„Joseph Haydn” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pasztillabot (vitalap | szerkesztései)
a Sablon:Zenei lexikon forrássablon beszúrása
MauritsBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: hy:Յոզեֆ Հայդն; kozmetikai változtatások
160. sor: 160. sor:


== Felhasznált források ==
== Felhasznált források ==
* Albert Christoph Dies: ''[http://www.donjuanarchiv.at/archiv/bestaende/ernestea-sezzatense/oesterreich/wien/biographische-nachrichten-von-joseph-haydn.html Biographische Nachrichten von Joseph Haydn. Wien: Camesinaische Buchhandlung]'', 1810. (német nyelven)
* Albert Christoph Dies: ''[http://www.donjuanarchiv.at/archiv/bestaende/ernestea-sezzatense/oesterreich/wien/biographische-nachrichten-von-joseph-haydn.html Biographische Nachrichten von Joseph Haydn. Wien: Camesinaische Buchhandlung]'', 1810. (német nyelven)
{{commons|Category:Joseph Haydn}}
{{commons|Category:Joseph Haydn}}
*{{ZeneLex|22}}
* {{ZeneLex|22}}
* John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
* John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.


173. sor: 173. sor:


{{DEFAULTSORT:Haydn Joseph}}
{{DEFAULTSORT:Haydn Joseph}}

[[Kategória:Osztrák zeneszerzők]]
[[Kategória:Osztrák zeneszerzők]]
[[Kategória:Klasszicista zeneszerzők]]
[[Kategória:Klasszicista zeneszerzők]]
179. sor: 180. sor:


{{Link FA|eo}}
{{Link FA|eo}}

[[en:Joseph Haydn]]
[[en:Joseph Haydn]]
[[als:Joseph Haydn]]
[[als:Joseph Haydn]]
202. sor: 204. sor:
[[he:יוזף היידן]]
[[he:יוזף היידן]]
[[hr:Joseph Haydn]]
[[hr:Joseph Haydn]]
[[hy:Յոզեֆ Հայդն]]
[[ia:Joseph Haydn]]
[[ia:Joseph Haydn]]
[[id:Joseph Haydn]]
[[id:Joseph Haydn]]

A lap 2010. február 2., 03:06-kori változata

Thomas Hardy festménye, 1792

Joseph Haydn (Rohrau, 1732. március 31.Bécs, 1809. május 31.) osztrák zeneszerző, a bécsi klasszikus zene első nagy mestere. Teljes neve Franz Joseph Haydn, de maga csak a Joseph keresztnevet használta.

Élete

Haydn szülőháza Carl Bobies festményén

Joseph Haydn 1732-ben Rohrauban, egy kis osztrák faluban született. Apja szegény kerékgyártó volt. Két feleségétől 17 gyermeke született, de csak három lány és három fiú érte meg a felnőttkort. Joseph sorrendben a második volt. Az apának volt érzéke a zenéhez, szívesen énekelt, hárfán kísérve önmagát. A gyereksereg is bekapcsolódott a dalolásba, és így Joseph zenei tehetsége hamar kiderült. A szülők nem kis anyagi áldozatot hozva a közeli Hainburgba küldték iskolába a hatéves fiút, ahol rokonuk volt a vezető. Az iskolában megismerkedett néhány hangszerrel, megtanulta a kottaírást-olvasást, fejlődött énektudása. A fordulópontot Georg Reutter, a bécsi Stephansdom karmesterének látogatása hozta, aki új énekeseket keresett a kórusba. Meghallván a nyolcéves gyermek énekét, felvette a templomhoz tartozó kollégiumba.

A gyermekkórus tagjainak időbeosztása meglehetősen szigorú volt: a latin nyelv és a hittan, a zenei tantárgyak elsajátítása mellett állandó elfoglaltságot jelentettek a különböző fellépések. Haydn a kórus legtehetségesebb énekese volt, az egyik schönbrunni előadás alkalmával Mária Terézia pénzjutalomban részesítette. A kóruséneklésnek a mutálás vetett véget, 1749-ben az utcára került (a kórusban öccse, Michael lett az utódja).

Kottamásolásból, orgonálásból, tanításból tartotta fenn magát. Végül ki tudott bérelni egy padlásszobát, kölcsönből egy rozzant zongorát vett, és hozzá tudott fogni a komponáláshoz. Megírta „A sánta ördög” című operáját (elveszett), aminek nagy sikere volt, azonban további előadását politikai okok miatt betiltották. További kompozíciói (egyházi művek, divertimentók) ismertséget biztosították számára. Ennek révén került Fürnberg báró weinzierli kastélyába, ahol megírta első vonósnégyeseit. 1759-ben Morzin gróf csehországi birtokán vállalt zeneigazgatói (Kappelmeister) állást, és itt írta a zenekar számára első szimfóniáját. Haydn 1760-ban házasságot kötött, felesége Anna Maria Keller, egy bécsi parókakészítő lánya volt, a házasság azonban boldogtalannak bizonyult.

Valószínűleg Morzinnál figyelt fel a zeneszerzőre Esterházy Pál herceg, aki 1761-ben, miután Morzin anyagi problémák miatt elbocsátani kényszerült zenészeit, másodkarmesterré nevezte ki Haydnt kismartoni (Eisenstadt) zenekara mellé. A herceg egy év múlva meghalt, utódja fivére, Esterházy „Fényes” Miklós (avagy „Pompakedvelő” Miklós) lett. Testvéréhez hasonlóan ő is aktívan zenélt (kiváló barytonjátékos volt), és új zenekari és barytondarabokat, operákat rendelt Haydntól. Haydn 170 darabot írt a herceg kedvenc hangszerére. A feudális „szolga-gazda” viszony ellenére a herceg becsülte Haydn tehetségét, még azt is elnézte, hogy mások számára is komponált. Egy idő után már őt tekintette a zenekar vezetőjének, az első karmester, Gregor Werner halála után pedig zeneigazgatóvá nevezte ki.

1762-ben a herceg versailles-i stílusú palota építését határozta el a mai Fertődön (Eszterháza). A kastélyépület 1766-ra készült el, 1768-ra a színház, majd a Muzsikaház. Ebben laktak a zenészek is, családtagjaik azonban Kismartonban maradtak. Valószínűleg ez a helyzet vezetett 1772-ben a „Búcsúszimfónia” megírására. Bábszínház is épült, Haydn ennek számára marionett-operákat komponált.

A színház megnyitójára írta meg Lo speciale című vígoperáját, amelyet operák sora követett. Itt adták elő egyik tanítványának, Ignaz Pleyelnek a Die Fee Urgele című báb-operáját is (1776). Az opera műfajára azonban Haydn rövidesen ráunt, nem szívesen foglalkozott vele. Nem így az opera egyik énekesnőjével, Luigia Polzellivel, akitől állítólag fia is született. A hercegi házi zenéléséhez írt kompozíciókon kívül „külső” megrendeléseknek is eleget tett (például Applausus kantáta, Il ritorno di Tobia oratórium). Ezek a művek nagy sikert arattak Bécsben, és tovább növelték tekintélyét. Művei kiadása is egy tekintélyes kiadó kezébe került, aminek nyomán gyakorlatilag megszűntek a kalózkiadások, nem mellékesen pedig komoly bevételhez juttatták a zeneszerzőt. Neve Európa-szerte ismertté vált, sőt még Amerikában is előadták néhány szimfóniáját. Párhetes bécsi tartózkodásai alatt tisztelgő látogatást tettek nála neves komponisták. Mozart, aki mesterének tekintette, még hat új vonósnégyesét is neki ajánlotta.

1790-ben meghalt Esterházy Miklós. Utóda, Antal herceg feloszlatta a zenekart, a színházat, de Haydn járadékát tovább fizette. A zeneszerző Bécsbe költözött, itt kereste fel Peter Salomon, angol zenész és zenei vállalkozó, aki 1791-ben Londonba vitte. Új műveket komponált, többek között az első hat „londoni” szimfóniát. A hangversenyek hatalmas sikert hoztak Haydn számára, és Oxfordban díszdoktorrá avatták.

Haydn sírja Kismartonban

1792 nyarán visszautazott Bécsbe, ahol Beethoven a tanítványa lett, ez a kapcsolat azonban nem volt sikeres. 1794 januárjában ismét Angliába utazott, ahol előadták utolsó, 99-104. számú szimfóniáit. A siker ismét rendkívüli volt, de 1795-ben – III. György kérlelése ellenére – hazautazott.

Közben II. Esterházy Miklós lett Eszterháza ura, aki újjászervezte a zenei életet birtokán. Haydn is szerepet vállalt ebben, de a kapcsolat már csak néhány darab megkomponálását jelentette. Haydn Bécs Gumpendorf nevű városrészében lakott, a zenei műfajok közül már csak a vonósnégyesek és az oratóriumok (A Teremtés, Az évszakok) érdekelték. 1797-ben komponálta a Gott erhalte-t. Utolsó napjaiban, a francia megszállás alatt, Napóleon - tisztelete jeléül - díszőrséget állított háza elé. 1809-ben halt meg, hamvai ma a kismartoni (Eisenstadt) Bergkirche Haydn-mauzóleumában (az Esterházyak egykori várkápolnájában) nyugszanak.

Zenéje

Haydn-emlékmű Budán
(Kocsis András műve, 1959).

Haydn zenéjére a nyugodt, kellemes hangzás, a bécsies polgári humor, a kedélyes, családias derű a jellemző. Ugyanakkor megtalálhatók műveiben a fájdalmas pátosz, a komoly tépelődés hangjai is. Haydn zenei hangjának fejlődése alapvetően eltér más komponistákétól. Ennek oka az Esterházyak szolgálatában eltöltött évek viszonylagos elszigeteltsége. Emiatt sok mindent neki kellett kikísérleteznie, nem támaszkodhatott a zene egyetemes fejlődésére, a tapasztalatok hasznosítására.

Szimfóniáiban sokáig a háromtételes formamodellt alkalmazta, majd – bár különösebb visszhang nélkül már más is alkalmazta a négytételes formátumot – 1756-tól kezdve „magától” rátalál a gyors-lassú-menüett-gyors tételfelosztásra. A hangszerelés területén is a saját kísérletei révén különíti el például a csellót a nagybőgőtől, sőt a lassú tételekben szólókat ad a csellónak, bővíti a fúvósszekciót, és sajátos hangulatfestő feladatokkal látja el őket. Kijelenthető, hogy a szimfóniák területén – Mozart korai halála után és Beethoven 3. szimfóniájáig – Haydn a műfaj egyedüli nagy egyénisége. Erre számára is bizonyságot szolgáltattak a londoni utak. Haydn szerzeményei között kiemelten kell foglalkozni a vonósnégyesekkel, ő a műfaj legjelentősebb képviselője. A kvartett zenei formáját – előzmények nélkül – kétségtelenül ő dolgozta ki és finomította. Vonósnégyeseinek hangzása az Op.9-től kezdődően válik igazán egységessé, igazán „négyessé”, és ekkor válnak a darabok négytételessé. Az egyházzenei művek közül a mise végigkíséri Haydnt, az első rövidebb kompozíciók után az Orgelmessék és a Stabat Mater nyújtanak lehetőséget a mű részleteinek sokféle hangulati, formai fűzésére. Végül a második Te Deum a bécsi klasszikus stílus összefoglalásának tekinthető. Az oratóriumok terén Haydn a Händel utáni korszak legnagyobbja. Különösen nagy lendületet adtak a műfaj iránti érdeklődésének angliai útjai. Két utolsó oratóriuma, A Teremtés és Az évszakok a műfaj legnagyobb jelentőségű kompozíciói közé tartoznak.

Haydn zenéjének sokszínűségét, műfajgazdagságát méltatva nem lehet megkerülni magyar zenei vonatkozásait. Eszterházi tartózkodása alatt nyilván kapcsolatba került a magyar népzenével, a hangszeres tánczenével. Az ő szerzeményeiben jelenik meg először a magyar népzene kimutatható hatása. „…»all' ongarese« feliratú darabjaival világszerte hirdette, hogy itt egy sajátos, minden mástól elütő zenei kifejezésmód él” – írja róla Kodály Zoltán. Emellett alkalmazta az osztrák és a horvát népzene sajátos elemeit is.

Haydn műveinek jegyzékét Anthony van Hoboken, holland műgyűjtő, zenetörténész készítette el évtizedek munkájával (Joseph Haydn. Thematisch-bibliographisches Werkverzeichnis, kötetei: 1. hangszeres művek, 2. vokális művek, 3. mutatók, pótlások, javítások).

Művei

Haydn műveinek nyilvántartása meglehetősen nehéz; a különböző listákon számos vitatott hitelű darab is szerepel. Műveinek csak kis része maradt fenn eredeti kéziratban vagy korrekt kiadói példányként: a többség másolat, vagy egykorú nyomtatvány. Ezeknek a nyomtatványoknak egy része kiadói haszonszerzés céljából számos idegen művet is tartalmaz Haydn neve alatt. Emellett Haydn rengeteg kompozíciója elveszett vagy megsemmisült. Ezek egy részének címét ismerik a zenetörténészek, többségükről azonban csak feltételezések vannak (gondoljunk csak arra, hány kotta semmisülhetett meg Haydn kétszer is leégett kismartoni házában). Az alábbi lista, noha nem teljes, azokat a műveket tartalmazza, amelyek bizonyítottan Haydn szerzeményei.

Zenekari művek

Le matin (6.),
Le midi (7.),
Le soir (8.),
Lamentatione (26.),
Abschieds- (Búcsú-) (45.),
Párizsi (83-87.) és a
London-szimfóniák:
  • 93. szimfónia, D-dúr, (1791)
  • 94. szimfónia, G-dúr, The Surprise (Üstdobütés) (1791)
  • 95. szimfónia, c-moll, (1791)
  • 96. szimfónia, D-dúr, The Miracle (1791)
  • 97. szimfónia, C-dúr, (1792)
  • 98. szimfónia, B-dúr, (1792)
  • 99. szimfónia, Esz-dúr, (1793)
  • 100. szimfónia, G-dúr, Military (Katona) (1793)/(1794)
  • 101. szimfónia, D-dúr, The Clock (Óra) (1793)/(1794)
  • 102. szimfónia, B-dúr, (1794)
  • 103. szimfónia, Esz-dúr, Drumroll (Üstdobpergés) (1795)
  • 104. szimfónia, D-dúr, London vagy Solomon (1795)
  • 14 nyitány
  • Die Sieben Worte unseres Erlösers am Kreuz (A Megváltó hét szava a keresztfán) zenekari változata, 1785.
  • 6 induló
  • 6 táncsorozat

Versenyművek

  • 4 versenymű zongorára (csembalóra, orgonára)
  • 3 versenymű hegedűre
  • 5 versenymű csellóra, de ebből általában csak a C-dúrt és a D-dúrt játsszák. Valójában négy D-dúr és egy C-dúr műről van szó.
  • 2 versenymű trombitára, ill. kürtre
  • 1 versenymű oboára C-dúr

Vonósnégyesek

  • 77 vonósnégyes, közte például:
    • Nap-kvartettek,
    • Orosz,
    • Porosz,
    • Pacsirta
    • Kaiser
    • Napfelkelte.

Egyéb kamarazeneművek

  • 27 vonóstrió, -duó
  • 170 barytontrió, -duó
  • 31 zongora-hegedű-cselló trió
  • 1 zongora-hegedű szonáta
  • 7 zongorás divertimento kéthegedű-basso kísérettel

Szóló zongoraművek

  • 52 zongoraszonáta
  • G-dúr capriccio, 1765
  • C-dúr fantázia, 1789
  • f-moll variációk, 1793

Misék

  • Missa brevis, ~1750.
  • Missa in honorem Beatissimae Virginis Mariae (Grosse Orgelmesse), 1766.
  • Missa Stae Caeciliae, ~1770.
  • Missa Sancti Nicolai, 1772.
  • Missa brevis Sancti Johannis de Deo (Kleine Orgelmesse), ~1775.
  • Missa Cellensis (Mariazeller-Messe), 1782.
  • Missa in tempore belli (Pauken-Messe), 1796.
  • Missa Sancti Bernardi de Offida (Heilig-Messe), 1796.
  • Missa in Angustiis (Nelson-Messe), 1798.
  • Theresien-Messe, 1799.
  • Schöpfungs-Messe, 1801.
  • Harmonie-Messe, 1802.

Egyéb egyházi zene

  • 2 Te Deum, 1765., ~1800.
  • Stabat Mater, ~1767.
  • 2 Salve Regina, 1756., 1771.
  • Cantelina pro adventu („Ein' Magd, ein' Dienerin”)

Oratóriumok

  • Il ritorno di Tobia 1775.
  • Die Sieben Worte unseres Erlösers am Kreuze (A Megváltó hét szava a keresztfán), 1792.
  • Die Schöpfung (A Teremtés), 1798.
  • Die Jahreszeiten (Az Évszakok), 1801.

Kantáták, kórusok

  • Applausus, 1768.
  • Die Erwählung eines Kappelmeisters, ~1795.
  • Hark (Vihar), 1792.
  • Egyéb alkalmi művek

Operák

21 opera, köztük:

    • Acide e Galatea, (Acis és Galatea) 1762.
    • La Canterina (Az énekesnő), 1766.
    • Lo Speziale (A patikus), 1768.
    • Le pescatrici, 1769.
    • L'infedeltà delusa (Aki hűtlen, pórul jár), 1773.
    • Philemon und Baucis, 1773.
    • L'incontro improvviso (A váratlan találkozás), 1775.
    • La vera constanza (Az igazi hűség), 1776.
    • Il mondo della luna (Élet a Holdon), 1777.
    • L'isola disabitata, 1779.
    • La fedeltà premiata (A megjutalmazott hűség), 1780.
    • Orlando Paladino (Orlando lovag), 1782.
    • Armida, 1784.
    • L'anima del filosofo – Orfeo ed Euridice (Orfeusz és Euridiké), 1791.

Vokális művek

  • Szólókantáták, betétáriák
  • Dalok
  • Többszólamú ének zongorakísérettel
  • Kánonok

Hallgassuk meg!

Haydn: No.101. „Óra” szimfónia, 2. tétel Haydn: No.62 zongoraszonáta, 1. tétel Fájl:Haydn Piano Sonata No62 HobXVI-52 Mvt1.ogg Haydn: No.62 zongoraszonáta, 2. tétel Fájl:Haydn Piano Sonata No62 HobXVI-52 Mvt2.ogg Haydn: No.40 zongoraszonáta, 1. tétel Haydn: No.40 zongoraszonáta, 2. tétel

Felhasznált források

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Haydn témájú médiaállományokat.
  • Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
  • John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.

További információforrások