Thema

A thémák (E. sz. théma) közigazgatási területegységek voltak a Bizánci Birodalomban.

Kialakulása

A 6. század végén és a 7. század elején a Bizánci Birodalom folyamatos támadásoknak volt kitéve. Keletről és délről a Perzsa Birodalom fenyegette Szíriát, Egyiptomot és Anatóliát. Szlávok és avarok dúlták fel Görögországot és a Balkán-félszigetet, a longobárdok pedig ellenállás nélkül szabadon garázdálkodtak Észak-Itáliában. A birodalom nagy városaiból kiáramlott a lakosság, hogy a mezőgazdaságban keressen megélhetést. A birodalom kincstára kimerülőben volt, a hadvezérek pedig kedvükre lázongtak a császárok ellen. Mindemellett a birodalom főleg idegen zsoldosokra hagyatkozott háborúiban, ami a gyengeség biztos jele volt. Ilyen körülmények között elengedhetetlen volt, hogy mélyreható reformokat hajtsanak végre. A feladatra Hérakleiosz császár (610-641) és unokája, II. Konsztansz (641-668) vállalkozott.

Hérakleiosz alapvető célja az volt, hogy a Római Köztársaság idejének mintájára visszállítsa a parasztkatonaság intézményét. Ennek érdekében megkezdte a hadseregek és az egyes katonák letelepítését: földet adott nekik az örökletes katonai szolgálatért cserébe, így kevesebb zsoldot kellett fizetnie.

Szerkezete

A théma maga az a földterület volt, amit kiadtak a katonáknak művelésre. A thémák katonái továbbra is egy egység tagjai maradtak, élükön egy sztratégosz látta el a polgári és katonai irányítást. A katonák nem birtokolták a nekik kiadott thémákat, hanem továbbra is állami tulajdonban maradtak, így az állam csökkenthette a pénzbeli juttatások mértékét. A thémát elfogadó katonák beleegyeztek abba, hogy utódaik is a hadseregben fognak szolgálni, ezáltal be lehetett szüntetni a népszerűtlen sorozásokat, mégis olcsón növekedett a haderő létszáma. A meghódított vagy veszélyes területek betelepítésében is jó szolgálatot tett a théma-rendszer: a katonák együtt maradtak és gyors reakcióra voltak képesek.

Hatásai

Az új rendszer hatalmas erőtöbbletet adott a Bizánci Birodalomnak. Már Hérakleiosz döntő csapást mért a perzsákra, és visszaszerezte a Közel-Keletet. Az avar és szláv fenyegetés jelentősen csökkent, a belső lázongások is egyre ritkultak. A thémákra alapozott haderő megmentette a Keletrómai Birodalmat a pusztulástól és több évszázadon keresztül biztosította a fennmaradását. Azonban ennek is megvolt az ára: a társadalom általános militarizálása és a polgári kultúra visszaszorulása. Épp ezért a théma-rendszer bevezetése tekinthető a késő ókor végpontjának és a középkor kezdetének a Bizánci Birodalomban. (Nyugat-Európával ellentétben a bizánci területeken sosem alakult ki jobbágyság, helyette megmaradt a parasztkatonaság intézménye.)

Az első thémák

Hérakleiosz alapvetően öt thémára osztotta a birodalmat, melyek a korábban szabadon mozgó hadseregekből jöttek létre:

• Az armeniai hadseregből megszervezett armeniai théma Pontosz és Kappadókia területén helyezkedett el, a tengerparton Szinopétól egészen Trapezuntig, a szárazföldön pedig Kaiszareiáig húzódott (azaz a mai Törökország északkeleti felét foglalta el).
• A korábban Szíriát és Palesztinát védelmező keleti hadakból létrehozott anatóliai théma félhold alakban ölelte körül a karabisziánit, és Lüdia, Frígia, Piszidia, illetve Galatia és Izauria egyes részeiből állt.
• A császár által személyesen vezetett haderőből szervezték az opszikiai thémát, ami magában foglalta Bithüniát és Paphlagóniát, a Hellészpontosztól (Dardanellák) és Konstantinápolytól egészen Szinopéig, a szárazföldön pedig Anküráig nyúlt (azaz Kis-Ázsia északnyugati részén helyezkedett el).
• A II. Konsztansz idején megalakított, talán az illyricumi hadseregből szervezett karabisziáni (karabisz (gr.) = hajó) tengerészthéma Kis-Ázsia délnyugati részein osztozott az anatóliaival. Területe meglehetősen kicsi volt, mindössze a tengerparti Pamphülia és Rodosz szigete tartozott hozzá.
• A thrákiai thémát Kis-Ázsiában hozták létre, ahová a korábban Thrákiát védő bizánci sereg visszavonult. Később a birodalom balkáni területeit egyesítette: Dürrakhiontól egészen Konstantinápolyig húzódott (azaz a mai Görögország, Albánia, Macedónia és Törökország európai része tartozott hozzá.)

A birodalom területi változásaival és az idő előrehaladtával ezeket a thémákat felosztották, illetve újakat hoztak létre.

Forrás

• Warren Treadgold: A History of the Byzantine State and Society (angol)