Korzika

Korzika (Corse, Corsica)
A hajdani főváros, Corte
Korzika zászlaja
Közigazgatás
Ország	Franciaország
Székhely	Ajaccio
Megyéi	Corse-du-Sud (2A) Haute-Corse (2B)
Elnök	Camille de Rocca-Serra
Népesség
Teljes népesség	347 597 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	34,8 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	8680 km²
Időzóna	UTC+01:00 UTC+02:00
Korzika régió elhelyezkedése
Korzika weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Korzika témájú médiaállományokat.

Korzika (franciául: Corse, korzikaiul: Corsica) a Földközi-tenger negyedik legnagyobb szigete (Szicília, Szardínia, és Ciprus után). Olaszországtól nyugatra, Szardínia szigetétől északra, Franciaországtól pedig délkeletre fekszik.

Korzika Franciaország 26 régiójának (région) egyike, noha a jog magát Korzika szigetét "területi közösség" (collectivité territoriale) határozza meg. Számos olyan fontos jogot élvez, amely nagyobb hatáskört biztosít számára, mint amennyi a többi régió rendelkezésére áll, de összességében jogi helyzete mégiscsak a többi régióéhoz hasonló. A köznyelvben Korzikát mindenesetre csak mint régiont említik meg. A szigetet a Ligur-tenger választja el a szárazföldtől. Ennek ellenére Korzika hivatalosan Franciaország szerves része, ráadásul nem is számít tengeren túli területnek.

A sziget Bonaparte Napóleon szülőhelyeként ismert.

Történelem

Korzika domborzati térképe

Korzika az őskorban

A feltárt leletek alapján Korzikán már az i. e. 6. évezredben laktak emberek. Az i. e. 3. és az i. e. 2. évezredből kőszobrok, kőtömbök és síremlékek maradtak fenn.

Korzika az ókorban és a középkorban

A sziget az évszázadok során folyamatosan váltakozva különböző népek befolyása alatt állt. Föníciai és etruszk hódítók után i. e. 560 körül görög telepesek érkeztek, majd karthágói befolyás alá került egészen i. e. 237-ig, ekkor elfoglalták a rómaiak. Korzika római irányítás alatt maradt egészen 430-ig, ekkor vandálok, majd gótok rohanták le. 552-ben a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került, majd a bizánci uralom összeomlása után egymást követően újabb befolyások érték: előbb a lombardok szállták meg, majd 713-tól rendszeressé váltak az arab hódítások, végül, a 8. század végén Nagy Károly foglalta el és tett rá kísérletet, hogy a Frank Birodalomhoz csatolja. 806-tól kezdve többször is mór hódítók szálltak partra, de 810-ben vereséget szenvedtek a frankoktól. 850-től 1034-ig a Nyugat-római Birodalom és Toszkána között dúló viszályt is kihasználva a sziget nagy részét a mórok mégis meghódították, ezt követően azonban a 10. század végére feudális anarchia alakult ki.

1077-ben a pisai püspök révén Korzika a pápai legátus részévé vált és így mintegy 200 évig a Pisai Köztársaság fennhatóság alá került. Folyamatos térhódítása után azonban 1284-ben a pisaiak ellen vívott meloriai csata után Korzika felett egy időre a Genovai Köztársaság vette át felette az irányítást, velük azonban 1296-tól az aragóniaiak is folyamatos harcban álltak a területért, akik 1406-ban a sziget nagy része felett át is vették a hatalmat, ám 1434-ben Genova föléjük kerekedett és az 1553-tól 1559-ig tartó rövid francia uralmat leszámítva, a 18. század végéig helyi lázadások és külső támadások ellenére az ő fennhatóságuk alatt maradt.

Korzika az újkor kapujában

1755-ben kétszeri francia beavatkozás után, Pascal Paolit kinevezték tábornagynak és kikiáltották a Korzikai Köztársaságot. A Korzikai Alkotmány volt az újkor első független, nemzeti alkotmánya, ami a felvilágosodás elvei szerinti demokráciát hozott létre, és noha kevésbé ismert, előfutára volt az USA 1777-ben, és Lengyelország 1791-ben elfogadott alkotmányának. A létrejövő liberális politikai rendszer a maga idejében egyedi volt, a történelemben elsőként szavazójogot biztosított a nőknek.

1768-ban XV. Lajos francia király Genovától megvette annak a szigettel kapcsolatos minden követelését és 1769-ben a köztársasági erők visszaverésével Korzika felett átvette az irányítást. Paoli Londonba menekült, a francia forradalom után az Angliában próbált szövetségeseket találni Korzika függetlenségére irányuló törekvéseihez.

1794-ben az angolok elfoglalták a szigetet és kikiáltották az Angol-Korzikai Királyságot, azonban 1796-ban a Nemzetgyűlés egy 1789-es rendeletében kimondottaknak megfelelően Franciaország azt a sajátjának tekintette és visszafoglalta.

San Cervone Templom

Napóleon

Korzika a szülőhelye Napoléon Bonaparténak, aki egy korzikai kisnemesi családban született 1769. augusztus 15-én a korzikai Ajaccio városában egy nyolcgyermekes család második utódaként (Jozifenával kötött házassága okmányán azonban születési dátumként 1768. február 5-e szerepel).

A szülei fiatalon francia iskolába járatták, de ettől függetlenül 1793-ig meglehetősen sok időt töltött a szigeten, amikor viszont a kialakult politikai helyzet miatt családjával Franciaországba költöztek.

Közigazgatás

Korzika kollektív territóriumának fővárosa Ajaccio (korzikaiul: Aiacciu). A régió két francia megyére bomlik: Corse-du-Sud és Haute-Corse. A közelmúlt autonómiai törekvései meghiúsultak, az az elképzelés pedig, melynek célja a megyék megszüntetése és a kollektív territórium visszaállítása lett volna, egy 2003-as népszavazáson csekély különbséggel szintén elbukott.

Földrajz

Éghajlat

A sziget éghajlata mediterrán. A nyár itt forró és száraz, a tél pedig enyhe és esős. Januárban és februárban 300 méter felett megmarad a hótakaró, amely sportolásra is alkalmas. A szigeten körülbelül 50 esős nap van, amely jellemzően október és január között oszlik el. A napos órák száma több mint 2700. A magas hegycsúcsok között az időjárás viszont hirtelen meg tud változni. A szél sokat fúj, a helyiek több fajta szelet is megkülönböztetnek: maestrale, libecciu, tramuntane, ponente, gregale és levante. A legjellemzőbb az északról fújó maestrale vagy más néven mistral.

A levegő átlagos hőmérséklete (C°)
Hónap	Napi min	Napi max
Január	3	13
Február	4	14
Március	5	16
Április	7	18
Május	10	21
Június	14	25
Július	16	27
Augusztus	16	28
Szeptember	15	26
Október	11	22
November	7	18
December	4	15

A tengervíz átlagos hőmérséklete (C°)
Hónap	Hőmérséklet
Április	13,9
Május	16,3
Június	19,3
Július	22,3
Augusztus	23,4
Szeptember	22,0
Október	19,7

Növényzet és állatvilág

A természetes növénytakaró 400 méterig mediterrán erdőkből, bozótokból áll, illetve fügekaktusz, aloé, agavé, szőlő és citrusfélék teremnek. 1000 méteres magasságig jellemzően gesztenye és tölgyerdők találhatók. E felett bükk, nyír, éger, feketefenyő- és topolyafenyő a jellegzetes növényzet.

A szigeten gyíkok, tűzszalamandra, teknősök, vadnyúl és vaddisznók élnek nagy számban. Mérges kígyók nem honosak. Madarak közül gyakoriak az ölyvek és a karvalyok.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Korzika témájú médiaállományokat.

Magyar nyelvű

• Natalie John: Korzika, Freytag&Berndt Budapest Kft, Budapest, 2003. ISBN 963-9458-08-2
• Bereznay István, Sz. Bálint Klára: Korzika, Panoráma, Budapest, 2004. ISBN 963-243-884-1

Angol nyelvű

• Lindsay Bennet: Berlitz Pocket Guide Corsica, Apa Publications GmbH & Co. Verlag KG, Singapore, 2004. ISBN 981-246-497-2