„Dietil-éter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: ar:ثنائي إيثيل الإيثر |
a kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása, |
||
| 32. sor: | 32. sor: | ||
| Section7 = {{Chembox Hazards |
| Section7 = {{Chembox Hazards |
||
| ExternalMSDS = [http://physchem.ox.ac.uk/MSDS/DI/diethyl_ether.html External MSDS] |
| ExternalMSDS = [http://physchem.ox.ac.uk/MSDS/DI/diethyl_ether.html External MSDS] |
||
| MainHazards = Rendkívül gyúlékony |
| MainHazards = Rendkívül gyúlékony '''(F+)''',<br /> Ártalmas '''(Xn)'''<ref name="ESIS">[http://ecb.jrc.ec.europa.eu/esis/index.php?LANG=hu&GENRE=CASNO&ENTREE=60-29-7 A dietil-éter (ESIS)]</ref> |
||
| NFPA-H = 2 |
| NFPA-H = 2 |
||
| NFPA-F = 4 | Reactivity=1 |
| NFPA-F = 4 | Reactivity=1 |
||
A lap 2010. január 11., 03:43-kori változata
| Dietil-éter | |||
 Dietil-éter |
 Dieil-éter | ||
| IUPAC-név | etoxietán 3-oxapentán | ||
| Más nevek | dietil-éter etil éter éter | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 60-29-7 | ||
| RTECS szám | KI5775000 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C4H10O C2H5OC2H5 | ||
| Moláris tömeg | 74,12 g/mol | ||
| Megjelenés | színtelen folyadék | ||
| Sűrűség | 0,7134 g/cm³, folyadék | ||
| Olvadáspont | ‒116,3 °C (156,85 K) | ||
| Forráspont | 34,6 °C (307,75 K) | ||
| Oldhatóság (vízben) | 6,9 g/100 ml (20 °C) | ||
| Viszkozitás | 0,224 cP 25 °C-on | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Dipólusmomentum | 1,15 D (gáz) | ||
| Veszélyek | |||
| MSDS | External MSDS | ||
| Főbb veszélyek | Rendkívül gyúlékony (F+), Ártalmas (Xn)[1] | ||
| NFPA 704 |  4
2
0
| ||
| R mondatok | R12 R19 R22 R66 R67[1] | ||
| S mondatok | ((S2)) S9 S16 S29 S33[1] | ||
| Lobbanáspont | −45 °C | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Rokon éterek | Dimetil-éter Metoxipropán | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A dietil-éter (régi nevén égény) a legismertebb éter, a köznyelv egyszerűen éternek nevezi. Az éterek legjelentősebb képviselője. Sok szerves oldószerrel, például etanollal korlátlanul elegyedik, de csak kis mértékben oldódik vízben. Színtelen, alacsony forráspontú, jellegzetes szagú folyadék. Fontos szerves oldószer. Korábban altatásra használták.
Története
A dietil-éter az egyik legrégebben ismert szerves vegyület. Először Valerius Cordus állította elő 1540-ben, amikor alkoholt kénsavval melegített. Ebből ered a vegyület régies vitrioléter és kénéter neve. Az összetételét jóval később állapította csak meg Saussure 1808-ban.
Tulajdonságai
Színtelen, bódító szagú folyadék, gyorsan párolog. Forráspontja alacsony, mivel nem tartalmaz hidroxilcsoportot (-OH), ezért nem létesít hidrogénkötést. Apoláris molekula.
Alkohollal és más apoláris oldószerekkel korlátlanul elegyedik. Vízben 7% dietil-éter oldódik, az éter szobahőmérsékleten 1,3% vizet old. A zsírok és más lipidek jól oldódnak benne.
Tűzveszélyes anyag, levegővel keveredve robbanó elegyet alkot. Felhasználása nagy óvatosságot kíván. Az éter stabil vegyület, de ha levegővel érintkezik, robbanásveszélyes peroxidokat képez. A peroxidképződést fény, vas, sók, és egyes szerves vegyületek (például aldehidek) szennyezései katalizálják.
Előállítás
Az éter két etanolmolekulából vízkilépéssel keletkezik:
- C2H5OH + C2H5OH + cc. (koncentrált) H2SO4 →
- C2H5–O–C2H5 + H2O
Felhasználás
Régebben műtéti altatáskor használták, ma már csak állatkísérleteknél alkalmazzák. Fontos szerves oldószer. Alacsony lobbanáspontja miatt a modellezésben használt robbanómotorok üzemanyagának fontos alkotórésze. Jó párolgási tulajdonságai teszik alkalmassá, a gázkészülékek termomechanikus lángőrének töltése.