerepük.