„Tokaji borvidék” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
CsTom (vitalap | szerkesztései)
a Térkép hozzáad
12. sor: 12. sor:
hosz_fok=21|
hosz_fok=21|
hosz_perc=21|}}
hosz_perc=21|}}
{{Borvidék infobox
{{Borvidék1
| név = Tokaj-hegyaljai
| név = Tokaj-hegyaljai
| kép = Wine regions Hungary Tokaj-hegyalja.svg
| kép =
| képméret = 300px
| képaláírás = A régió elhelyezkedése
| típus = I. II. osztályú szőlőkataszter
| típus = I. II. osztályú szőlőkataszter
| év = 1737
| év = 1737

A lap 2010. január 11., 20:39-kori változata

Tokaj-hegyaljai borvidék
Világörökség
Adatok
OrszágMagyarország
Világörökség-azonosító1063-001
TípusKulturális helyszín
KritériumokIII, V
Felvétel éve2002
Elhelyezkedése
Tokaji borvidék (Magyarország)
Tokaji borvidék
Tokaji borvidék
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 21′Koordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 21′
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokaji borvidék témájú médiaállományokat.
Tokaj-hegyaljai borvidék
A régió elhelyezkedése
A régió elhelyezkedése
Adatok
Minőségbesorolási kategóriaI. II. osztályú szőlőkataszter
Besorolás éve1737
OrszágMagyarország
RégióÉszak-Magyarország
VármegyeBorsod-Abaúj-Zemplén
BorrégióTokaj-hegyalja borrégió
Éghajlatkontinentális
Talajösszetevőkvulkanikus tufán kialakult fekete nyiroktalaj
Régió területe6202 hektár
SzőlőfajtákFurmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar.
Érési időszakszeptember, október
BortermelésTokaji Aszú, Tokaji Szamorodni
Elhelyezkedése
Tokaj-hegyaljai (Magyarország)
Tokaj-hegyaljai
Tokaj-hegyaljai
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 21′Koordináták: é. sz. 48° 09′, k. h. 21° 21′{{#coordinates:}}: nem lehet egynél több elsődleges címke oldalanként
A Wikimédia Commons tartalmaz Tokaj-hegyaljai témájú médiaállományokat.

A Tokaj-hegyaljai borvidék vagy Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék (röviden Hegyalja, Tokaj-Hegyalja vagy Tokaji borvidék) a világ első zárt borvidéke 1737 óta. Magyarország északkeleti részén, a Zempléni-hegység déli, délkeleti lábainál található. Területe 6202 hektár. Az UNESCO Világörökség Bizottsága mint kultúrtájat 2002-ben felvette a világörökségi listára.

A borvidék jelképe és egyik központja Tokaj városa, amely világhíre révén egész Magyarország jelképévé vált. A város több évszázados borászati hagyomány, különleges építészeti örökség és helyi hagyományok őrzője.

Földrajza

A Tokaj-hegyaljai borvidék 87 km hosszúságban és 3–4 km szélességben foglal helyet 5500 hektárnyi területen, három jellegzetes hegy, az abaújszántói és a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, valamint a tokaji Kopasz-hegy közötti háromszögben, 28 település határában.

A borvidék kontinentális éghajlatú. A legtöbb helyen vulkanikus alapkőzet (andezit, riolit, s ezek tufái), illetve az ezen kialakult nyiroktalaj található. Az ásványi anyagokban gazdag vulkáni kőzeten testes, erős savgerinccel bíró minerális jegyekkel rendelkező borok készíthetők. A löszösebb talajú részek (pl. Kopasz-hegy), az alacsonyabb savtartalom miatt, a lágyabb karakterű boroknak kedvez, ezen dűlők alkalmasabbak illatosabb fajták termesztésére. Az aszúsodást vagyis nemes rothadást előidéző Botrytis cinerea penészgomba nemcsak Tokaj-Hegyaljára jellemző, több más borvidéken megtalálható (Arad-hegyalja, Mór). Azonban a termőhely, a klíma, a környező folyók (Bodrog, Tisza) és a megfelelő szőlőfajta (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő, kabar) egymásra találásának eredményeképpen itt évről évre bekövetkezik az aszúsodás.

Elnevezése

A Tokaj-Hegyalja elnevezés Tokaj városáról és az eredetileg csak Hegyalja nevű környező vidékről kapta a nevét. A magyar Hegyalja elnevezést már a 16. században használták. A térség latin Districtus Submontaneus, azaz „Hegyaljai Kerület” neve később közigazgatási beosztásként is feltűnt. Tokaj várát a 16-17. században Európa-szerte ismerték, ezért a külföldi borkereskedők a „tokaji bort” keresték az egész Hegyalján, és a vidék Európa-szerte mint „Tokaj hegyvidéke” (latinul Montium vitiferorum Tokaiensis, németül Tokayer Gebürg, Tokajer Wein-Gebürg) néven vált ismertté. Ez lassanként a magyarországi szóhasználatban is polgárjogot kapott, és a területet a 18. századtól kezdve Tokaj-Hegyaljának kezdték nevezni, a hivatalos Hegyalja név mellett. Ez utóbbit csak a 20. század elejétől váltotta fel hivatalosan is a Tokaj-Hegyalja név.[1]

A tokaji borok

Az alapborok mellett az aszúszemekkel kevert „élő” fürtök együtt feldolgozása révén készül a szamorodni, illetve évszázados technológia alkalmazásával a tájegység legfontosabb bora, az aszú. A tokaji borok a nemespenésszel borított falú, sokszor több száz méteres pincelabirintusokban elhelyezett fahordókban érlelődnek. A legjobb minőségű tokaji borokat Tokaj, Tarcal, Tolcsva, Mád és Tállya községek környékén készítik.

A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt térség, ami azt jelenti, hogy ide más területről származó szőlőt, mustot, bort - palackozott borok kivételével - behozni nem szabad. Ezzel a borvidék borai, borkülönlegességei fokozott védelemben részesülnek.

Története

Herceg Windisch-Graetz Lajos bor hirdetése - 1902.
XIX század-végi tokaji palackok

Hogy Tokaj környékének (Hegyalja) déli lejtőit kik ültették be szőlővel először, azt ma már biztonsággal megállapítani nem lehet.

Annyi azonban bizonyos, hogy már a Honfoglalás előtt is volt itt szőlőművelés.

A Tatárjárás után az országba IV. Béla király hívott be olasz szőlőműveseket, akik Olaszi (Bodrogolaszi), Sárospatak és Liszka (Olaszliszka) községekben telepedtek le. Ők, az olasz vincellérek voltak azok, akik megvetették a hegyvidék világhírének alapjait, magukkal hozva délebbre fekvő hazájuk jeles szőlőfajtáit, s a fejlettebb kultúrájukat.

Bizonyított az is, hogy a legjelesebb hegyaljai szőlőfajta a Furmint is latin, illetve olasz eredetű. ("mea nec Falernae temperant vites, neque Formiani pocula colles" [Horatius].)

A tokaji bor kitűnőségét a Hegyalja talajának és éghajlatának sajátos együtthatása alakította ki. Ezt az is bizonyítja, hogy számos délibb fekvésű hegyvidéken kísérleteztek a tokaji szőlőfajták termelésével, azokat teljesen hegyaljai módon kezelték, az ott termelt borok mégis messze elmaradtak a hegyaljai borok mögött, de még fajtajellegük is teljesen elütő volt.

Hogy miként fejti ki a talaj és az éghajlat itt Hegyalján e páratlan átalakító képességét szőlőfajtáinkra, sőt az idegenből a Hegyaljára importált fajtákra is, erre többféle magyarázat is született.

Egyesek szerint a Hegyalja trachyt-rhyolit máladék talaja a szőlő zamat anyagának képzéséhez kiválóbb mennyiségben szolgáltatja a megfelelő anyagokat, míg mások inkább éghajlati sajátosságokkal magyaráztk a hegyaljai szőlő nagy cukortartalmát, s az abból sajtolt bor finomságát.

Valószínűleg azonban, hogy mindkettő együtthatásának köszönhető, vagyis mindkettő nélkülözhetetlen:

  • A trachyt kőzetekből képződött talajféleségek a növényi tápanyagokon kívül előnyös fizikai tulajdonságukkal szolgálják a szőlőkultúrát, nagyfokú hőelnyelő képességüknél fogva nemcsak hamarabb melegszenek fel, mint más talajok, hanem a szőlő érési időszakában naplemente után is sokáig megtartják a meleget.
  • Az éghajlat sajátossága főleg érés tekintetében érvényesül; Forró nyár, szép egyenletes ősz, a nappal gyakori kánikulaszerű hőség, s később - októberben a deres hajnalokat követő verőfényes nappalok, s főleg, ha mindez kellő esőzésekkel váltakozik; beáll az aszúképződés, a hegyaljai szőlőérés koronája.

Az aszúbor története

Fájl:Tokaji cimkek XX sz elejerol.jpg
Aszú és szamorodni borcímke a XX. század elejéről
Tokaji bor reklámok a XX. sz elejéről
Tokaji bor plakát 1938

Az aszú a "tokaji bor koronája", mely 8-10 éves korában éri el palackképességét.

A régi feljegyzések szerint az aszúbor készítését Sepsi László Máté, Lorántffy Zsuzsanna udvari papja, majd később bényei (Erdőbénye) prédikátor találta föl, aki a fejedelemasszony újhelyi (Sátoraljaújhely) Oremus szőlőjének terméséből készítette az első nektárt, s azzal mint húsvéti borral, lepte meg úrnőjét.

E történeti adat hitelességét Kazinczy Ferenc följegyzése erősíti meg, aki Kazinczy Pétert, a fejedelemasszony jószágigazgatóját nevezte meg az említett följegyzésben a történelmi adat forrásául.

XIV. Lajos a tokaji bort „a borok királya, a királyok bora” elnevezéssel illette. Legnevezetesebb, világszerte ismert borvidékünk. Bár a szőlészetnek és borászatnak évezredes hagyományai vannak e térségben, világhíre azonban csak XVII. században emelkedett, amikor a kései szüret és borkészítési eljárás eredményeként híressé vált a borvidék rangos borkülönlegessége, a tokaji aszú.

Tokaji bor hírneve

Régi mondás, hogy a tokaji bor a borok királya, és a királyok bora. Ez a felséges magyar borkülönlegesség valóban a legkülönb az elsőrangú magyar borfajták közül, és valóság az is, hogy számos koronás fő asztalának egyik kelléke volt a tokaji palack bor. De nem csupán a királyoké, hanem a művészetek koronázatlan fejedelmei is.[2]

A muzsikusok között Mozart-ról hírlett, hogy kedvelt italai közé tartozott a Tokaji, sőt szövegírója Da Conté abbé is hódolói közé tartozott. Feljegyeztetett, hogy amikor 1786-ban amikor a Don Juan szövegkönyvét írta, munka közben állandóan ott volt az asztalán egy palack jó tokaji. Amikor a Don Juan tüzes bordalát hallja a világ, kevesen tudják, hogy lángoló szavait egykor Tokaj borának tüze diktálta a költőlelkű szövegírónak.

A nagy német költő Goethe még a Faust-ba is beleszőtte Tokaj borának hírét. A Faust első részében, Auerbach pincéjében szerepelteti a Tokajit. Brandler a dőzsölő alakok egyike ezt mondja:

Brandler:
Megvallom én
A savanyút nem kedvelem
Adj nékem
Egy pohár igazi édes bort.
Mefiszto:
Azonnal kap kegyed
Egy pohár tokajit...

1815-ben, Bécsben az ifjú Schubert kezébe került Gabrielle Baumberg bécsi költőnőnek (Bacsányi János későbbi feleségének) 1800-ban megjelent verseskötete. Közötte szerepelt az 1795 táján írodott "Lob des Tokayer" (Tokaji bor dícsérete) című bordala, amely annyira megragadta fiatal zeneköltő fantáziáját, hogy néhány nappal később el is készítette zenei kompozícióját, a Tokaji bordal zenéjét. Schubert zenéjére, Gabrielle Baumberg költeménye, korabeli fordításban így hangzik:

„Ó Tokaj, drága nedve
Királyi asztalon
Megnő lantomnak kedve,
Ha csepped ihatom,
Ha vágyom új gyönyörre,
Ha ismét szenvedek,
Te napként fölhevíted,
Félig holt szívemet
„Ó Tokaj, drága nedve
Te felséges barát,
Tőled velőm s a csontom
Erő, tűz járja át.
Új élet kél eremben
Ha iszom cseppjeid,
Nektárod italából
Engem új láng hevít.
„Ó Tokaj, drága nedve
Te királyi ital,
Legyen, mint gondűzőé
A tied ez a dal..
Ha mélyen sújt a bánat,
Deríted kedvemet,
Bátorrá lesz a gyáva,
Ha issza nedvedet...

Gróf Fáy István, zenetudós, a pesti Nemzeti Színház zenei életének akkori irányítója 1854-ben levélben kereste meg Rossini mestert, a nagy zeneköltőt, hogy a Nemzeti Színház részére készítsen el egy tetszőleges témájú operát, vagy egy balett muzsikáját. (Akkoriban a Nemzeti volt hivatott oparákat, balettet is bemutatni, csak később az Operaház megépülését követően vált ketté a komolyzenei és a prózai ág) Rossini mester akkoriban már visszavonult, és fájdalom nem teljesítette ezt a felkérést. Kedves levélben közölte mindezt Fáy intendánssal, s írását azzal fejezte be, hogy Magyarországot nagyot szereti, s a tokaji bor soha sem hiányzik asztaláról...

Települései

Híres pincészetek

Amikor borkombinátban állították elő a Tokajit (1977)
Disznókő Szőlőbirtok (Mezőzombor)
Patricius Borház (Bodrogkisfalud)
Béres Szőlőbirtok (Erdőbénye)
Dobogó Pincészet (Tokaj)
Tokaj Nobilis (Bodrogkeresztúr)
Dereszla Pincészet (Bodrogkeresztúr)
Tokaj Pendits (Abaújszántó)
Royal-Tokaji (Mád)
Bodvin (Mád)
Samuel Tinon családi pincészete (Olaszliszka)
Gróf Degenfeld Pincészet (Tarcal)

Götz Pincészet (Hercegkút)
Ungvári Pince (Sátoraljaújhely)
Rákóczi Pince (Sárospatak)
Kőporosi és Gomboshegyi pincesor (Hercegkút)
Tokaj Kereskedőház ZRt. (Tolcsva)
Sajgó Családi Pincészet (Tolcsva)
Tokaj Oremus (Tolcsva)
Bene Pincészet (Tokaj)
Kun Lajos pincészete  (Sárospatak)

Jegyzetek

  1. Zempléni Múzsa | Balassa Iván
  2. Sebestyén Ede A tokaji bor dícsérete, Delibáb, 1933. október 21. cikke alapján

Külső hivatkozások