„A fekete város (regény)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a kisebb formai javítások |
a →Cselekmény: Károly Róbert --> I. Károly magyar király (zöldkékít), |
||
| 42. sor: | 42. sor: | ||
{{Idézet 2|''– Ebet ebért! Hörögte, egész testében reszketve, és lőtt. A bíró egy jajkiáltással a hóra zuhant.''|A fekete város<ref>Lásd: „A szászok furfangja” című (harmadik) fejezetet.</ref>}} |
{{Idézet 2|''– Ebet ebért! Hörögte, egész testében reszketve, és lőtt. A bíró egy jajkiáltással a hóra zuhant.''|A fekete város<ref>Lásd: „A szászok furfangja” című (harmadik) fejezetet.</ref>}} |
||
Görgey hátat fordított és elhagyta a helyszínt, a szászok pedig tanakodni kezdtek, mitévők legyenek. Azonban, se nem eredtek az alispán után, se segítségért nem siettek a sebesült bíró számára, hanem megragadták őt, és a testtel elkezdtek rohanni az alispáni földek felé. Amerre csak jártak véres nyomot hagytak maguk után a havon, míg a bíró végképp ki nem lehelte a lelkét. Majd kinyilvánították, hogy a vérrel elkerített terület Lőcse város vérrel szerzett területévé változott.<ref>Lásd.:Görgey István: A Görgey-nemzetség történeté-ben ekként elbeszélt szájhagyománya. „''Az ispán és a polgármester ki-ki a maga területén vadászván, Görgeynek kedvenc kutyája átszaladt a mezsgyén, be a lőcsei határba. Erre a polgármester agyonlőtte a kutyát, az alispán pedig a polgármester. Ekkor a még hevenyében is okos és körültekintő vadásztársak felkapván meglőtt polgármesterük holttestét, vele betörtek a görgői határba, s abból annyi földet, amennyit ma is az említett négyszög befoglal, szaladvást megkerülvén, ezzel azt az akkori idők szokásjoga szerint megszerezték városuknak véren.''”</ref> Ezt egy [[Károly Róbert]] idejéből származó szupplikációra alapozva.<ref>Az akkori lőcsei bíró az uralkodóhoz folyamodott. Mondván, hogy ők egészen a Marovka-dűlőig védték [[Csák Máté]] hadai ellen a földet, tehát több illeti őket, mint amit a háború után kaptak. Ekkor írta őfelsége saját kezűleg „Effusio sangvinis judicis Lewchoviae terae acquisitones vigorem obtineat.” (A lőcsei főbíró vérének földszerző erő adassék.)</ref> |
Görgey hátat fordított és elhagyta a helyszínt, a szászok pedig tanakodni kezdtek, mitévők legyenek. Azonban, se nem eredtek az alispán után, se segítségért nem siettek a sebesült bíró számára, hanem megragadták őt, és a testtel elkezdtek rohanni az alispáni földek felé. Amerre csak jártak véres nyomot hagytak maguk után a havon, míg a bíró végképp ki nem lehelte a lelkét. Majd kinyilvánították, hogy a vérrel elkerített terület Lőcse város vérrel szerzett területévé változott.<ref>Lásd.:Görgey István: A Görgey-nemzetség történeté-ben ekként elbeszélt szájhagyománya. „''Az ispán és a polgármester ki-ki a maga területén vadászván, Görgeynek kedvenc kutyája átszaladt a mezsgyén, be a lőcsei határba. Erre a polgármester agyonlőtte a kutyát, az alispán pedig a polgármester. Ekkor a még hevenyében is okos és körültekintő vadásztársak felkapván meglőtt polgármesterük holttestét, vele betörtek a görgői határba, s abból annyi földet, amennyit ma is az említett négyszög befoglal, szaladvást megkerülvén, ezzel azt az akkori idők szokásjoga szerint megszerezték városuknak véren.''”</ref> Ezt egy [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] idejéből származó szupplikációra alapozva.<ref>Az akkori lőcsei bíró az uralkodóhoz folyamodott. Mondván, hogy ők egészen a Marovka-dűlőig védték [[Csák Máté]] hadai ellen a földet, tehát több illeti őket, mint amit a háború után kaptak. Ekkor írta őfelsége saját kezűleg „Effusio sangvinis judicis Lewchoviae terae acquisitones vigorem obtineat.” (A lőcsei főbíró vérének földszerző erő adassék.)</ref> |
||
A fejét vesztett városi szenátus, mindezen felül bosszút is esküszik: a megboldogult bíró egyik kezét bebalzsamozzák, hogy majd csak akkor temessék a test mellé, mikor kivégezték Görgeyt. Elkezdődnek a különféle cselfogások, hogy az alispánt Lőcse városába hozva furfanggal, vagy erőszakkal bíróság elé állíthassák. A földszerzők közül választott új bírónak, Nustkorb úrnak, nemcsak a rá váró szereppel kell megbirkóznia, hanem azzal a nem is légből kapott váddal, hogy valójában közös tettükkel ő maga ölte meg az előző bírót, mindezek mellett Görgey sem könnyű ellenfél. Hogy megvédje egyetlen örökösét: Rozálit a szász furfangtól, álnéven Lőcsébe viteti egy nevelőintézetbe, mondván, hogy éppen ott nem fogja senki sem keresni. Rozáli az úton találkozik a hazahívott, eddig idegenben tanuló, fiatal jövőbeni lőcsei szenátorral, Fabrícius Antallal és egymásba szeretnek. Az eddig a világtól elzárva nevelkedett lány sokáig nem érti a történteket, de a falak mögé kerülve minden világossá válik számára. |
A fejét vesztett városi szenátus, mindezen felül bosszút is esküszik: a megboldogult bíró egyik kezét bebalzsamozzák, hogy majd csak akkor temessék a test mellé, mikor kivégezték Görgeyt. Elkezdődnek a különféle cselfogások, hogy az alispánt Lőcse városába hozva furfanggal, vagy erőszakkal bíróság elé állíthassák. A földszerzők közül választott új bírónak, Nustkorb úrnak, nemcsak a rá váró szereppel kell megbirkóznia, hanem azzal a nem is légből kapott váddal, hogy valójában közös tettükkel ő maga ölte meg az előző bírót, mindezek mellett Görgey sem könnyű ellenfél. Hogy megvédje egyetlen örökösét: Rozálit a szász furfangtól, álnéven Lőcsébe viteti egy nevelőintézetbe, mondván, hogy éppen ott nem fogja senki sem keresni. Rozáli az úton találkozik a hazahívott, eddig idegenben tanuló, fiatal jövőbeni lőcsei szenátorral, Fabrícius Antallal és egymásba szeretnek. Az eddig a világtól elzárva nevelkedett lány sokáig nem érti a történteket, de a falak mögé kerülve minden világossá válik számára. |
||
A lap 2010. január 30., 13:16-kori változata
| A fekete város | |
 | |
| Szerző | Mikszáth Kálmán |
| Ország | Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Műfaj | regény, történelmi regény |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1910 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz A fekete város témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
- „Lőcse városában villámként híre futott a nevezetes vadászatnak, melyet késő emberöltők is akként emlegettek, hogy elesett benne: egy szarvas, egy kutya, egy nyúl és egy bíró.”[1]
A fekete város Mikszáth Kálmán író utolsó nagy regénye. 15 fejezetből áll, melyek esetenként különleges „elbeszélő címet” viselnek, mint rögtön az első: „Némely előzmények és részletek, melyeket okvetlenül szükséges tudni”. (A fejezetcímekért és további idézetekért lásd a magyar Wikidézet idevágó cikkét.) A nagysikerű művet meg is filmesítették 1971-ben.
Keletkezése
Először a Vasárnapi Újság nevű sajtótermék közölte folytatásokban, 1908 és 1910 között. Néhány hónappal a halála előtt fejezte be. Mire az alkotás könyv alakban is megjelent (1911-ben), az író már nem élt. Mikszáth a témát Görgey Istvánnak „A Görgey-nemzetség története” című tanulmányában találta, de sokat jelentett az író számára szombat esti asztaltársasága, amelynek Görgey Istvánon kívül Takáts Sándor történész is tagja volt. Takáts így idézte fel ezeket az estéket:
| „ | Rendkívül szeretvén a históriát, rendszeresen tárgyaltuk a Habsburgok három századát. Természetesen nem oly dolgokról esett szó, amik könyvekben is olvashatók, hanem olyan tárgyakról, melyek a magyar regényíró lelkébe hatnak. Mikszáth olykor-olykor megállított a beszédben, nagy szemében a lelkesedés tüze csillogott, s jókedvvel kiáltotta: Megállj! Ez nekem való… A fekete város című regényében nemcsak fölhasználta azokat az ismeretlen adatokat, miket ez alkalommal hallott I. Lipót koráról, de még ki is színezte azokat.[2] | ” |
| – Takáts Sándor | ||
A regény folyóiratbeli megjelenése után Mikszáth így vallott művéről:
| „ | A megtörténhetés illúzióját fenn kell tartani. Ez az egyetlen törvény, mely az írót kötelezi… Legjobb tehát úgy venni, hogy az egész regény költött, mint ahogy költött is… Mert nem valamely család igaz történetét akartam papírra vetni, hanem egy kornak az igazi levegőjét. Mert hiszen az író… kitölti a hézagokat saját fantáziájával, nagyít, zsugorít, elhallgat, amint az ő művészi érzéke megkívánja.[2] | ” |
| – Mikszáth | ||
Cselekmény
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A nagy múltú nemesi családból származó Görgey Pál alispán és Lőcse város bírája kutya-macska barátságban vannak. Egy újévi vadászaton a két földbirtok határán összetalálkozik kettejük vadászcsapata. Ugyanazt a szarvast hajtják, de a szász uraknak kedvezett a szerencse: az állat átmenekült az ő területükre és könnyedén meglőhették. Görgey felismerte a bírót, akivel haragot tartott és épp meg akart fordulni, mikor kutyája Fityke a befagyott Durst patak árkából egy hatalmas tapsifülest ugrasztott ki és utána iramodott a lőcseiek területére. Görgey haragosan füttyentett a vizslának, de az föl se vette. A következő pillanatban két puska dörrent el egyszerre, a bíró (akarva-akaratlan, ez nem derül ki) a kutyát, a fertálymestere ellenben a nyulat terítette le. Görgey erre elsápadt, lekapta a válláról a fegyvert és megcélozta a lőcsei bírót.
| „ | – Ebet ebért! Hörögte, egész testében reszketve, és lőtt. A bíró egy jajkiáltással a hóra zuhant. | ” |
| – A fekete város[3] | ||
Görgey hátat fordított és elhagyta a helyszínt, a szászok pedig tanakodni kezdtek, mitévők legyenek. Azonban, se nem eredtek az alispán után, se segítségért nem siettek a sebesült bíró számára, hanem megragadták őt, és a testtel elkezdtek rohanni az alispáni földek felé. Amerre csak jártak véres nyomot hagytak maguk után a havon, míg a bíró végképp ki nem lehelte a lelkét. Majd kinyilvánították, hogy a vérrel elkerített terület Lőcse város vérrel szerzett területévé változott.[4] Ezt egy Károly Róbert idejéből származó szupplikációra alapozva.[5]
A fejét vesztett városi szenátus, mindezen felül bosszút is esküszik: a megboldogult bíró egyik kezét bebalzsamozzák, hogy majd csak akkor temessék a test mellé, mikor kivégezték Görgeyt. Elkezdődnek a különféle cselfogások, hogy az alispánt Lőcse városába hozva furfanggal, vagy erőszakkal bíróság elé állíthassák. A földszerzők közül választott új bírónak, Nustkorb úrnak, nemcsak a rá váró szereppel kell megbirkóznia, hanem azzal a nem is légből kapott váddal, hogy valójában közös tettükkel ő maga ölte meg az előző bírót, mindezek mellett Görgey sem könnyű ellenfél. Hogy megvédje egyetlen örökösét: Rozálit a szász furfangtól, álnéven Lőcsébe viteti egy nevelőintézetbe, mondván, hogy éppen ott nem fogja senki sem keresni. Rozáli az úton találkozik a hazahívott, eddig idegenben tanuló, fiatal jövőbeni lőcsei szenátorral, Fabrícius Antallal és egymásba szeretnek. Az eddig a világtól elzárva nevelkedett lány sokáig nem érti a történteket, de a falak mögé kerülve minden világossá válik számára.
| „ | Körülvették a lánybarátnék, mert már voltak, hamar barátkoznak össze e fiatal teremtések, minden új lány új titok nekik, s vágynak a titkok után. Ezek aztán felvilágosították: – Látod, mi is feketében járunk, pedig szintén nem halt meg senkink. De megfordítva, úgy látszik, meg kell halnia valakinek, hogy a gyászruhát levethessük. |
” |
| – A fekete város[6] | ||
Eközben zajlik a magyar-osztrák viszály, felfogásban, pártállásban és életvitelben csakúgy szemben áll egymással nemes és városi polgár. Mikszáth remekbeszabott és részletekbe menő képet fest a kor viszonyairól, egy szász város belső berendezkedésétől kezdve-, amely még az öltözködést is szabályozta- a magyar nemesek öntörvényű életmódjáig. Szerepeltet történelmi személyeket, mint Thököly Imre és Esze Tamás. Olvasó a sokszor humoros, időnként tragédiába váltó kalandokon át szívébe zárja a heves természetű, világszép felesége halála miatt megkeseredett Görgey Pált. Isteni igazságszolgáltatásként mutatja be Nustkorb egész várost sokkoló végzetét, mikor a szász úrra rádől a vadászaton elhunyt bíró szobra.
| „ | – Az előbbeni bíró megölte a mostani bírót, mivelhogy a mostani bíró ölte meg az előbbeni bírót.… A jó isten hárítsa el Lőcse városáról a megpróbáltatásokat. | ” |
| – A fekete város[7] | ||
A cselekményt a mellékszereplők tevékenysége is céltudatosan hajtja előre, szerepük van az elsőre pusztán szórakoztató mellékszálaknak is, mint a szélhámos Bibók nemes, Ljubomirsky lengyel sztratoszta, vagy Quendel úr, az agyafúrt kereskedő története, akinek határtalan népszerűtlensége nélkül például nem választották volna meg az ifjú Fabriciust bírónak.
| „ | Fabricius Antal Lőcse város bírájának választatott kilenc szavazattöbbséggel. | ” |
| – A fekete város[8] | ||
Bár a regény végén Görgey sorsa beteljesül, az író nem varrja el teljesen a szálakat, nyitott kérdés marad Görgey leánykájának Rozálinak Fabriciushoz fűződő viszonzott, de immár bizonyára beteljesedhetetlen szerelme...
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
A film
A nagysikerű művet meg is filmesítették 1971-ben. 7 részes tévéfilmsorozat készült a regényből Zsurzs Éva rendezésében. Mozifilm változata két részben készült el, a tévésorozat rövidített változataként. Az alkotás színes, 100 perces, műfaját tekintve kalandfilm. A felvételek nagy része eredeti helyszíneken - tehát Lőcsén, a Szepességben, Besztercebányán, Pozsonyban, Tapolcsányban és Telcsen készült.
- rendezte: Zsurzs Éva
- zeneszerző: Szöllősy András
- operatőr: Czabarka György
- díszlettervező: Mátay Lívia
- dramaturg: Aczél János
Szereplők
- Bessenyei Ferenc (Görgey Pál)
- Bitskey Tibor (Görgey János)
- Kállay Ilona (Görgey Jánosné)
- Benkő Péter (Ifj. Görgey)
- Szirtes Ádám (Preszton)
- Máthé Erzsi (Marjákné)
- Kiss Manyi (Köstler Matild)
- Pécsi Sándor (Quendel)
- Avar István (Bibók)
- Egri István (Kramler)
- Némethy Ferenc (Nustkorb)
- Kovács Károly (Mostel)
- Páger Antal (Bibók Vince)
- Venczel Vera (Rozáli)
- Nagy Gábor (Fabricius)
(Az 1988-as, a Szépirodalom Könyvkiadó publikálta kötet borítóját már a film egyes jelenetei illusztrálták. A fedlapon az a pillanat látható, mikor az ifjú Fabricius bíró, feketébe öltözve eltöri a csapdába ejtett Görgey életét jelképező pálcát, amivel meghozza a halálos ítéletet; a hátlapon Görgey Pál mellképe (Szépirodalom könyvkiadó Budapest 1988 ISBN 963-15-3723-4)
Hivatkozások
- ↑ „Lőcse város gyászban van”, negyedik fejezet
- ↑ a b Lásd az 1988-as Szépirodalom Könyvkiadó publikálta kötet ajánló fülszövegét.
- ↑ Lásd: „A szászok furfangja” című (harmadik) fejezetet.
- ↑ Lásd.:Görgey István: A Görgey-nemzetség történeté-ben ekként elbeszélt szájhagyománya. „Az ispán és a polgármester ki-ki a maga területén vadászván, Görgeynek kedvenc kutyája átszaladt a mezsgyén, be a lőcsei határba. Erre a polgármester agyonlőtte a kutyát, az alispán pedig a polgármester. Ekkor a még hevenyében is okos és körültekintő vadásztársak felkapván meglőtt polgármesterük holttestét, vele betörtek a görgői határba, s abból annyi földet, amennyit ma is az említett négyszög befoglal, szaladvást megkerülvén, ezzel azt az akkori idők szokásjoga szerint megszerezték városuknak véren.”
- ↑ Az akkori lőcsei bíró az uralkodóhoz folyamodott. Mondván, hogy ők egészen a Marovka-dűlőig védték Csák Máté hadai ellen a földet, tehát több illeti őket, mint amit a háború után kaptak. Ekkor írta őfelsége saját kezűleg „Effusio sangvinis judicis Lewchoviae terae acquisitones vigorem obtineat.” (A lőcsei főbíró vérének földszerző erő adassék.)
- ↑ Tizenegyedik fejezet. „Otrokócsy Rozália eladó lánnyá serdül”
- ↑ A holt bíró utolsót mozdul – tizedik fejezet.
- ↑ „Melyben a szerző akarata ellenére a gondviselés szeszélye szerint fejeződik be a történet.” Tizenötödik fejezet
Külső hivatkozások
