„Kérek” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Ábrázolásuk: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Kerostasia – psykhostasia: kisebb formai javítások
14. sor: 14. sor:
*Sztügeré ''(gyűlölet)'' <ref> Technocratdatabanks [http://technocratdatabanks.pbwiki.com/Keres] (angol)</ref>-->
*Sztügeré ''(gyűlölet)'' <ref> Technocratdatabanks [http://technocratdatabanks.pbwiki.com/Keres] (angol)</ref>-->
==Kerostasia – psykhostasia==
==Kerostasia – psykhostasia==
Az ''Iliász'' Hektor halála című 22. fejezetében, [[Akhilleusz]] és [[Hektor (mitológiai alak)|Hektor]] küzdelme során Zeusz [[mérleg (eszköz)|mérleg]]re helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a ''„dyo kére”'', a fordítás szerint a ''„két sors”'', vagy helyesebben a ''„két kér”'' kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. ''kerostasia.'' ”A [[Homérosz|Homérosnál]] olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette… Tudunk [[Aiszkhülosz|Aiskhylosnak]] egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken [[Zeusz|Zeust]], illetve [[Hermész|Hermést]] látjuk lelkeket mérlegre helyezni. … A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több ''menos''szal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb ''menos''szal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön<ref>vö. [[Thanatosz]] a pszichológiában</ref>) nagyságát és hatalmát.”<ref> Nótári Tamás: ''Megjegyzések a mérleg jelképiségéhez az Iliasban'' [http://jesz.ajk.elte.hu/notari21.html] </ref>
Az ''Iliász'' Hektor halála című 22. fejezetében, [[Akhilleusz]] és [[Hektor (mitológiai alak)|Hektor]] küzdelme során Zeusz [[mérleg (eszköz)|mérleg]]re helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a ''„dyo kére”'', a fordítás szerint a ''„két sors”'', vagy helyesebben a ''„két kér”'' kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. ''kerostasia.'' ”A [[Homérosz|Homérosnál]] olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette… Tudunk [[Aiszkhülosz|Aiskhylosnak]] egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken [[Zeusz|Zeust]], illetve [[Hermész|Hermést]] látjuk lelkeket mérlegre helyezni. … A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több ''menos''szal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb ''menos''szal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön<ref>vö. [[Thanatosz]] a pszichológiában</ref>) nagyságát és hatalmát.”<ref>[http://jesz.ajk.elte.hu/notari21.html Nótári Tamás: ''Megjegyzések a mérleg jelképiségéhez az Iliasban'']</ref>


==Kérek és Valkűrök==
==Kérek és Valkűrök==

A lap 2010. január 29., 22:58-kori változata

A Kérek (egyes számban: Kér) a görög mitológia halálistennői. Nüx istennő apa nélkül, önmagától született lányai; az élet és a halál titkait megszemélyesítő sötét erők isteneinek testvérei. Bátyjuk Thanatosz, a békés elmúlás, a természetes halál istene, a Kérek az erőszakos, hirtelen végzet és a betegségből eredő fájdalmas halál megtestesítői.

Hyginus Perface és Cicero De Natura Deorum című műveiben Erebosz és Nüx gyeremekeiként említik őket. E latin értelmezés nyomán a Kérek elnevezése az alvilági démon-őr Kerberosz nevére asszociál: Ereboszi Kér.

Ábrázolásuk

Alakjukat véres ruhába öltözött, rémítő, szárnyas halálangyalokként, hegyes fogú démonként ábrázolták; akik örökké szomjazzák az emberi vért. Kedvenc helyük a csatamező, ahol a hullák és a sebesültek testét szétmarcangolják, vérüket kiszívják, majd amikor szívük eltelt és testük is kielégült a fekete vértől, a holt lelkeket Hadészba vagy a fagyos Tartaroszba hajítják.

Az ókor irodalmi alkotásaiban Homérosznál és Pauszaniasz Theogóniájában jelennek meg. Az Iliászban, az Akhilleusz pajzsa fejezetben találunk említést, valamint a 22. fejezetben utalást a Kérekre.

Kerostasia – psykhostasia

Az Iliász Hektor halála című 22. fejezetében, Akhilleusz és Hektor küzdelme során Zeusz mérlegre helyezi a két hős sorsát, mint két pusztító erejű, halált hozó erőt. Ekkor az eredeti szövegben a „dyo kére”, a fordítás szerint a „két sors”, vagy helyesebben a „két kér” kerül a főisten mérlegére. Ez az isteni „beavatkozás”, „mérlegelés” az ún. kerostasia. ”A Homérosnál olvasott kerostasia – végső soron kérré vált lelkek mérése – alapját egy jóval korábbi, lélekmérésről szóló elképzelés jelentette… Tudunk Aiskhylosnak egy Psykhostasia című tragédiájáról, és rendelkezésünkre áll számos vázaábrázolás, amelyeken Zeust, illetve Hermést látjuk lelkeket mérlegre helyezni. … A psykhostasiának az Iliasban kerostasiává történt átalakulása csupán a mérés aspektusváltását tükrözi. Míg a psykhostasia során a több menosszal bíró, tehát erősebb, életképesebb lélek serpenyője süllyed le, és a vesztes, gyengébb fél serpenyője emelkedik fel, addig a kerostasiában ez fordítva történik, hiszen azon lélek rendelkezik kevesebb menosszal, amit már jobban áthatott a pusztító kér; éppen az életerő hiánya jelzi a pusztulást hozó erő (avagy a pszichológia nyelvére áttéve: az életösztönön ily módon felülkerekedő halálösztön[1]) nagyságát és hatalmát.”[2]

Kérek és Valkűrök

Mind etimológiailag, mind mitikus feladatkörüket tekintve szoros kapcsolat feltételezhető, a Kérek és a Skandináv mondavilágban szereplő végzet-istennők, a Valkűrök között. A görög keres (választás) és az óészaki és kyrja (választani) – valkyrja (többes számban valkyrur) pontos jelentése: az elesettek kiválasztói – azonos szótőből ered. Mindkét csoport tagjai az erőszakos halálhoz, a csatában életét vesztő harcosok történeteihez kötődő szárnyas nőalakok. Ám míg a Valkűrök nagylelkű istennők, akik a legbátrabb harcosok lelkét a Valhallába gyűjtik, Odin seregének támaszául, addig a Kérek vad, szinte esztelen haláldémonok. Az eltérés magyarázatát feltehetően a két kultúra népeinek halálhoz való viszonyában találjuk.

Idézett művek

Források

  • (angolul) March, J., Cassell's Dictionary Of Classical Mythology, London, 1999. ISBN 0-304-35161-X
  • (angolul) Jane Ellen Harrison:Prolegomena to the Study of Greek Religion 1903. Chapter V: "The demonology of ghosts and spites and bogeys”
  • (angolul) Theoi Project, Keres references in classical literature

Külső hivatkozások